Kereső toggle

Kiút a Dankó Pista utcából

Saját vállalkozásban művelik a szőlőt a romák

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kifehéríti a feketemunkát Fercsák László cigány vállalkozó, aki szüreti idényben mintegy 100 embert foglalkoztat. Szőlőtermesztőként azokat a földeket teszi termővé, amelyek senkinek sem kellenek, és olyan romákat foglalkoztat, akiknek senki nem adna munkát. Önállóságát irigylik, cége hasznot hoz, nála dolgozni referencia. Ki gondolná, hogy Olaszliszkán jártunk?

Tokajhegyalja szőlőligetek által tarkított, dimbes-dombos vidék, a területen a magyar borászarisztokrácia osztozik. „A bodrogkeresztúri dűlő talán a legjobb fekvésű rész, ahol kimagasló a termés” – mutat körbe Fercsák László gazdálkodó, aki három éve egy vállalkozás keretében szervezi azt a tradicionális szőlőművelő munkát, amit itt a többség jobbára feketén és alkalmi szinten végez. Embereivel elsősorban a saját bérleményeiken dolgoznak, de párhuzamosan elvállalnak más munkákat is, s a bevételt visszaforgatják a cég fejlesztésébe.

Jelenleg 80 hektár földterületet művelnek összesen 27 állandó alkalmazottal, havi 80 ezer forint nettó fizetésért, ami manapság, a közmunka világában és Kelet-Magyarországon komoly összegnek számít, nem beszélve a rendszeres jövedelem biztonságáról. Ottlétünkkor három szőlőmunkás is velünk van, Csaba, János és Ádám, kettőnek közülük nyolc általánosa és családja van, a 22 éves Ádám nőtlen, ellenben két szakmával is rendelkezik. Mindannyian a legszegényebb cigánysorról valók. Most a munka dandárja van, hajnalban és este permetezni kell, napközben is kinn vannak a földeken, mindenki három órákat alszik naponta. Meg is van az eredménye: a zöldellő, kitakarított sorokon a tőkék tele vannak fürtökkel.

 „2012-ben indult a program 11 hektáron, 8 emberrel, a Polgár Alapítvány támogatásával. Ezt a területet három éve teljesen elhanyagolt állapotban vettük át, embermagas fűvel és gazzal, viszont itt egy kivágott régi szőlőültetvény volt, amit aprólékos munkával újjáélesztettünk. Tavaly, a második évben már nyereségünk volt, 600 mázsát szüreteltünk, de az első év nullszaldós volt. Mi azokat a földeket keressük, amelyek másnak nem kellenek, nem akarunk versenyezni senkivel” – magyarázza Fercsák László. Hozzáteszi: nem tudnak felugrani, csak nagyon lassan fölfelé menni, 2013-ban 27 hektár földet műveltek meg 15 emberrel, idén 80 hektárt, de tovább bővítést nem terveznek, inkább gépesítésben gondolkodnak, a háti permetezőgépeiket például traktorokra cserélnék. Másik tervük egy feldolgozóüzem létesítése, aminek révén 2016-tól saját készítésű cigány borral és pálinkával is előállnának. „Ezen a piacon partnerek mi nem leszünk soha, miközben a környékbeli gazdák földjeit is nagyrészt romák művelik. A cégünkből kijött emberek most náluk dolgoznak, referencia lettünk nekik” – teszi hozzá a vállalkozó.

Ha pedig meglesz a feldolgozóüzemük, a következő lépés, hogy a legjobb munkásaikat őstermelőkké teszik, a meglévő területeiket szétosztva közöttük, fejenként egy hektár szőlőt kapnának bérbe, így a magukét munkálnák családilag. A termést a cég fel is vásárolná tőlük év végén, ami évi 5-600 ezer forintos bevételt jelentene a családoknak, s emellett más mezőgazdasági programokat is elindítanának.

A szőlőművelésnek évszázados tradíciói vannak a környéken, Fercsák Lászlóék gyerekkoruktól abba nőttek bele, hogy szüleik is a szőlőkben dolgoztak, meg ők is, alkalmi munkában. „Akkor én megfogadtam, hogy ha embereim lesznek, nem fogok velük kiabálni, mert nagyon rosszul viseltem. Tíz évvel ezelőtt két sor szőlőm volt, biciklivel hordtam ki oda a vizet, és háti permetezővel permeteztem” – mesél a tanulóévekről a nyolc általánost végzett vállalkozó, aki jelenleg Aranykalász gazdatanfolyamra jár. Hangsúlyozza: ha a Polgár Alapítvány nem állna a cégük mögött, sehol nem tartanának. Bármi fennakadás van, rögtön segítenek, de minden fillérről percre el kell számolni feléjük. „Ha például elmossa az eső a permetünket, és felhívjuk őket, hogy nekünk azonnal kell 500 ezer forint, akkor mire hazaérünk, a számlánkon van a pénz, kamatmentes kölcsönként. Mindig mindent visszafizetünk részletekben, mi banki hitelt nem veszünk fel soha. Rengeteg ruhaadományt is kapunk tőlük, sőt, kamionnyi bútort tudtunk szétosztani. Volt, hogy amiatt hívtam fel az alapítványt, hogy van egy új emberünk,  de letartóztatták egy 300 ezer forintos adósság miatt, és ki kellene váltani. Aznap elutalták a pénzt, és mi havi 30 ezer forintos részletben törlesztjük feléjük vissza” – részletezi a hiánypótló támogató tevékenységet a roma munkaadó.

A vállalkozás másik lábát a munkaügyi központon keresztül kapott vállalkozói bértámogatás jelenti, így ha az adott kft. veszi bérbe a megmunkált földet, akkor annak hasznából nagyobb fizetést tud adni, mint az önkormányzat a közmunkákért. A dolog szépséghibája, hogy ezt egy személy után csak egy évig adják: havi 50 százalékos (50 ezer forint) bértámogatást minden tartós vagy 25 év alatti munkanélküli után, ezért a törzsgárdát évente le kell cserélni, de különböző megoldásokkal igyekeznek hosszú távon is megtartani a jó segédmunkásokat.

„Kevés itt a kitörési pont, nincs más, csak a közmunka vagy szőlőmunka, az is főleg feketén” – mondja Fercsák László, aki 2006 óta a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke is, bár úgy véli, vállalkozóként sokkal többet tud segíteni az embereknek. Ezért szerinte meg kellene találni a módját annak, hogy amit ő csinál kicsiben, azt önkormányzati szinten, nagyobb méretekben is megvalósítsák a közmunkarendszer helyett, de erre egyelőre nincs fogadókészség. „Az nem megoldás, hogy az emberek három hónapot dolgoznak 50 ezerért, amiből a tömeges közüzemi, Provident vagy egyéb tartozásaik levonása után jó, ha hazavisznek 30 ezret. A maradék kilenc hónapban meg élnek a huszonvalahány ezer forintos önkormányzati segélyből, ráadásul négy-öt gyerekkel” – állítja a roma vezető, hozzátéve, hogy egy tíz évvel ezelőtti 50 ezres tartozás végrehajtása ma több százezerre rúg. Mint mondja, az emberek korábban nem voltak ilyen szegények és kiszolgáltatottak, mert dolgoztak a tsz-ben, és volt némi földjük is. Most mindenki a közmunkára van utalva, aki pedig önálló, azaz nem lekötelezettje vagy szekértolója egyetlen potentátnak sem, azt könnyen ellenségként kezelik. Irigyei is akadnak, a romák között is főként azok, akik nem dolgoznak – de kritizálják azt, aki igen.

„Mi megszüntettük egy rétegnél a segélyen élést. Nem ülnek otthon, nem alszanak 10-ig, hanem dolgoznak és adóznak, és amit keresnek, a helyi boltban költik el. Ha normálisan foglalkoztatva vannak, akkor elkezdenek tervezni, és többé nem egyik napról a másikra élnek. Az egyik emberünk egy év alatt jogosítványt, autót szerzett. Feleségével és három gyermekével nálunk dolgozik, s amikor szólok nekik, öten autóba ülnek, mennek és elvégzik, amit mondok, nekem ki se kell mennem utánuk. Őt is a Dankó Pista utcából hoztam ki, ahogy a többieket is; családonként, eddig összesen 4 családot sikerült kiköltöztetni onnan” – sorolja a roma elöljáró, miként igyekszik felszámolni az olaszliszkai telep legnyomorúságosabb utcáját, ahol 8-10 család él.

„A Dankó Pista utcáról azt mondták, hogy azzal már nem lehet semmit kezdeni, csak elkeríteni. Sajnos Olaszliszka hermetikusan kettészakadt; van a cigány alvég és a magyar felvég, és a kettő között alig van kapcsolat, rajtunk kívül még néhányan foglalkoztatnak vegyesen romákat, nem romákat egyaránt. Az itteni óvoda és iskola összetétele gyakorlatilag már 100 százalékig cigány. Száz gyereket a környékbeli iskolákba visznek el a nem roma szülők. Évekkel ezelőtt én is kivettem onnan a fiaimat” – közli Fercsák László, hozzátéve, hogy sikeres pályázatuk révén a Roma Education Fund támogatásával egy éve van egy tanodájuk is. Úgy döntöttek ugyanis, hogy kapacitásukhoz mérten azokat a roma gyerekeket, akik az eredményeik és a szüleik szerint jobb iskolát érdemelnek, átíratják másik helyre. Eddig 13 gyereket vittek el, akiket ők szállítanak el mindennap a közeli település iskolájába.

Olaszliszka 1800 lakosának ma közel a 40 százaléka cigány. A közhangulat a nyolc évvel ezelőtti tanárgyilkosság óta különösen nyomott, a helyiek azóta sem tudják feldolgozni a tragédiát, ami nemcsak a cigányságra, hanem az olaszliszkaiakra nézve is megbélyegző lett, s ebben Fercsák szerint a médiának komoly szerepe volt. „Az együttélés nálunk azt jelenti, hogy a magyarok nagyobb kutyát vesznek, és magasabb kerítést építenek, a gyerekeiket meg elküldik tanulni és élni Debrecenbe, Budapestre. Nem gondolnak arra, hogy mi lesz itt, ha kinövi magát az iskolázatlan, munkanélküli cigányság, és akkor olyanokkal kell majd együtt élni, akiktől valóban félni lehet. Tíz éven belül ez kialakul, ezt a helyzetet meg kellene oldani, mi sokszor felajánlottuk, hogy dolgozzunk együtt, hogy normális közös életünk lehessen” – csóválja fejét a háromgyerekes roma vállalkozó.

(Közreműködött Jankovics Tímea)

 

Önkormányzati esélyteremtés

Kerekes Attila, Olaszliszka polgármestere lapunknak elmondta: az önkormányzat szerteágazó mezőgazdasági és településfejlesztési programjai révén rengeteg olyan embernek adnak folyamatos munkát, akik egyébként nehezen tudnának elhelyezkedni. „Jelenleg 124 fő közfoglalkoztatottunk van, ami kimagasló arány a régióban, s a közfoglalkoztatásnak köszönhetően a bűnözési statisztikánk is számottevően javult. A téli időszakban további 86 fő vett részt különböző képzéseken, a legtöbben alapkompetencia képzéseken” – összegzett a polgármester, akinek elmondása szerint százmilliós önkormányzati közmű- és egyéb tartozásokat egyenlítettek ki 2010 óta. Kérdésünkre megerősítette: a 2006-os gyilkosság feldolgozása a mai napig tart, sajnos Olaszliszka neve még Erdélyben is rosszul cseng. A helyi romák és nem romák között kölcsönös a bizalmatlanság, amit hosszú folyamat feloldani, ebben az együttes közfoglalkoztatás is előrevivő lehet. Kerekes Attila szerint a helyi roma közösség bizonyos része szeret együtt élni, a szétköltöztetés számukra inkább hátrányokkal járna. Úgy véli, az önkormányzat foglalkoztatással egybekötött telepfelzárkóztatási programokkal – aszfaltozás, közművesítés, lakások felújítása, korszerűsítése, közösségi élet, oktatás fejlesztése stb. –, azaz helyben javíthat a cigánytelepen lakók helyzetén. Mint megjegyzi, a Szögi-gyilkosságban is szerepe volt annak, hogy korábban az árvíz miatt a tett helyszínéül szolgáló utcába költöztettek be egy cigány kolóniát.

Olvasson tovább: