Kereső toggle

A finn-modell

A szivárványpolitikáé a jövő?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Valóságos wonderwomanként ünnepli a világsajtó Finnország újonnan megválasztott miniszterelnökét, a mindössze 34 éves Sanna Marint. Leszbikus szülők, nélkülöző gyerekkor és az út a kizárólag női pártelnökökből álló kormánykoalícióig.

Futótűzként terjedt el az interneten a kép, amin az immár új miniszterelnökkel felálló öttagú kormánykoalíció pártelnökei láthatóak. Egytől-egyig nők, négyen ráadásul 35 év alattiak. A nem mindennapi csapat még Finnországban is újdonság, hiszen a többnyire középkorú férfiakból álló politikai elit cserélődött le most egy jóval „progresszívebb” vezetésre. Egy időre legalábbis.

Szivárványcsaládból a miniszterelnöki székbe

A ’85-ben született Sanna Marin pályafutása igazi Hamupipőke-történet: az elvált szülők gyermekeként nélkülöző családban felnövő lány még az iskola mellett is dolgozni kényszerült, majd néhány bizonytalan év után berobbant a helyi közéletbe, és egészen az országos politika csúcsáig jutott.

Saját blogjában Marin elmesélte, hogy nem volt egyszerű a gyerekkora. Édesanyja tulajdonképpen árvaházban nőtt fel, majd a későbbi házassága sem volt egy sikertörténet – férje alkoholproblémái miatt el is váltak. Ezt követően az anya egy másik nővel élt párkapcsolatban, így nevelték fel meglehetősen szerény körülmények között az akkor még csak páréves kislányt. Marin később úgy fogalmazott családjával kapcsolatban, hogy bár semmilyen zaklatást nem tapasztalt az azonos nemű szülei miatt, de a „csend volt a legnehezebb”. Azaz, hogy a családját nem tekintették „igazinak”, illetve „egyenértékűnek”. A finn politikus a mai napig azt állítja, hogy az ideológiáját és világnézetét nagyban meghatározza ez a családi háttér.

A szerény anyagi körülmények miatt Marin már a középiskolában is dolgozni kényszerült, nyaranta egy pékségnél vállalt munkát, majd az érettségi után pénztárosnak állt. Néhány év munkanélküliség után elhatározta, hogy egyetemre megy, amelynek a költségeit nem diákkölcsönből, hanem időszakos munkákból próbálta előteremteni. Eleinte ódzkodott a politikától, azt gondolta, hogy a politikusok egy másik faj, ők nem olyan háttérből érkeznek, mint ő maga. Aztán az egyetem alatt az egyik munkája éppen a tamperei városi tanácsnál volt mint ifjúsági tanácsos. Saját bevallása szerint gondolkozott azon, hogy a Zöldekhez vagy a Baloldali Szövetséghez csatlakozik, ám a szociális programjuk miatt inkább a szociáldemokratákat választotta.

Az első helyi választáson még elbukott, a következőn már, 2012-ben beválasztották a városi tanácsba, ahol a szociáldemokrata frakció valamiért őt választotta meg vezetőnek. (Ekkor szerezte meg az alapdiplomáját közigazgatásból.) A kinevezés még őt is meglepetésként érte, de innentől kezdve nem volt megállás, az aktív regionális politizálás (helyenként heves tanácsviták) és a közösségi oldalak eredményes használatával sikeresen debütált a parlamenti választásokon is 2015-ben, amikor is képviselői helyet szerzett.

Választási programjából többek között az is kiderül, hogy élesen ellenzi Finnország NATO-csatlakozását, valósnak tartja az orosz fenyegetést, illetve nem tartja szükségesnek a bevándorlás korlátozását. Úgy fogalmaz, országának több menekültet kellene befogadnia, mint eddig, valamint a nukleáris erőművekről a megújuló energiára kellene váltani. Továbbá engedélyezné az eutanáziát is az országban, szerinte a súlyosan beteg embereknek meg kell adni a jogot, hogy maguk dönthessenek az életükről.

A szociáldemokraták (SDP) reményt láttak a fiatal jelöltben, egyre befolyásosabb pozíciókba jelölték Marint, amely karriernek a betetőzése december elején jött el, amikor a koalíciós partner bizalmatlansága miatt a regnáló Antti Rinne lemondani kényszerült. A válságot a rendkívül rosszul kezelt postássztrájk robbantotta ki. A megüresedett miniszterelnöki székbe Sanna Marint választották, aki az SDP pártelnöki pozícióért Antti Lindtmant győzte le rendkívül szoros versenyben.

Ok, boomer! a politikában

Úgy tűnik, a merész fiatalítás most világszerte egyik eszköze lett a tradicionális pártok megújításának. Bár Sanna Marin rekorder lett a maga 34 évével a regnáló kormányfők körében, nem ő az egyetlen, aki a ’80-as évek szülötteként került az országa élére. Két évvel ezelőtt az akkor még 37 éves Jacinda Ardernt választották meg Új-Zéland miniszterelnökének. (Az OK, boomer!-ezés – magyarul annyit jelent: Ülj le, nyugger! – is itt robbant be a köztudatba egy parlamenti vita során.) Kis érdekesség: Ardern annak idején azért hagyta ott a mormon vallást, mert ellenezték a melegházasságot. A nyíltan melegházasságban élő ír miniszterelnök, Leo Varadkar is talán ide sorolható, hiszen egy tradicionálisan katolikus nemzetben amúgy jobboldali vezetőként lett kormányfő. Emmanuel Macron Franciaországban döntött rekordot azzal, hogy 39 évesen államfőnek választották, de nem hagyhatjuk ki a sorból Sebastian Kurzot, aki még csak 33 éves, de minden bizonnyal ő lesz ismét Ausztria kancellárja, ha rendeződik a szomszédban a koalíciós válság.

Sanna Marin nemcsak a liberális nézeteivel, hanem a közösségi oldalak használatával is kitűnik politikai versenytársai közül. A Daily Mail cikkében egyenesen az Insta-generáció politikusának titulálja magát, mivel a fiatal egygyermekes anyuka életének eseményeiről rendszeresen posztol a platformon. Közzétette terhességének különböző szakaszait, hogyan szoptatja a babáját, de azt is, hogy miként eszik fagylaltot vagy épp vattacukrot. Azonban nem csak a szociáldemokraták azok, akik ilyen fiatal arccal próbálnak meg új lendületet adni a pártjuknak. Az ötpárti koalícióból két formációnak már két-három éve női pártelnöke van (Baloldali Szövetség és a svéd ajkúakat képviselő Svéd Néppárt), ám a másik kettő éppen az idén választott magának harmincas elnököt. A mostani kormányválságot kirobbantó, a legutóbbi választáson jelentősen gyengülő Centrumpárt szeptember elején választotta meg a 32 éves Katri Kulmunit, aki 2018-ban diplomázott társadalomtudományokból, majd 2019-ben gazdasági miniszternek nevezték ki, később pedig miniszterelnök-helyettesnek. A Zöldek Szövetsége ugyanakkor a 34 éves Maria Ohisalot választotta a nyáron pártelnöknek, miután az elődje lemondott. Maria belügyminiszterként segíti majd a kormány munkáját.

Hogy mennyire lesz eredményes és tartós az új vezetőkkel felálló kormánykoalíció, nagy kérdés. Sanna Marinát a soraiban tudó SDP csupán egy hajszállal tudta legyőzni a 2019-es választáson a bevándorlás-ellenes és nacionalista Finnek pártját, ám azóta a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az utóbbi előnye már 11 százalékpont fölött van a szavazók körében. (Az SDP 13,2, a Finnek pedig 24,3 százalékponton állnak.)

Finn–magyar csörte

Az utóbbi hónapokban egyre élesebb a kommunikációs csatározás a magyar és a finn politikai vezetés között. Ennek egyik mozgatórugója, hogy az EU soros elnökeként Finnország igyekezett mindent megtenni azért, hogy meggyorsítsa a Magyarország ellen indított jogállamisággal kapcsolatos eljárást. A finnek azt szeretnék elérni, hogy ha kell, akkor pénzmegvonással és egyéb szanckiókkal sújtsák azokat az államokat, amelyek valamiképp megsértik a jogállamiság elvárásait. A magyar kormány viszont politikai boszorkányüldözésnek tartja a felhozott vádakat és eljárásokat.

Olvasson tovább: