Kereső toggle

Farkasok nyomában

Baj van, ha rákapnak a nyájra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 20. században megritkultak Európában az olyan nagyragadozók, mint a barnamedve és a farkas. A Bécsi Állatorvosi Egyetem legfrissebb tanulmánya azonban kimutatta, hogy ez a trend megfordulni látszik. Az osztrák kutatók egész Európára kiterjedő megfigyelései alapján a nagyragadozók létszáma ismét növekszik: 17 ezer barnamedve, 12 ezer farkas és 9 ezer hiúz él a kontinensünkön. A legnagyobb farkaspopuláció Romániában található, de megjelentek már Magyarországon is.

A nagyvadak újbóli elterjedése bizonyos szempontból üdvözlendő, mondja Nagy Árpád nagyvad biológus, aki egy, a farkasokról szóló uniós tanulmány keretében vizsgálta a romániai farkaspopulációt. 26 országból 76 tudós vett részt a programban, melynek nyomán kiderült, hogy farkasok különösen Skandináviában és a Balkánon vannak szép számmal, de Észak-Spanyolországban, Itáliában és a Baltikumban is újra megtalálhatók, és Európa-szerte lehet találkozni hiúzokkal és barnamedvékkel is. „Ezeknek az állatoknak az élőhelye nem tekinthető rezervátumnak, így a velük való együttélés ugyanolyan gondokat okoz a helyi társadalomnak, mint a 18. században, amikor a nagyvadak szerte a kontinensen még szabadon éltek” – mondja a biológus a kutatás eredményeiről.

A farkas szigorúan védett faj Európában, a romániai populációját pedig feltehetően nagyobbra becsülik, mint amekkora valójában: 9 millió hektáros területen mintegy 2500-2700 farkas szerepel a hivatalos adatokban. Ez messze a legnagyobb Európában – a Kárpátok régiói a farkasok által egyik legsűrűbben lakott terület a földön. Hivatalosan a populáció lassan növekszik, és a farkasok területe egyre jobban kiterjed. Ez utóbbi helyzet okozza a legtöbb gondot a román kormánynak. „Vannak a farkasok által elfoglalt új területek között olyanok, amelyek az Erdészeti Tudományos Intézet szakértői szerint gazdasági és társadalmi szempontból nem alkalmasak a farkasok számára” – mondta lapunknak Ferenczi Attila háromszéki vadász- szakújságíró. Ezeken az új élőhelyeken az emberek nem tudják, hogyan reagáljanak a farkasok jelenlétére, és nem tudják, hogyan kell megvédeni a haszonállataikat úgy, ahogy azt a hegyekben élő emberek teszik, így a farkasok és emberek közti konfliktusok egyre többször fordulnak elő. A Kárpátokban élő állattenyésztők sikerrel veszik fel a versenyt a farkasokkal, bár teljes védelem itt sem létezik. „A leghatásosabb megoldás még mindig a kutyatartás: egyre több hajdani pásztorkutyafajt tenyésztenek ki újra, amelyek közül az egyik a kuvasz. Egy-egy ilyen munkakutya ára horribilis, mert a falka eltanulja tőle a farkassal, a medvével való bánást” – mondja tapasztalatai alapján a háromszéki vadász.

„A gazdák azért bízzák ránk a juhaikat, mert legeltetjük, fialtatjuk és megvédjük azokat. Hasznot hajt a jószág, nem dísznek legel a hegyoldalban. Ezért meg kell védeni a ragadozóktól a ránk bízott juhokat, teheneket. Mese nincs, nem mondhatom a gazdának ősszel, hogy hát elvitte a farkas, de tudod ez a te és a környezeted érdekében történt, uniós célt szolgál a veszteséged” – teszi egyértelművé a védett farkasokkal szembeni „szakmai” hozzáállást Viorel Ioan számadó juhász. Tapasztalatai szerint amelyik farkasfalka rákap a nyájra, annak bizony többé nem elég az erdei mezei vad. A kérdésre, hogy ilyenkor mit lehet tenni, a számadó csak megrántja a vállát, és azt morogja a bajsza alatt: „Tesszük, amit kell, és kész, gondoljon mindenki, amit akar!”

A valóságban senki sem ismeri a farkaspopuláció méretét Romániában, mivel nincsenek releváns és hiteles adatok – mondta Nagy Árpád. A probléma szerinte az, hogy a ragadozók létszámfelmérését a vadásztársaságok végzik. Jelenleg közel ezer vadásztársaság létezik Romániában, mindegyik lényegesen kisebb területért felelős, mint a farkasok teljes territóriuma, és természetesen mindegyik nyereséges akar lenni. Márpedig a farkas zsákmányállatai a szarvas, az őz, a zerge és a vaddisznó – amelyek éppen a megélhetést jelentik a vadásztársaságok számára. Számukra a farkas versenytárs – kilövetésük pedig nem túl jövedelmező, hiszen ehhez rengeteg adminisztráció és különféle engedély kell. De nemcsak az ellenérdekeltség miatt foghat vastagabban a társaságok ceruzája a felméréskor, hanem azért is, mert egy négy tagból álló falka területe legalább százhúsz négyzetkilométer. Valószínű tehát, hogy ugyanazokat a farkasokat többször, több helyen megszámolják – magyarázta a biológus.

Jelenleg is fut egy program Erdélyben, amely a farkasokkal kapcsolatos kérdéseket akarja rendezni, tette hozzá Ferenczi Attila. A Wolf Life projekt keretében zajló kutatások célja megteremteni az információs bázist egy országos kezelési tervhez, feltérképezve a farkaspopuláció valódi létszámát és növekedésük dinamikáját. A négyéves futamidejű Wolf Life projektet a Hargita, Kovászna és Vrancea megyei környezetvédelmi ügynökségek kezdték el lassan már egy éve. A cél a farkaspopulációk természetvédelmi megőrzése és a jó ember-farkas együttéléshez szükséges programok kidolgozása, illetve a farkasok ökoszisztémákban betöltött kulcsfontosságú szerepének népszerűsítése az országban. A projekt Bákó, Neamt és Maros megye területét is érinti, összesen tizennyolc farkasok lakta területet, elsősorban természetvédelmi tájegységeken.

Ferenczi Attila megjegyezte: a kutatás kapcsán a szervezők nem garasoskodtak. A Wolf Life összköltségvetése mintegy 950 ezer euró, amelynek 75 százalékát az Európai Bizottság, 25 százalékát a román környezetvédelmi minisztérium biztosítja.

Meglehetősen tájékozott a témában Viorel is, aki egyébként a Bihar-hegységben legeltet, messze a Kárpátoktól. Náluk, az Erdélyi-szigethegységben is zajlottak már hasonló programok a farkassal és a medvékkel kapcsolatban. Az egyik ilyen projekt keretében kerültek a nyájaihoz olyan svájci tenyésztésű kutyák, amelyek a farkasok által okozott kárt hivatottak csökkenteni. A kutya bevált, és számos utódja is örökölte a jó képességeket, de a számadó juhász szerint teljes védelmet ők sem adnak. Elviselhetővé teszik ugyan a kárt, de számtalan esetben fordultak már kártérítésért a vadásztársaságokhoz – minimális eredménnyel. Marad a régi módszer, ahogy apáik bántak a farkassal…

A farkasok és medvék magyarországi megjelenése sem új keletű. Nagy Árpád szerint ide évtizedekig csak be-betévedtek ezek a nagyragadozók, de az utóbbi években számos bizonyítéka van annak, hogy a hegyekből ide is települtek farkasok, elsősorban az ország északi területeire. A létszámuk csak becsléseken alapul, pontos adat nincs. Nagy Árpád utal azokra a beszámolókra, amelyeket az erdészeti szakemberek révén kapott: a farkas az Aggteleki-karszt fennsík után már a belső-zempléni területeken is megjelent. Telkibánya, Gönc és Háromhuta térségében néhány alkalommal látták a nagyragadozót, ráadásul többször találták frissen hátrahagyott lábnyomokat, valamint a zsákmány maradványait. A szakemberek megfigyelték azt is, milyen látható hatása van a farkasnak a potenciális zsákmányállatokra, elsősorban a gímszarvasra és a muflonra. A bőgés gyakorlatilag hang nélkül, némán zajlott le azokon a területeken, ahol a szarvasok észlelték a ragadozót, és azt is tapasztalták, hogy az állatok elkerülték az érintett részeket. A muflonok elsődleges védekezési reakcióként nagyobb nyájakba verődtek, de ők is elhagyták az ilyenkor használt területeiket. Az Északerdő Zrt. által kezelt Aggteleki-karszton, a szín-szelcepusztai vadászterületen már egy évtizede jelen vannak a farkasok, a Bükk hegységben pedig az elmúlt években jelentek meg – említi Nagy Árpád a hazai megfigyelések legújabb adatait.

 

Medve a kertben

A Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség legfrissebb megfigyelései szerint a medvék nem mennek már fel a Hargitára telelni, hanem a dombvidéken maradnak. A terepmunka során azt tapasztalták a szakemberek, hogy a medvék általában kidőlt fák gyökerei alatt készítenek búvóhelyet, barlangot, vagy ásnak maguknak kisebb kotorékot. Valószínűleg azért maradnak az alacsonyabban fekvő területeken, mert a kukoricásokban, gyümölcsösökben késő őszig találnak ennivalót. A szakemberek arra figyelmeztettek, hogy a települések terjeszkedése, és a vadállatok életterének csökkenése miatt egyre elmosódottabbá válik a határvonal a civilizáció és a vadon között. A gazdák kukoricatermésének egy részét a vadak falják fel, és az is megtörténik, hogy saját kertjében támad meg valakit a medve. A változások közé tartozik az is, hogy a farkasok étrendjébe bekerültek a kóbor kutyák – ez korábban azért sem volt jellemző, mert sokkal alacsonyabb volt a kóbor kutyák száma a térségben. Forrás: Székelyhon.ro

Olvasson tovább: