Kereső toggle

A megbuktatott „mintademokrácia”

Leáldozott Kurz csillaga?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hiába a kimagasló választási győzelem, a rekord népszerűségi értékek és az abszolút többség – Sebastian Kurz politikai hatalma 525 nap után összeomlott, Nyugat-Európa legerősebb demokráciája pedig meginogni látszik.

 

A politika Ausztriában megmutatta az igazán sötét oldalát: május 27-én az osztrák parlament megszavazta azt a bizalmatlansági indítványt, amellyel a 2017-es választások során „Messiásként” emlegetett Sebastian Kurzot és annak kormányát felmentette az ország vezetése alól.

Európa csodagyereke

A 32 éves Sebastian Kurz az egyik legfiatalabb és legegyedibb pályafutással rendelkező kormányfőként mutatkozott be a politikai palettán. 2015-ben határozott bevándorlásellenes retorikájával hívta fel magára a figyelmet mind hazájában, mind nemzetközi szinten, amikor még az osztrák ellenzék a Merkel-féle „Willkommenskultur” mámorában égett. A korábban integrációért felelős államtitkárt támogatói figyelmeztették, hogy az ellenőrizetlen migráció az ország számára óriási veszélyt jelenthet. Majd ezt a témát meglovagolva – kritikusai azonban úgy vélik, hogy a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes Osztrák Szabadság Párt (FPÖ) népszerűségét látva és fő témájukon felkapaszkodva – vágott bele a választási kampányába.

A 2017-es választási sikereihez végül nemcsak témaválasztása, hanem a balkáni országokkal közösen létrehozott szövetség is nagyban hozzájárult, mellyel a 2016 elején, a Nyugat-Európa felé tartó és a balkáni útvonalon érkező menekültek előtt zárta le az utat. Ahhoz azonban, hogy kormányt tudjon alakítani, pártjának, a konzervatív-jobboldali Osztrák Néppártnak (ÖVP) koalícióra kellett lépnie a számára hasonló ideológiai elveket valló, szélsőjobboldali FPÖ-vel.

E két párt koalíciós megegyezésének köszönhetően sikerült Ausztriában nemrég bevezetni az új munkatörvényt, mely a betegbiztosítási rendszer megújítását eredményezte, és jelentős adóterhek alól szabadította fel az állampolgárokat. Kurznak azonban nemzetközileg is kiemelkedő szerep jutott, hiszen regnálása idejére esett a 2018 júliusától decemberéig tartó Európai Uniós soros elnökség is, melyet pozíciójának további megerősítésére használt ki. Politikai sikere azonban nemcsak öncélt szolgált, hanem országának is meg kívánta adni azt az érzést, hogy minden a lehető legjobban megy, sőt olyannyira sikerült ez, hogy a nyugat-európai sajtóban Ausztriát már-már a demokrácia mintapéldájaként emlegették.

Ibiza-gate, avagy a mélyrepülés

Amint arról a Hetek korábban beszámolt, egy héttel az európai választások előtt egy titokban készített videót szivárogtattak ki a német liberális Der Spiegel és a baloldali Süddeutsche Zeitung-on keresztül, amely az Osztrák Szabadságpárt vezetőjét és egyben Kurz alkancellárját, Heinz-Christian Strachét, valamint párttársát, az FPÖ parlamenti frakciójának vezetőjét, Johann Gudenust súlyosan korrumpálta (Vadászidény. Hetek, 2019. május 24.). Az Ibizán még a 2017-es ausztriai parlamenti választások előtt forgatott videó megjelenése akkora botrányt kavart Ausztriában, hogy Strache azonnal lemondott alkancellári pozíciójáról; a belügyminisztert, Herbert Kickl (FPÖ) menesztették, ezt követően pedig a Szabadságpárt összes minisztere is távozni kényszerült a kormányból. A sajtó azóta is attól visszhangzik, hogy vajon kit terhel a felelősség a videó eddigi elhallgatásáért, és ki állhat annak nyilvánosságra hozatala mögött.

Tudatos kiteregetés?

 

Sebastian Kurz már a rövid kancellári pályafutása során is nagy feltűnést keltett a kommunikációs stratégiájával, amit a kezdetektől fogva tudatosan épített fel. Korábbi életrajzában a következőket olvashatjuk: „Kurz a megtestesült önkontroll. Ha fellép, az nem a véletlen műve.” Ausztria kormányfőjeként is elveihez hűen úgynevezett „Message Control”, vagyis tudatos „hírellenőrzés” alatt tartotta pártját és koalíciós partnerét. Csak előre leegyeztetett és stratégiájába beleillő vagy megfelelően beépített információk kerülhettek ki a nyilvánosság elé. Így talán az a feltételezés sem lehet meglepő, hogy a videó kiszivárogtatása tudatos kampányának részét képezi. Az már annál inkább meghökkentő, amit a felvételekbe belebukott Strache elhintett a lencsevégre kapott beszélgetés során: vagyis, hogy a kancellár drogos orgiákon vett részt. Strache ezen kijelentéseit a botrány során megbánta.

A Die Welt német napilapnak az ÖVP gazdasági köreiből kiszivárogtatott információja alátámasztani látszik azt, hogy a kiszivárogtatás tudatos lépés lehetett a kancellár részéről. Az informátorok szerint Kurz már régebb óta a türkiz-fekete koalíció felrúgásán dolgozhatott. Lapértesülések szerint pártja 2019 januárja óta az újraválasztásokra készült; „kreatív reklámtevékenységek” néven 2019 nyarára és őszére reklámanyagok előállítására kért árajánlatot.

Ezt tovább gondolva, Kurz egykori koalíciós partnerének berkeiben felmerült továbbá az a teória is, miszerint Kurz és közvetlen környezete mindvégig tudhatott a videó létezéséről, sőt csakúgy, mint Kurz eddigi kommunikációs technikái, ez is előre eltervezett lejáratási kampány része volt, mellyel a Szabadságpárt népszerűségét akarták egy héttel az európai választások előtt aláásni. Bécsi kormányközeli forrásunk nem cáfolta, sőt, igen megalapozott feltételezésnek tartja mindezt. A belpolitikára rálátó minisztériumi informátorunk elmondta, a lejáratás ezúttal visszafelé is elsült; manőverezései bizalomvesztést eredményeztek Kurz saját pártjában, ahol a politikus „üdvöske taktikái” már régóta bosszantották a honatyák egy részét.

Bár máig tisztázatlan, hogy ki felelős a videó nyilvánosságra kerüléséért, a Liste JETZT párt alapítója, Peter Pilz, egy Twitter bejegyzésében felhívta a figyelmet arra a 2015. május 5-ei SMS üzenetváltásra, melynek nyomai egészen az Alkotmányvédelemért és Terrorizmus Elleni Harcért felelős Minisztériumnak (BVT) korábbi kémjéhez, Axel Melchiorhoz vezetnek és aki a Külügyminisztériumban Sebastian Kurz helyettes-kabinetfőnöke volt. Az üzenetváltásuk során konkrétan elhangzik Strachéval összefüggésben, hogy újabb videó készült róla (ám ezt követően a továbbiakat titkosították). Kurz persze mindent tagad.

Átcsoportosított politikai erőviszonyok

 

Az ibizai videó kiszivárogtatásában és az ÖVP-FPÖ koalíció felbomlásában az ellenzék további politikai fogást látott: az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPD) Kurz exkoalíciós partnerével karöltve bizalmatlansági indítványt nyújtott be a regnáló kancellár és annak kormánya ellen, ami végül a teljes politikai apparátus kártyavárának összeomlását eredményezte. A 185. bizalmatlansági indítványt – 1945 óta először sikerre járatva – az osztrák parlament annak ellenére fogadta el május 27-én, hogy Kurz az európai választások során, a szavazatok 35 százalékát megszerezve – és a jelenleg fennálló politikai káosz ellenére – egyértelmű győzelmet mért ellenfeleire.

Az osztrák szövetségi elnök, Alexander van der Bellen ezen kaotikus politikai eseményekre reagálva szeptemberre előrehozott választásokat írt ki és egy ügyvivői kormányt bízott meg Ausztria vezetésével, melyben a „Bundeskanzlerin” szerepet Angela Merkel után a világon másodszor a 69 éves, Brigitte Bierlein-nek osztotta, aki eddig az osztrák Legfelsőbb Bíróság elnöknőjeként dolgozott. A fél éven belül ötödszörre megalakított átmeneti kormány a szeptemberi előválasztásokig lesz hivatalban. Kérdés már csak az, hogy Sebastian Kurznak a jövőben van-e helye az osztrák politikában? Rálátó forrásunk szerint Kurz nem fogja annyiban hagyni a mostani kudarcot, „bár jó lenne” – szerinte.

Egyértelműen látható, hogy a baloldali és szélsőjobboldali összefogás Sebastian Kurz hatalmának megroppantását célozta meg, hiszen a szocialisták politikai történetük legmélyebb pontját érték el az európai választásokon, így a szélsőjobboldali összefogással szeretettek volna a politikai ranglétrán újra felkapaszkodni. Mint ahogyan azt Michael Schmitz pszichológus is megfogalmazta: „Kurz kiállásos és közkedvelt politikus, aki természetesen és hihetően, ráadásul gyorsan és politikai témákban szakértőként hat mindenki számára”, így szinte borítékolható, hogy kormányfői karrierje biztosan nem ért véget ennyivel, ráadásul a jelenlegi népszerűségi mutatók is azt bizonyítják, hogy a botrány mit sem ártott Kurz pozitív megítélésén.

Az azonban biztos, hogy könnyű feladata sem lesz az előrehozott választásokig, hiszen kormányfői előjoga nélkül, három hónapig ellenzéki helyzetbe szorulva kell pártját ismét győzelemre juttatnia. Aggódnia biztosan nem kell, hiszen pártja az európai választási eredményeket látva továbbra is a legerősebb párt maradt Ausztriában. Ahhoz azonban, hogy ismét hatalmat szerezzen a szocialista és szélsőjobboldali ellenfelei felett, sokak szerint pártjának iránytűmutatóját ismét középre kell igazítania és a liberális Zöld és Neos pártokkal kell megegyezésre, koalícióra jutnia.

 

Olvasson tovább: