Kereső toggle

India választ

Modi vagy a Nehruk öröksége lesz erősebb?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Karizmatikus kormányzás: Narendra Modi vezető hatalomként képzeli el országát az Afrikától Amerikáig nyúló délkelet-ázsiai régióban. Kérdés, a választók is így akarják-e.

A gazdasági nehézségekkel küzdő India idei parlamenti választása meghatározó momentum lehet Délkelet-Ázsia biztonsága szempontjából. A jelenlegi miniszterelnök, Narendra Modi külpolitikája a régió egyik vezető hatalmává emelte az országot, az ellenzéknek viszont más elképzelései vannak.

A Lók Szabhá (alsóházi) választások április 11-én kezdődtek; a több, mint 900 millió erre jogosult indiai május 19-ig adhatja le voksát. Az eredményre – vagyis, hogy a közel 10 ezer jelölt közül kiknek jut az 543 parlamenti hely – május 23-áig várni kell. Sokan Modi kormányzásával kapcsolatos „népszavazásként” tekintenek a választásokra.

A hindu nacionalizmus kihívói

A Bháratíja Dzsanáta Párt (BJP) Narendra Modi vezetésével 2014-ben elsöprő győzelemmel került hatalomra, ami igencsak ritkaságszámba megy, tekintve, hogy az indiai kormányok általában koalíciós alapon működnek. Az eltelt öt évben azonban a hindu nacionalista kormány népszerűsége megcsappant, elsősorban a sikertelennek bizonyult gazdasági intézkedések hatására. Ahelyett, hogy korábbi ígéreteik szerint beköszöntöttek volna az achhe din, azaz „jó napok”, a munkanélküliség 45 éves csúcsot ért el, és országszerte tüntetésekkel kell számolni a mezőgazdasági válság miatt.

A kihívók: Rahul, Sonia és Prijanka Gandhi a Nehru-dinasztia képviselői. Leszámolnának a formabontó országvezetéssel.

Ennek tudható be, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, az Indiai Nemzeti Kongresszus (INC) 2014-es harmatgyenge szereplése után 2018 decemberében három államban tarolni tudott az időközi választásokon. Az INC-t Rahul Gandhi, a Nehru-dinasztia tagja, Radzsiv Gandhi volt miniszterelnök fia vezeti, aki anyjától, Sonia Gandhitól vette át a stafétabotot (a név ellenére a dinasztia nem áll rokonságban Mohandász Gandhi családjával). Nővére, a tehetségesebbnek tartott Prijanka a párt irányító tanácsának elnöke – sokan szeretnék, hogy jelöltesse magát, de erre még nem szánta rá magát.

Ami a választókat illeti, jellemzően nem mozgatja meg őket a nagy pártok vetélkedése. Öt évvel ezelőtt csak 66 százalék volt a részvételi arány, és még így is ez mondható a legmagasabbnak 1952 óta. (Pedig az indiai választóbizottság mindent megtesz. A szabályzata kimondja, hogy a lakóhelytől legfeljebb két kilométeres körzeten belül mindenkinek biztosítani kell a szavazás lehetőségét. Így a szervezésben részt vevő 11 milliós stáb tagjai gyakran tevén és elefánton utazva juttatják el az urnákat a legeldugottabb helyekre. 2014-ben rekordnak számított, hogy az egyik szavazóhelyiséget 4500 méteres tengerszint feletti magasságban állították fel.)

Nincs tényleges össznemzeti erő

Az indiai és pakisztáni fennhatóság alá tartozó Kasmír régióban 1971 óta most először intézett India légicsapást az ottani terrorsejtek ellen. Pakisztán és szövetségese, Kína hevesen ellenzi a beavatkozást.
Háda Béla India-szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa a Heteknek azt mondta, Modi pártjának továbbra is jó esélye van egyedül többséget szerezni az indiai törvényhozásban. De ha nem is sikerül, hogy egymaga többséget szerezzen, „a BJP talál majd magának olyan partnereket, amelyekkel meg tud majd egyezni”.

Hogy a Gandhi-dinasztia mennyire képes visszatérni a hatalomba, csak bő egy hónap múlva derül ki. A The Print online indiai hírportál azonban addig is arra hívja fel a figyelmet, hogy a nemzeti pártok hanyatlóban vannak, és Indira Gandhival együtt a nagy össznemzeti vezetők is eltűntek a belpolitika színpadáról.

Igazából még a BJP is regionális pártnak tekintendő, annak ellenére, hogy koalíciós összefogás nélkül szerzett 2014-ben többséget. Ugyanis bár több államban 80 százalékot vitt el, más régiókban (főleg délen és keleten) a párt a 20 százalékos támogatást sem kapta meg. Ez alapján nem beszélhetünk tehát nemzeti pártról; legfeljebb 10 állam támogatását élvezik a 29-ből.

Modi, bármennyire karizmatikus személyiség és kiváló szónok, hasonló módon nem tekinthető nemzeti vezetőnek. Az államok és szövetségi területek kétharmadában szinte esélytelen induló, ezeket ugyanis népszerű, helyi kormányzók irányítják, akiktől „kívülről érkezett” politikusok képtelenek elszipkázni a szavazatokat.

Az INC három évtizedes hanyatlása alatt tehát India valójában szövetségi köztársasággá alakult, és az országos választás az egyes közigazgatási területek nagyjából egy időben tartott választása lett. A BJP és az INC ezeknek kevesebb, mint a felében releváns.

Pragmatizmus és új elkötelezettség

A 200 milliós muszlim lakosság és a hinduk szembenállása jelenti a legnagyobb belbiztonsági kockázatot.

A külpolitikát azért érintheti különösen érzékenyen egy kormányváltás, mert az utóbbi öt év pragmatikus megközelítése alapjaiban eltér a korábbiaktól. Modi nem pusztán a globális egyensúly fenntartásához szükséges tényezőként, hanem az Afrikától Amerikáig nyúló délkelet-ázsiai régióban vezető hatalomként képzeli el Indiát. A korábbi óvatos, kockázatkerülő, el nem kötelezett státuszból kilépve merőben más felfogásban igyekszik az ország stratégiai autonómiáját megőrizni: a partneri viszonyok mellőzése helyett épphogy azok megerősítésével elérendő célként kezeli. Ezért is mondta Vidzsaj Gokhale külügyi államtitkár, hogy „Már a múlté, hogy India el nem kötelezett ország volt. India ma elkötelezett – de ügyek mentén”.

A legnagyobb kihívást Kína felemelkedése jelenti, amivel India korábbi vezetői elmulasztottak szembenézni. Modi olykor keményen betartott, mint például a doklami válság idején (amikor Peking útépítésbe fogott az India északkeleti területei felé vezető Doklam-fennsíkon), és nemzetközi színtéren szinte elsőként kritizálta a Kína által 2013-ban útjára indított Egy Övezet – Egy Út Kezdeményezést (Belt and Road Initiative).

A február 14-ei pulwamai merénylet után az elnök nem habozott a légierőt bevetni Pakisztánban lévő terroristabázisok ellen, holott az 1971-es háború óta nem volt olyasmire példa, hogy indiai gépek átrepültek a Kasmírt indiai és pakisztáni fennhatóság alá tartozó régiókra osztó „ellenőrzési vonal” fölött. Ezzel egyértelművé tette, hogy kész korlátozott háborúba bocsátkozni a szomszédos (szintén) nukleáris hatalommal, amelyet Kína „örök barátjának” nevez. (Újabban például Peking útját állta Indiának a Nukleáris Szállítók Csoportjához való csatlakozásában, mert azt szeretné elérni, hogy vagy Pakisztán is tag legyen, vagy egyikőjük sem. Más esetben pedig diplomáciai „fedezéket” nyújtott Iszlámábádnak az ENSZ-ben, kétszer is leszavazva, hogy a nemzetközi terroristák listájára vegyék a pulwamai támadást is magára vállaló Dzsais al Mohamed vezetőjét, Maszúd Azhart.)

A Modi-féle stratégiai autonómia értelmezésből vezethető le továbbá a Quad újjáélesztése, amivel Japán és Ausztrália válhat India komoly stratégiai partnerévé. A felek rájöttek, hogy nem az a célravezető, ha tartózkodnak az ilyen összefogásoktól pusztán azért, nehogy Kínát felingereljék.

Másfelől, a BJP-kormány az együttműködést is szorgalmazza Kínával, többek között az Oroszország részvételével tartott háromoldalú egyeztetéseken, mint amilyenre legutóbb Wuzhenben került sor a három ország külügyminiszterei között (épp Donald Trump és Kim Dzson Un februári csúcstalálkozója idején). Putyin, Modi és Hszi Csin-ping a tavalyi Buenos Aires-i G20-on kezdték keresni a szorosabb összefogás lehetőségét, ami India számára biztosíthatja, hogy ne váljon túlságosan függővé az Egyesült Államoktól sem, amely felé szintén elindult egy közeledés.

Újdelhi Washingtonnal való viszonyát hagyományosan tartózkodás, sőt kettős taktikázás jellemezte. A politikai elitben még fellelhető Amerika-ellenesség ellenére Modi új alapokra helyezte India kapcsolatát az Egyesült Államokkal.

Háda Béla India-szakértő lapunknak elmondta: „A legfontosabb problémát a muszlim társadalomrészhez való negatív hozzáállás jelenti, mely a Pakisztánnal szembeni politikában is érzékelhető. Az indiai–pakisztáni szembenállás a terrorizmus problémájának középpontba állításával jó szolgálatot tett Modi kampányának az elmúlt másfél hónapban, India kasmíri területeinek biztonsági helyzetén azonban komoly nyomot hagy a feszültség fokozódása.” Ez a vallási szembenállás tovább mélyíti a társadalmi törésvonalakat az India-szakértő szerint.

Egy új barát: Izrael

Sokrétű kooperáció: Izrael és India főleg védelmi és biztonsági kérdésekben segítik egymást.
Ennek fényében különösen érdekes, hogy a „Modi-doktrína” India közel-keleti politikájában is új szemléletet tükröz. Az Izraellel való kapcsolatokban korábban több tényező is akadályt jelentett: India olaj- és cseppfolyós földgáz-behozatala miatti függése az öböl-menti és a környező arab országoktól; India maga választotta „kötelezettsége” a „palesztin ügy” iránt, mint a harmadik világ el nem kötelezett országainak vezető hatalma; valamint egykori szövetségesi viszonya a Szovjetunióval, ami automatikusan szembeállította Indiát mindazzal, ami az Egyesült Államokhoz köthető.

Modi kormányzása alatt, 2017 júliusában azonban Izrael és India kétoldalú kapcsolatukat „stratégiai partnerségi” szintre emelték. A két miniszterelnök kölcsönös látogatásakor a mezőgazdasági és innovációs területeken való együttműködés kapott fő hangsúlyt, ám a sokrétű kooperáció védelmi és biztonsági kérdésekben a legerősebb. Izrael jelenleg India egyik legnagyobb fegyverszállítója (az USA, Oroszország és Franciaország mellett).

A kínai befolyást ellensúlyozni próbáló India számára hasznos lehet Izraellel karöltve beszállni az elmaradottabb afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok mezőgazdasági, egészségügyi, oktatási, kommunikációs, nemzetvédelmi és más fejlesztéseibe is.

Modi pragmatizmusának köszönhetően India eddig meg tudta őrizni korábbi jó stratégiai kapcsolatait Iránnal és Afganisztánnal, miközben nyitott mind az Egyesült Államok, mind Izrael felé. Hasonlóan, azzal, hogy első izraeli látogatása alkalmával Ramallahot kihagyta, kifejezte, hogy a Palesztin Hatóságtól függetlenül képzeli el Izraellel való kapcsolatának alakítását. Ezzel politikai tartalommal is megtöltötte az új „stratégiai partnerséget”, szemben a korábbi kormányokkal, amelyek legfeljebb kétoldalú üzleti kapcsolatokra szorítkoztak, és arra is leginkább „fű alatt”, nehogy elveszítsék India közel 200 milliós muzulmán lakosságának a támogatását.

Ugyanakkor a Palesztin Hatósággal való kapcsolatot sem akarja lenullázni, ezért Mahmúd Abbász felé tett gesztusként 2017 decemberében megszavazta azt az ENSZ-határozatot, amely elítélte Jeruzsálem amerikai elismerését Izrael fővárosaként.

A Kerala lobbi visszatérne

A BJP külpolitikája az ellenzék folyamatos támadása alatt áll, amiért eltér az előző kormányok által kitaposott úttól, mert szerintük nem elég következetes, hanem egyetlen személy szeszélyeinek megfelelően csapong. Az INC választási programjában azt ígéri, hogy kapcsolatépítésében ismét India közvetlen szomszédjaira és az ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) országaira fókuszálna, és visszafordítaná a Modi-doktrína „káros következményeit”.

Az Asia Times szerint az INC kormányra kerülése esetén elhanyagolná a közel-keleti, elsősorban az Izraellel, Szaúd-Arábiával és az Egyesült Arab Emirátusokkal ápolt kétoldalú kapcsolatok stratégiai aspektusait. Indiának ezeket az országokat érintő politikáját a korábbiakhoz hasonlóan a „Kerala lobbi” határozná meg, vagyis azok a politikusok, akik az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) országaiban élő indiai diaszpóra többségét adó Kerala államot képviselik. Ez a múltban az elsősorban energiaimportot biztosító GCC-országokat középpontba helyező külpolitikát eredményezett.

Az INC, amely India függetlenségi harcának letéteményeseként tekint magára, minden eddigi kormányzása alatt fontosnak tartotta a kolonializmus elleni globális küzdelem részeként értelmezett palesztin ügy melletti szolidaritást. Egy Nemzeti Kongresszus-többségű koalíció várhatóan kihátrálna a Modi által felépített indiai–izraeli együttműködésből, azt kizárólag fejlett hadászati eszközök importjára redukálva.

 

• Lakosság száma: 1,3 milliárd
• Választók száma: 900 millió
• muzulmán választók: 200 millió
• Választási időszak: több mint egy hónap
• választási bizottságban dolgozók: 11 millió fő

Olvasson tovább: