Kereső toggle

Szocdem tábor Debrecenben

Liberálisabb baloldal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Európai Unió Szocialista Ifjúsági Szervezetének (ECOSY) ötödik nemzetközi táborát e héten rendezték meg Debrecenben. A helyszín ezúttal először az unió határain kívülre került, az ifjúsági szervezet ezzel is demonstrálni kívánja a bővítés melletti elkötelezettségét. A mintegy nyolcszáz résztvevő túlnyomó többsége Európa huszonöt országának küldötte volt, közülük többen képviselték a kelet-európai, balkáni államok baloldali ifjúsági szervezeteit. A tábor többek közt vendégül látta a görög védelmi minisztert, az Európa Parlament több képviselőjét, valamint a hazai baloldali színekből Kovács Lászlót, Horn Gyulát, Medgyessy Pétert. 



Medgyessy Péter látogatóban. Új baloldal Fotó: MTI

A megvitatni kívánt témák széles választóköre is jelezte, hogy a szociáldemokrácia a modern társadalom újszer? kihívásaira keresi versenyképes válaszait. Többek között foglalkoznak a közel-keleti békefolyamattal, a nemi egyenjogúság megvalósításával, Latin-Amerika perspektíváival, a nemzetközi migrációval, a drog, az euthanázia, a biotechnológia etikai kérdéseivel és a leszbikus-meleg mozgalmakkal is. Külön délután állt a táborlakók rendelkezésére, hogy véleményt cseréljenek a globális gazdasági kormányzás szociális hátrányairól és az EU jövőjéről. Esténként – másnap reggel négyig – technodiszkó keretében szórakozhattak a fiatalok. 

A baloldali ifjak szerint a szociáldemokrácia látszólagos, átmeneti tetszhalála a végéhez közeledik. Szerintük a jövő globális kapitalizmusa csak a megújult szociáldemokrácia aktív hatalmi részvétele mellett lesz humanizálható. Ugyanakkor nem kétséges számukra, hogy egyes "régi vágású szocialista elvekkel" szakítani kell.

A klasszikus szociáldemokrácia fénykorában, az ötvenes-hatvanas évek nyugati társadalmaiban a kétpólusú világrend részét képezte, és az állam aktív részvételét építette ki a szociális és a gazdasági szférában egyaránt. A szociális piacgazdaság korlátozott piacot jelentett, melyet erőteljes keresletszabályozás, korporatizmus, "teljes" foglalkoztatás és "bölcsőtől a koporsóig" tartó átfogó jóléti szolgáltatások sora egészített ki. Ezzel a modellel szemben az első erőteljes kritikák a hetvenes években kezdtek visszhangra találni, a civil kezdeményezések ellenségét, az állami gyámkodás nélküli önállóság, társadalmi kreativitás elsorvasztóját látva abban. Az évtized végére a hatalomra jutó új jobboldal – nevezik thatcherizmusnak, reaganizmusnak is – a legtöbb nyugat-európai országban leszámolt a jóléti állammal. Helyét a "minimális állam" elve vette át, amely a piaci fundamentalizmust, az autonóm civil társadalmat, az egyenlőtlenség elfogadását és a hagyományos nacionalizmusokat helyezte előtérbe.

Mi változott meg mára? A piac irányítása alatt végbemenő monetáris gazdasági növekedés, a globális piaci fundamentalizmus nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket. A piaci erők szabadjára engedésével megvalósuló, végtelen gazdasági növekedésbe vetett hit nem csak illúziónak, de áttételesen olyan tendenciák elindítójának is bizonyult, melyek végén a hagyományos családmodell teljes felbomlása, a nemzetállami közösségek megszűnése, a "nagyon kevés nagyon gazdag" és a "nagyon sok nagyon szegény" társadalma állhat. Az említett folyamatok konzekvenciáinak leszűrése és az új szociáldemokrata stratégiák kidolgozása részben a fiatalokra hárul.

"Nagyszer? dolog, hogy hasonló világnézet? fiatalok Európa különböző országaiból érkezve találkozhattak itt" – mondta el lapunknak Kalid Hassan, aki Hollandiából érkezett a táborba. Szerinte: "Ahhoz, hogy a szociáldemokráciát újra hatékonnyá tudjuk tenni nagy nemzetközi szolidaritásra van szükség Európán belül és kívül is. Bár a globalizáció hatására egyre inkább elmosódnak a határok, a szegény és a gazdag országok közötti szakadék pedig hihetetlenül megnövekszik. A gazdagabb országoknak sokkal több szolidaritást kellene mutatnia a szegényebb országok felé. Bár a nyugati társadalmakban intézményileg nagyon szervezett a szociáldemokrácia, de mivel egyre erőteljesebb az individualizáció, a céljaink nem tudnak teljes mértékben érvényesülni."

Arra a kérdésünkre, hogy mi a véleménye a Genovában történtekről, Kalid elmondta: "Elfogadhatatlan, hogy egyes fejlett országok fokozatosan próbálják leuralni a többit. Természetesen nem az erőszak az a mód, ahogyan kifejezhetjük álláspontunkat, azonban fontos, hogy ne hagyjuk kriminalizálni az elveinket, melyek egyszerűen csak több igazságosságot követelnek."

A belga Kathleen Sotio viszont teljes mértékben egyetértett a G8–ak tanácskozására szervezett tüntetésekkel. Az előző témára reflektálva elmondta: "Sajnálatosnak tartom, hogy a média csak az atrocitásokat mutatja be, manipulálva így a közvéleményt." Kérdésünkre, miszerint miben látja a baloldali fiatalok öszszefogásának jelentőségét, kifejtette:"Mi együtt sokkal erőteljesebben fel tudjuk hívni a figyelmet a fiatalkori munkanélküliségre, a szegény országokban dúló tömeges éhezésekre, a környezetvédelem fontosságára. Hisszük, hogy az USA politikája nem folytatódhat ebben a formában tovább, meg kell állítanunk a szélsőséges liberalizációt. És ebben mi, fiatalok tudunk változást hozni."

Kathleen tájékoztatása szerint Belgiumban a baloldali ifjúsági szervezetek tagjai ezren ha lehetnek. A fiatalok többsége teljesen közömbös a politika iránt, mivel nem hisznek abban, hogy aktív formálói lehetnek annak. Pedig – érvelt a belga fiatal – a politika által teremtett össztársadalmi játékszabályok messzemenőkig meghatározzák őket is. Az unió egyes országainak "színeiről" szólva Kathleen megjegyezte: a hollandok eléggé baloldaliak, míg a német fiatalok sokkal inkább liberálisak. 

A "keleti tömbből" érkezett cseh Karel Novicy a Heteknek elmondta: "Sokféle szociáldemokráciát képviselünk mi itt, de leginkább a kelet-európai és a nyugat-európai álláspont különbözik. Úgy látom, mi keletiek egyáltalán nem vagyunk olyan radikálisak, mint a nyugati országokból érkezettek."

"Szerintem ezek ellenére közös nevező és az alapvető baloldali értékek együttes elfogadása jellemzi a nemzetközi fiatal szociáldemokratákat – fűzte a fentiekhez Antonio Gonsales Spanyolországból. – A képviselt szervezeteknek a jelentőségét abban látom, hogy hiteles módon és a lényeget érintve tudják kifejezni a fiatalok érdekeit, és a saját nyelvükön tudják informálni őket a már szinte kötelező dogmává vált neoliberalizmus globális ártalmairól." (A konferencia lapzártánkkor még nem fejeződött be.)

Olvasson tovább: