Kereső toggle

Menekülés a családból

A legf otilde bb cél egy emberi élet megmentése

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Minden gyermek életében meghatározó az otthon fogalma. Mindaz, amit számára
e szó jelent. Egy olyan közeg, amit még a legjobb szándékkal sem lehet családnak
mondani, többnyire magával rántja, a züllés felé viszi az ott felnövő
fiatalokat. Túl sokat senkinek sem kell gondolkodnia ahhoz, hogy mindezt saját
ismeretségi körének példáival igazolja. A most húszéves Banka Lászlóra is ez a
jövő várt volna, de szerencséje volt. Az értelmes fiú sanyarú sorsát látva olyan
pártfogó vette őt szárnyai alá, aki nem hagyja elkallódni. Addig segíti, amíg
önálló életet nem élhet.

Laci kisgyermek kora óta családjának rabjaként nevelkedett Rákospalotán, egy
apró, másfél szobás lakásban. Életét gyermekkora óta két nő, a ma már
hetvennyolc éves nagyanyja és a lakásból hosszú évek óta ki sem lépő fekvőbeteg
édesanyja irányította. A negyvenegy éves asszony izomsorvadással és
idegbénulással járó állapota azonban ma sem tartja vissza az alkohol és a
cigaretta élvezetétől.

Gyermekkorában rendszeresen szinte szolgaként küldték a közeli boltba sörért.
Sosem törődtek sorsával, terveivel, gondolataival. Így hát csaknem minden idejét
a lakásból kimenekülve a házhoz közeli, ráccsal körbevett focipályán töltötte.
Egészen addig, amíg a földszinti ablakon át rá nem üvöltöttek, hogy azonnal
jöjjön be. Nem csoda hát, hogy a labdarúgás egyfajta menekülést jelentett
számára. A bőrlabdát máig a legkedvesebb barátjaként tiszteli.

Csupán hatévesen tudta meg, hogy az időnként hozzájuk látogató – anyja által
csak „csúnya bácsinak” nevezett férfi – valójában az édesapja, tőle kapta a
nevét. Természetesen hiába volt bírósági per, a gyerektartás mégis rendre
elmaradt. Igaz, életén mindez már sem rontani, sem javítani nem tudott. Laci –
mint mondja – már nem haragszik senkire. Úgy véli, hogy neki csak erőt adott,
amit gyermekként megélt. Pont az ellenkezőjét szeretné végigcsinálni annak, ami
vele megtörtént.

Azt, hogy mindez sikerült neki, jól mutatják versei, melyekből már csaknem
négyszázat őriz otthon. De nem ment minden ilyen könnyen. Az általános iskola
elvégzése után nagy vágya volt az érettségi megszerzése. Már ekkor elsősorban
önmagának akart megfelelni. Ezt – több sikertelen próbálkozás után – végül a
közeli Közgazdasági Szakiskola és Gimnáziumban szerezte meg.

Az első évben még versenyeket nyert, de ezután – ahogy mondja – sajnos
elkótyavetyélte a többi három évet. Teljesen kifordult önmagából. Az érettségi
szünet alatt a társaival együtt még az alkoholt sem vetette meg, de mindebből –
az otthon látottaknak köszönhetően – sikerült kimásznia. Elmondása szerint ekkor
még nem nagyon érdekelte az irodalom. Sokáig nem fedezte fel a szavak között
rejlő értékeket. Sajnos éveket pazarolt el életéből.

Önámítás helyett



Újgazdag hóhérok

eltiport hősök

ordító semmirekellők

betanított csatlósok

nincs rím

nincs fegyelem

nincs bizalom

nincs erkölcs

nincs rend

nincs kegyelem

nincs semmi

senkik vagyunk

gyáván kussoló árvák…

Verseit egyre többször küldte el különböző irodalmi portálokra, ahol negatív
véleményt sosem kapott. Ezek közé tartozik többek között a Napkorong vagy a
Héttorony, de sok másikat lehetne még említeni. Mindenképpen észre akarta
vetetni magát. Szinte kötelezően írt az említett oldalak firkafalaira, ott akart
lenni az olvasók előtt. Idén végre komoly siker koronázta erőfeszítését. A
miskolci illetőségű Irodalmi Rádió budapesti rendezvényén a legfiatalabb
szerzőként olvashatta fel verseit a kerületi művelődési ház nagytermében.
Örömmel meséli, hogy egy szentendrei festő el is kérte egyik versét, de aznap jó
néhány névjeggyel lett gazdagabb.

A valódi család nélkül felnövő fiú nyíltan beszél szeretethiányáról. Azt vallja,
hogy a költeményekben nem a szerkezet a mérvadó. Általában a téma választ
magának szerkezetet. Mindig szívesen meghallgatja az emberek véleményét. Számára
legfontosabb az olvasó. Úgy gondolja, hogy nem kell mindent megtanulni a
verselésről, de a költemények lényegét mindenképpen át kell tudni adni valahogy.


Költeményei legnagyobbrészt sajgó vagy halálversek. Nagyon szereti Tóth Árpádot
és Szabó Lőrincet. Csaknem minden írás ihletője, központi témája saját élete,
helyzete, lelki állapota. Versei – szavai szerint – a legőszintébb barátai. Nem
szeret másokat terhelni a problémáival, így legtöbbször versekben írja ki
magából, ami a szívét nyomja. S mindezt néha csak ő maga érti. Vagy esetleg csak
ő ért meg belőlük mindent. De úgy gondolja, hogy mindez jól is van így.

Selejt anyag



Visszhangzik az üres éter a

magányos idő nehézkesen lépdel

emlékeim csillagösvényén.

Én is csupán egy valami vagyok a sok közül…

anyag,

melyet hanyag istenek kezei formálnak

a lét elátkozott játszóterén.

Csupán eszköz vagyok,

mit a Sors nem hordoz tenyerén.

Rút bibircsók társadalmunk arcán,

pedig de lennék a szőke tincs!

Nevem dadog minden ember ajkán;

mosoly és görbület-,

mert én vagyok az i-n a pont az é-n az ékezet,

a szemétdombra vetett rozsdás szerkezet.

Béranya és spermabank szövetsége által

lettem én,

egy külön világ, másik dimenzió

(Lucifer ágyában született perverzió).




Laci életében a versek mellett ma a labdarúgás a másik olyan tevékenység, ami
által sikerült eltávolodnia, kitörnie a családja által létrehozott börtönből.
Ezt azonban segítség nélkül biztos nem tudta volna megtenni. Olyan ember áll ma
mellette, aki szinte fiaként viseli gondját a húszéves fiúnak. Az Öreget, ahogy
ő nevezi pártfogóját, a véletlen sodorta a fiú közelébe. Feltűnt neki, hogy a
tehetséges, értelmes fiú – esőben, szélben – olykor ebéd és vacsora nélkül
kergeti a labdát a házak közötti pályán. Az sem volt ritka, hogy mínusz tíz
fokban is csupán egy szál pólóban jött ki játszani. Kapcsolatuk nyolc évvel
ezelőtt kezdődött.

Az ötvenhárom éves gyermektelen vállalkozó, Alanyai József az évek folyamán
szinte apa-gyermek kapcsolatot épített ki a fiúval. Az intézetben nevelkedett
férfi hosszú évek óta ott van Laci minden mérkőzésén, edzésén. Látva a család
mostoha helyzetét, kezdetben nem állt tőle távol, hogy gyámhatósághoz forduljon,
ám ezt épp az érdekelt kérésére nem tette meg. Sokaknak úgy tűnhet, mintha saját
gyermeke helyett foglakozna ennyit a fiúval, de ezt a férfi cáfolja.

Ő csak segíteni akar egy értékes emberen – mondja. Laci érettségi után az ő
segítségével kezdett egy OKJ-s külkereskedelmi képzésbe, ám nyelvtanulási
nehézségek miatt a dolog abbamaradt. Hatalmas lemaradása van, ezt mindketten
jól tudják, ám akarata és tehetsége óriási fegyver. Nem titkolt célja, hogy évek
múltán külföldi klubnál helyezkedjen el, bár mindössze két éve játszik
nagypályán.

Felkarolója úgy véli, hogy most még nem engedheti el a kezét, segítenie kell
ezen az úton, s ha esetleg mégsem sikerülne, akkor következhet a tanulás. Annyi
biztos, hogy jelenleg szinte reggeltől estig együtt vannak, Laci valamennyi
költségét jótevője fizeti. Pedig mindez nem kevés. Az étkezéstől a ruházkodásig,
a táplálékkiegészítőktől a havonta cserélődő futballcipők áráig minden
költséget ő áll. Étterembe, masszőrhöz, uszodába járatja Lacit. Mindez jóval
több, mint százezer forint havonta.

A férfi számára, sok egyéb vállalkozása mellett, tulajdonképpen Laci is egyfajta
befektetés. A vállalkozó elmondása szerint, ha nem megy olyan jól az üzlet,
sokszor magától vonja meg a pénzt, de semmiképpen sem szeretné cserbenhagyni
támogatottját. Nemegyszer vannak köztük viták, ugyanis az úriember csak a
százszázalékos teljesítményt tudja elfogadni. Nála nincs helye nyafogásnak. Nem
is beszélve a lányokról, akiknek – szerinte – még nincs helyük Laci életében.

Arra, hogy mi lenne most a húszéves fiúval, ha nem találkozott volna
pártfogójával, Laci még belegondolni sem nagyon mer. Nehéz megfogalmazni
kettőjük kapcsolatát. Nem titkolja, hogy sokszor rendkívül feszélyezi mindaz a
jó, amit folyamatosan kap, háláját nem is nagyon tudja kifejezni. A korából
adódóan is zárkózott, kevésbé közlékeny fiú talán fel sem fogja, hogy mi
történik vele. „Szeretem Józsi bá’-t, de kimutatni nem mindig tudom” – mondja.
Jóakarója szerint a fiú számára vásárolt ételekből minden bizonnyal a
családjának is jut, „de ez nem is baj, csak nyugalom legyen körülötte!” – mondja
a férfi.

A végcél az lenne, hogy Laci önálló emberként, önálló keresettel álljon meg a
lábán. Borzasztó lenne minimálbérért dolgozó árufeltöltőként látni valamelyik
nagyáruház polcai között. Patrónusa szerint ennél ő többre hivatott. Laci
verseiről szólva pártfogója azt mondja, hogy nem segítette ebben eléggé, kicsit
elhanyagolta őt. Talán jobban oda kellett volna rá figyelnie. Ezekben a
versekben tényleg csak ő van benne, segítséget – a focival ellentétben –
senkitől sem kapott.

Olvasson tovább: