Kereső toggle

Nincs mindenki ellenünk a világon!

Interú Mark Higgie-vel, a volt ausztrál kormányfő tanácsadóval

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az illegális bevándorlás ellen küzdő Tony Abbott, Ausztrália korábbi miniszterelnöke az utolsó pillanatban mondta le magyarországi látogatását az ausztrál választások előtti érzékeny belpolitikai helyzet miatt. Egykori fő politikai tanácsadója, Mark Higgie azonban részt vett az MCC Migrációs Konferenciáján, és nyilatkozott is lapunknak.

 

Kézenfekvő, hogy először a sajnálatos christchurch-i merénylet történéseivel foglalkozzunk. Beszélhetünk szélsőjobboldali terrorizmusról?

– Sajnos több nemzetközi példát is láttunk már erre. A leghíresebb eset a norvégiai Breivik tömeggyilkossága. Mindenféle szélsőség létezik, szélsőbaloldali és szélsőjobboldali egyaránt. Az ilyen sajnálatos történések után pedig újra meg kell fogadni, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez ne ismétlődhessen meg.

Mekkora probléma a rasszizmus Ausztráliában és az óceániai térségben?

– Létező probléma, ami (mint általában) akkor üti föl a fejét, amikor egyes ideológiák és azok képviselői bizonyos problémák miatt egy teljes közösséget vádolnak. Így van ez az iszlamista terroristákkal, akik a teljes nyugati civilizációt okolják, és megesik ez visszafelé is, ahogy láthatjuk az új-zélandi merényletben: az elkövető az egész muzulmán közösséget vádolta egyesek cselekményeiért.

Miből fakadnak e szélsőséges megnyilvánulások? Összeköthető a multikulturalizmussal?

– Szélsőségek anélkül is léteznek, nem mindig egyértelmű az ok-okozati összefüggés. Rendkívül kényes a multikulturalizmusról beszélni, hisz ez tipikusan olyan fogalom, ami alatt mindenki kicsit mást ért. Beszélhetünk például a 20. század második feléből származó, régi divatú multikulturalizmusról, ami sokak szerint túl messzire ment abban az értelemben, hogy egyes bevándorlásalapú társadalmakban (amilyen az USA, Kanada vagy éppen Ausztrália is) a nyitott határokban hittek, nem hangsúlyozták az asszimiláció szükségességét, még akkor sem, ha alapjaiban eltért a befogadó kultúrától a bevándorlóé. Mára változott a paradigma. Természetesen fogadunk be bevándorlókat, és el lehet költözni egy másik országba, de fontos, hogy a befogadó társadalomhoz alkalmazkodjunk. Mindenki megtarthatja a saját vallását, nyelvét, azonban fontos, hogy az érkezők elfogadják a társadalmat, ahova bementek. Nem lehet bármit megtenni, ami ellentétes a befogadó társadalom értékrendjével. Van például olyan kultúra, ahol a poligámia elfogadott, nálunk viszont nem az, és ehhez alkalmazkodniuk kell! Továbbá mi messzemenőkig tiszteljük a nők jogait, és ugyanezt elvárjuk minden ide érkezőtől.

Korábban Brüsszelben (részben az Európai Unió irányába) is képviselte hazáját, így az európai folyamatokkal is sokat foglalkozott. Milyen eredményt vár a mostani európai parlamenti választásoktól?

– Nagyon érdekes választásnak nézünk elébe, mindenképpen az egyik legfontosabb esemény lesz a közeljövőben. Arra számítok, hogy a nyitott határok ellenzői jól fognak teljesíteni, legalábbis sokkal jobban, mint az előző választáson, 2014-ben. Ezek a pártok jelenleg mintegy 20 százalékát teszik ki az Európai Parlamentnek, de egyes elemzések szerint akár a képviselők egyharmadát is adhatják majd. Tehát azok a pártok, akik nem értenek egyet azzal, hogy nyitva hagyjuk határainkat, és ne kontrolláljuk, ki jön be az országunkba, sikereket tudnak majd felmutatni. Konkrétan az alábbiakra gondolok: Franciaországban Marine Le Pen pártja, Olaszországban a Északi Liga, Németországban az AfD, és Hollandiában is hirtelen lett egy új migrációellenes párt... Viszonylag biztosan kijelenthetjük, hogy 2015 eseményeinek következményeképp egy jobbra orientálódást láthatunk majd az eredményekben, a nemzeti, migrációellenes pártok javára.      

Ez annak a fényében kifejezetten érdekes, hogy az Európai Néppártban jelenleg is dúl a feszültség a Fidesz párttagsága tekintetében.

– Nem vagyok benne biztos, hogy ez olyan kardinális kérdés lenne. Magyarország számára bizonyára fontos, hisz sosem szeretjük, ha kizárnak minket egy klubból; azonban fontos látni, hogy az Európai Néppárt veszít az erejéből azzal, ha elveszti a Fideszt, és a benne levő többi párt támogatása is csökkenhet a választásokra. Például a CDU Németországban valószínűleg kevesebb szavazatot fog kapni, mint korábban, ugyanígy a többi párt is gyengülhet. Ezzel szemben a Fidesz továbbra is erős tud maradni, akár erősödhet is az Európai Parlamenti választásokra. Mivel a Fidesz és a szövetségesei, akik az ellenőrzött határok hívei, politikailag egyértelműen a nyertes oldalon álltak az elmúlt időszakban, így az ilyen pártviszályok nem annyira számottevők.

Sokak szerint az Európai Néppárt már nem jobbközép, sokkal inkább egy baloldali politikát folytat; ennek a jele lehet a Fidesz felfüggesztése is.

– Teljes mértékben. Olyan pártok, mint például az Angela Merkel vezette CDU, amikor a bevándorláspolitikát tekintjük, teljesen baloldali nézeteket vallanak; a retorikájukat pedig nem lehet megkülönböztetni, mondjuk, a szocialistákétól. A hivatalos programjuk ezeknek a pártoknak nem kifejezetten jobbközép nézeteket tartalmaz, mint például Ausztráliában, ahol egy tipikus jobbközép kormány van hatalmon.

A szavaiból úgy tűnik, hogy a migrációt központi kérdésnek tartja az Európai Unióban. Mi a legnagyobb kihívás jelenleg?

– Vannak más kihívások, de a migráció volt az elmúlt évek legfajsúlyosabb problémája. Ezenkívül természetesen számottevő a gazdaság növekedésének célja, valamint az Oroszországgal és az Egyesült Államokkal való külkapcsolat… És persze nem lehet figyelmen kívül hagyni a Brexit-problémát! Ez az egyik első számú közéleti ügy idén, azonban úgy gondolom, hogy a Brexit is a migrációval áll összefüggésben! Egyértelmű, hogy irányíthatatlannak érzik a mostani bevándorlási paradigmákat, és ez alapvetően közrejátszott a referendum megszavazásában. Ne feledjük, még időben is közvetlenül egymás után történtek: 2016 nyarán szavaztak a kilépésről, alig egy évvel az európai migrációs krízis berobbanása után – az emberek még jócskán emlékeztek azokra a fotókra, amelyek akár pont a budapesti Keleti pályaudvaron készültek a migránsok tömegeiről. A kampányban is felhasználták ezeket a felvételeket.

Ha már itt tartunk, Ön szerint végül megvalósul a Brexit?

– Nagyon érdekes helyzetben vagyunk. Az elmúlt napokban Nagy Britannia elméletileg kiléphetett volna az Unióból, a gyakorlatban azonban semmilyen egyezséget nem fogadott el a brit parlament, mindamellett, hogy annak többsége ellenzi az egyezség nélküli kilépést. Nincs nyitottság Theresa May azon javaslatára, hogy szerződés nélkül lépjenek ki, így logikus a harmadik lehetőség: a többszöri halasztás.

Volt egy népszavazás, a nép döntött, a politikusok pedig mást csinálnak. Mit tanít a demokráciáról a Brexit-ügy?

– Hosszú órákig lehetne erről vitatkozni. Valóban sokan vannak azon az állásponton, hogy amennyiben az emberek ki akarnak lépni, akkor akárhogyan is – egyezséggel vagy anélkül –, de ki kell lépni. Mások szerint azonban ennél komplexebb az ügy, hiszen a kilépést akarók sem kívánják a munkahelyük elvesztését vagy a gazdasági visszaesést… Mindenesetre egy felelős kormánynak kell levezényelnie a kilépést úgy, hogy közben a társadalom többi érdekére is tekintettel van.

Egy frissen publikált írása szerint az európai elit a lehető legtávolabb került a néptől. Hogyan értsük ezt?

– Szerintem kifejezetten ez a helyzet a migrációval kapcsolatban. A brüsszeli politikusok erről a kérdésről teljesen máshogy gondolkodnak, mint a hétköznapi emberek.

Akkor az erős határvédelem politikája közelebb áll a választókhoz?

– Ausztráliában mindenképp. Tony Abbott kormánya annak idején úgy került hatalomra, hogy ebben a kérdésben is nagy támogatottságnak örvendett. A magyar és ausztrál kormányok hasonlóképp gondolkoznak a migrációs politikát tekintve, nyilván figyelembe véve azt a nem csekély különbséget, hogy Ausztráliát tenger veszi körül, Magyarországnak viszont szárazföldi határai vannak. Mindkét nemzet egyetért abban, hogy a szuverén államnak kell eldönteni, hogy ki jön be az országba, nem az embercsempészeknek! Tony Abbott, amikor megválasztották, valójában már a korábban kormányon lévő John Howard politikáját folytatta, tehát már volt jó példa előtte az illegális bevándorlás megállításával kapcsolatosan. Ez gyakorlatban azt jelentette, hogy az embercsempész hajókat időben megállították és visszafordították. Saját határainkon kívül, környező szigeteken üzemeltetett táborokba vittük az ausztrál partokig eljutókat, melyeket az ausztrál állam tartott fenn…

Voltak, akik ezeket a médiában koncentrációs táboroknak titulálták…

– Ennél mi sem áll távolabb a valóságtól! Hatalmas összegeket fordítottunk a megfelelő minőségű táborok kialakítására. Nyilván azok az emberek, akiket odaküldtünk, csalódottak voltak, hiszen új életet akartak kezdeni Ausztráliában. Voltak köztük olyanok, akiket aztán nem engedtünk be az országba, hanem visszakerültek a kiindulóországaikba. Mi tartjuk magunkat ahhoz a szigorú és határozott politikához, hogy amennyiben valaki fizet egy embercsempésznek, hogy illegálisan hozza be őt Ausztráliába, akkor soha, semmilyen körülmények között nem kaphat letelepedési engedélyt, akkor sem, ha amúgy jogosult lenne akár menekültstátuszra is. Természetesen ezek az emberek csalódottak, de ettől még messze nem beszélhetünk koncentrációs táborokról!

Mi a véleménye Trump bevándorlási politikájáról?

– Úgy gondolom, az amerikai változás szintén a fentiekben említett globális jelenségnek a része. Az emberek ott is úgy érzik, szükség van a határvédő falra, mert félnek, hogy az USA déli határán tömegek jöhetnek be ellenőrizetlenül. Nem kell meglepődnünk: az emberek azt a kormányt, amely gyenge határokat tartott fent, lecserélték egy olyanra, ami megvédi az országot.

Mind Ausztrália, mind Magyarország kormányát rendszeresen támadja a nemzetközi média, nem kis nyomást helyezve rá. Van ezzel szemben is jó ausztrál modell?

– Természetesen vannak kritikus médiumok, de ne gondoljuk, hogy kizárólag ilyen orgánumok kerülnek a piacra. Igen széles tárházát láthatjuk a véleményeknek: a The Guardian vagy a The New York Times valóban kritizálni fogja a magyar kormányt, de amint kezünkbe vesszük a The Daily Telegraphot vagy a The Australiant, mindjárt más hangot hallunk. A sajtó az élet része, ezt el kell fogadnunk. Ha a magyar kormány úgy gondolja, hogy helyesen és a választói akaratnak megfelelően cselekszik, akkor ezt az álláspontot kell megvédenie. Néha az ember azt érzi, hogy az egész világ ellene van, de ez nem igaz! Bizony sok ember ért egyet Magyarországgal. A baloldal persze igen hangos, zajos tud lenni, de aztán jönnek a választások, és egyszeriben Olaszországban, Ausztriában és máshol is rendre meglepő eredményeket kapunk.

 

Olvasson tovább: