Kereső toggle

Az utolsó esély

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Zöld mezők, sárga szántók, sötét fenyvesek, különböző színű hegyek, lankák, verőfényes égbolt – Nógrád és Heves megye vidéke Erdély mesebeli tájait idézi, s hogy teljes legyen az idill, az autóút közelében nyulak ugrálnak, őzgidák bóklásznak, tehéncsordák legelésznek. Képtelenségnek tetszik, hogy ez a környék a Jobbik egyik fellegvára, ahol a helyiek valami egészen heroikus összefogással tudták csak megakadályozni Vona Gábor egyéni választási győzelmét. Mátraderecskén jártunk.

Mátraalján, falu szélén, egész pontosan Mátraderecskén lakik Forgó Gábor. A negyvenéves polgármester 2010 óta igazgatja a falut, s a hírek szerint minden létező lehetőséget kihasznál arra, hogy egy hosszú távon is működőképes, önfenntartó falut hozzon létre. A kétezer lakosú település legnagyobb foglalkoztatója az önkormányzat, értelmes munkalehetőségek vannak, az emberek szeretnek dolgozni, és ez már elég ok arra, hogy az ember odamenjen kicsit körülnézni.

Első állomásunk a polgármesteri iroda, ahol egy fiatal növényorvos, Daragó Ágnes a polgármester társaságában arról beszél, hogy 2010-ben a falu munkanélküliségi mutatója közel 22 százalékos volt, míg ma 7 százalékos. A történet úgy kezdődött, hogy megtanították a dologtalan embereket a növénytermesztés és az állattenyésztés fortélyaira: két éve a közmunkaprogram keretében, uniós támogatással 40 falubeli nő és férfi vett részt az egyéves szakmai képzésen. Ez tette lehetővé, hogy a

derecskeiek megmunkáljanak 5 hektárnyi közös földet, zöldségeket termesszenek, saját disznótelepet tartsanak fenn, és egyre nagyobb volumenben gombatermesztéssel is foglalkozzanak. A képzésnek köszönhetően kivirult a háztáji kultúra is – a faluban nem látni elhanyagolt kerteket, a cigánysoron is rendezett porták sorakoznak.

„Nemrég megnyertük a szociális szövetkezeti pályázatot, ezért az a terv, hogy idén nyílik a faluban egy szociális bolt is, amelyen keresztül nagyobb mennyiségű gombát adhatunk el, más helybéli termékekkel, hússal, hurkával, kolbásszal, zöldséggel, sajttal együtt” – teszi hozzá a szakember. A helybéli áruk egy része az óvoda, iskola és idősotthon menzájára, másik része lakossági eladásra kerül.

„A világháború előtt minden falu önfenntartó volt, aztán jött a szocializmus, a téeszesítés, mindent elvettek, a tsz után pedig jött a privatizáció. Ha egy kicsit ügyesebben gondolkodtak volna odafönt, és a privatizált földek egyharmadát az önkormányzatok megkaphatták volna, akkor ma nem lenne Magyarországon munkanélküliség. Erdélyi testvértelepülésünk, amelynek van 2 ezer hektár erdeje, az összes munkanélkülit tudja foglalkoztatni, és egy fillért sem költ energiára a falu” – magyarázza Forgó Gábor, milyen a helyzet vidéki alulnézetből. „Tele vagyunk erdővel, de úgy privatizálták ki, hogy az 50 százalékának azt sem tudjuk, ki a tulajdonosa, de ő maga sem tudja, hol az erdeje, mert maga sem foglalkozik vele. Ott áll az erdő bozótosan, elvadulva, amit mi szakértőkkel folyamatosan művelni tudnánk. Ez egy óriási hiba volt: itt vannak az erdeink és földjeink, másrészt a munkanélküliek – ezt a kettőt kellene valahogy összegyógyítani” – csóválja a fejét a vezető. Szerinte Magyarországon az erdők nagy részében nem folyik erdőgazdálkodás, pedig hektáronként 150 ezer forint értékű bozóthulladék lenne csak a Mátrában. Úgy kalkulál, hogy ha országos szinten az önkormányzatok 200 hektár erdőt és 500 hektár szántót kapnának, ahol a közmunkaprogramokon kívül dolgozhatnának a cigányok, már meg lenne oldva a megélhetés.

„Annyit sikerült elérnünk, hogy most van három erdőnk, amit egy magántulajdonossal leszerződve gondozunk, és az így létrejövő fahulladékot, gallyakat ingyen elszállíthatjuk, ami neki is megéri, mert megszűnt a falopás. Az egyik telepre odaküldök cigány közmunkásokat bozótot irtani, teherautóval hazahozzuk nekik a fát, aminek a felét a munkások kapják, másik felét a cigány önkormányzat kiosztja a szociálisan rászorulóknak. A kisebbségi vezető az egyik legjobb emberem, egyben ő a faluőr is, nyugodt lélekkel rábízhatok bármilyen feladatot, ő rendet, békét tart a faluban” – mutat rá a működőképesség egyik kulcstényezőjére a polgármester, akinek a tapasztalatai szerint megbízhatóság kérdésében a legkevésbé a származás a döntő.

Állami támogatással fabrikettgyártó gépet is vásárolt az önkormányzat, a szerkezet a fahulladékból gyárt fűtőanyagot. Ősztől ez is kapható lesz a szociális boltban, összehasonlíthatatlanul olcsóbban, mint a tűzifa. Az erdészet mellett további bevételi lehetőséget jelent az erdélyi „büdösbarlanghoz” hasonló idegenforgalmi célpont, a mozgásszervi betegségekre gyógyhatású mofetta-épület is. A közmunkaprogramban tavaly 10 millió forint hasznot termeltek meg az emberek a falunak. Az évi 265 millió forinttal gazdálkodó település költségvetése először volt nyereséges, idén tartalékolni is tudtak 10 milliót. További 20 millió forint pályázati pénzből pedig téliesített piaccsarnokot építenek, középületeket és utakat újítanak fel. „Még soha nem volt olyan például, hogy szükség esetén ne tudtunk volna fizetéselőleget adni. Hogy a közmunkás kiszolgáltatott? A piaci vagy a feketemunkánál nem garantált így a fizetés, és nézzen ki csak a disznótelepre, az állattenyésztők büszkék a munkájukra” – teszi hozzá a polgármester, aki regnálása alatt sokmilliós mínuszból 20 millió forintos pluszba fordította át a falu költségvetését.

Állítja: ha az önellátás megoldott, akkor havi 50 ezer forint bérből vidéken ki lehet jönni. A közmunkaprogram révén arra törekszenek, hogy minden családban minimum egy ember foglalkoztatva legyen, az önkormányzat összesen 150 főt alkalmaz. Rezsire, élelemre keveset költenek az emberek, a ruhát adományból szerzik, sok ház a cigánysoron nincs is hivatalosan nyilvántartva. A pénzforgalom faluhelyen jórészt elkerülhető a kölcsönös szívességi rendszerek, cserék révén. 15 évvel ezelőtt még a helyi téglagyár volt a legnagyobb foglalkoztató, majd német tulajdonos vette meg és gépesítette az üzemet, azóta 400 helyett csak 90 munkás kell oda, 100 cigány helyett pedig 10.

Rengeteg múlik a vezetők hozzáállásán, hiszen más települések alacsony mutatóival szemben Mátraderecskén az állandó közmunkások háromnegyede, azaz 80 ember roma. A romák Derecske lakosságának közel egyötödét, míg az általános iskolásoknak a felét teszik ki. „2011-ben nagyon nehéz volt a közmunkaprogramot elfogadtatni a helybéliekkel, de megérte, mert a gyakorlat rácáfolt az előítéletekre. Sokan hajtogatták, hogy ez az egész közmunkaprogram csak a statisztikához kell, és rendes, piaci munkahelyeket kellene teremteni. Érdemes megkérdezni a vállalkozókat, hogy a 104 közmunkásomból kit tudnának foglalkoztatni a piaci viszonyok között. Ezek az emberek képzetlenek, jó, ha 8 általánosuk van, nem egy közülük analfabéta. Nehezen vezethetők vissza a munka világába, mivel világéletükben munkanélküliek voltak. Valaki elárulná nekem, hogy akkor mégis ki foglalkoztassa őket?” – kérdezi Forgó Gábor, aki szerint égetően szükség volt a közmunkaprogramra és az oktatásra: náluk a 40-50 éves emberek a 8 általánost is elvégezték. De így is pár százalékuk juthat csak „valódi” munkahelyhez, például a szociális szövetkezeten keresztül, úgy, hogy a legjobb közmunkásokat oda kiemelik. „Országos szinten ezeknek az embereknek több mint a 90 százaléka piaci viszonyok között labdába sem rúghat. A munka világába visszahozni őket hosszú folyamat, ha most ne adj’ Isten jött volna egy kormányváltás, és megszüntetnék a Start közmunkaprogramot, velük szemben a legnagyobb bűnt követnék el” – szögezi le az elöljáró. A közmunkaprogram állami támogatása náluk összességében nem csökken idén. A fenntarthatóság kulcsának a szociális szövetkezetet tartja, ezáltal egy önfenntartó mechanizmus alakulhat ki.

Forgó Gábor úgy véli, amióta ezek az emberek dolgoznak, egyértelműen jobb a helyzetük, mint korábban segélyezettként, ráadásul egyik munka hozza a másikat. A faluban megszűnt az uzsora, az iskolában gyakorlatilag nincs lemorzsolódás és igazolatlan hiányzás, egy roma lány most végzett az egri főiskolán tanárként és szociális munkásként. A gyerekekkel jóval kevesebb probléma van az iskolában, sőt, hétvégén ők is mennek a szüleikkel a földekre segíteni. „A putrikat úgy lehet felszámolni, hogy a gyerekek iskolába járnak, tanulnak, és az apák elkezdenek végre dolgozni, a családok normálisabban élnek. A szülők foglalkoztatása nélkül nem működik az oktatáspolitika. Amikor 2010-ben polgármesterként kezdtem, évi 210 ismertté vált bűncselekmény és szabálysértés volt a faluban, tavaly ennek egytizede. Ennek sok oka van, de legfőképp az, hogy van faluőrünk, aki a kisebbségi vezető is egyben, kiváló ember, mindhárom gyereke érettségizett, szakképzett, és hallgatnak rá az emberek”– meséli az egyébiránt fideszes polgármester, civilben történelemtanár.

„Van olyan család itt, ahol hárman is dolgoznak. Jó emberek, kifejezetten együttműködők. Itt a polgármester nagyon bevállalós, ahogy én is. De hát vagy teljes gőzzel dolgozunk, vagy sehogy” – mondja Csóka Rudolf, a Roma Nemzetiségi Önkormányzat helyi elnöke. Napi kapcsolatban van a romákkal, köztük lakik, a gyerekeiket Egerbe, Budapestre viszi kirándulni, tanszereket vesz nekik, a szülőkkel állandó nexusa van – ennek tudja be, hogy az elmúlt 2 évben 30 telepi fiatal leérettségizett. No és ennek is köszönhető, hogy Vona Gábor a körzetben 628 szavazat híján nem lett befutó. Rudolf házról házra járt a közeli településeken is, és biztatta a romákat, hogy menjenek szavazni, mert ha Vona nyer, akkor ide pénz nem jön, munka nem lesz. „Négy éve 800 cigányból alig 80 ment el szavazni, most úgy tudom, mindenki voksolt, köztük 150-en életükben először” – érzékelteti a csatát a roma elnök.

Hozzátehetjük: nagy dolog, hogy Csóka Rudolfban megbíznak az emberek, mert a faluban úgy hírlik, elődje nem sok jót tett az övéiért. A környező településeken élő cigányok irigylik is kicsit a derecskeieket, pedig a túlélés csak azon múlik, hogy a polgármester bele mert vágni egy minél szélesebb körű közmunkaprogram kialakításába. Így aztán a közmunkaprogramok és képzések sokat bírált rendszeréből az egyik helyen igyekeznek értelmes módon profitálni, kiutat teremteni a rászorulóknak a nihilből. Másutt, borsodi vidékeken például a közmunkarendszer sajnos kontraszelektív módon, pallosjogként működik, a vállalkozó kedv helyett inkább az előítéletes, büntető szemléletmód érvényesül. (Közreműködött: Jankovics Tímea)

Olvasson tovább: