Kereső toggle

Jön a kiberháborúk kora?

A Huawei-ügy és Magyarország

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarország is epizódszereplővé vált az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi és infotechnológiai háborúban. A Huawei-ügy azonban túlmutat önmagán: előrevetíti a kiberháborúk korát.

 

„Gondoljunk bele, mi történne, ha a nem olyan távoli jövőben az amerikai sztrádákon tömegével közlekedő, egymással 5G hálózaton keresztül kommunikáló okosautók működésébe bele tudna avatkozni a telekommunikációs hálózat eszközeit gyártó vállalat, illetve ország. Vagy milyen veszélyekkel járna, ha egy adott rendszer sebezhetőségére fény derül, ám a gyártó nem azonnal, hanem csak két hét múlva szállítja a frissítést – és ez alatt egy harmadik fél vagy akár kiberterroristák előtt tárva-nyitva állnak ezek a biztonsági rések” – illusztrálta Krasznay Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kiberbiztonsági Akadémiájának programigazgatója, hogy miért nem csupán a Trump-féle kereskedelmi háborúról szól az USA, illetve a Huawei (és Kína) közötti konfliktus.

Az amerikaiak állítják: a kínai technológiai óriásvállalat súlyos kockázatot jelent nemcsak a nemzetbiztonságra, de a szabad világkereskedelemre is. A Huawei-eszközökön keresztül történő kémkedésről, vagy a kereskedelmi titkok ellopásáról szóló gyanúsítások után tovább súlyosbította a felek viszonyát, hogy decemberben Kanadában őrizetbe vették a cég pénzügyi vezetőjét, Meng Van-csóu-t, aki egyben az alapító lánya.

A vádak szerint a Huawei megsértette az Iránnal szembeni szankciókat, és az ebből származó bevételeket egy csalássorozat keretében mosták tisztára. Ezt követően Lengyelországban letartóztatták a Huawei egyik eladási igazgatóját és egy lengyel exhírszerzőt is – kémkedés gyanújával. A kínai igazgatóról kiderült, hogy korábban évekig Kína varsói nagykövetségén dolgozott attaséként (ami gyakran diplomáciai fedőpozíció hírszerzők számára). A kínai cégóriás elhatárolódott az esettől, és kirúgták a férfit – ennek ellenére a lengyel kormány részéről felmerült, hogy felülvizsgálják a Huawei termékek használatát, és kitiltják azokat a lengyel közszférából.

Ezek után nem véletlen, hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter héten történt budapesti látogatása során is előkerült a téma, hiszen a Huawei 2005 óta jelen van nálunk, mi több, tíz éve az itteni központjukból látják el termékekkel Európát. Ezen kívül, ha kormányzati tendereknél nem is, de a telekommunikációs hálózatok kiépítésénél, fejlesztésénél évek óta megkerülhetetlen szereplők.  Többek között az ő eszközeikkel működik a 112-es segélyhívó rendszer is.

„Megnehezítheti az amerikai–magyar együttműködést, hogy a magyar kormány a kínai Huawei eszközeit használja” – fogalmazott Budapesten az amerikai külügyminiszter, aki szerint Kína hídfőállást akar kiépíteni Magyarországon. „A csendes-óceáni államok már megtapasztalhatták, hogy a Pekinggel való együttműködés feltételekkel jár, mégpedig olyanokkal, amelyek gazdaságilag és politikailag is eladósítják Magyarországot. Tudják, az a különbség, hogy Oroszország és Kína is tekintélyelvű hatalom, és nem osztják törekvésünket a szabadság iránt” – hangsúlyozta Pompeo.

Szijjártó Péter a közös sajtótájékoztatón erre úgy reagált, hogy „a hírekben manapság gyakran szereplő kínai telekommunikációs cég” jelen van ugyan Magyarországon, ám a legnagyobb megrendelője egy német és egy brit vállalat. „Tehát úgy vélem, ha Kínáról van szó, végre mellőznünk kellene a képmutatást” – fogalmazott a külgazdasági és külügyminiszter azt is megjegyezve, hogy az Európai Unió és Kína közötti kereskedelmi volumen mindössze 1,2 százaléka köthető Magyarországhoz.

Úgy tűnik tehát, hogy a magyar kormány az amerikai figyelmeztetés ellenére sem vizsgálja felül a Kínával, illetve a Huawei-jel való kapcsolatát.

A Pompeo-látogatás előtti kormányinfón Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter ezzel kapcsolatban egyértelműen fogalmazott, mondván: jelenleg nincsenek olyan információk, amelyek indokolnák ezt a felülvizsgálatot.

Mindeközben az angolszász országok (USA, Kanada, Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland – amelyek megosztják egymással hírszerzési információikat) kizárták a Huaweit az úgynevezett 5G-s fejlesztési tendereikből.

„Az amerikai kormányzat nemzetbiztonsági szempontból legalábbis megkérdőjelezi a Huawei megbízhatóságát, és erről igyekszik meggyőzni európai szövetségeseit is. Hogy ez pusztán diplomáciai úton történik-e, vagy esetleg az amerikai titkosszolgálatok konkrét műszaki információkat is megosztanak a társszervekkel, azt nem tudjuk. Mint ahogy azt sem, hogy ha ez megtörténik, akkor a felelős politikusok milyen más szempontokat vesznek még figyelembe a döntéseik meghozatalában” – fogalmazott a már idézett Krasznay Csaba. A szakértő hozzátette: a Huawei a telekommunikációs rendszerek gerinchálózatának egyik legnagyobb beszállítója világszerte, és eddig még nem kerültek nyilvánosságra egyértelmű bizonyítékok azzal kapcsolatban, hogy az óriáscég eszközeit kémkedésre lehetne használni.

Más kérdés – és erre Krasznay is utalt –, hogy a nyugatihoz képest egészen más politikai kultúrával rendelkező Kínában törvény írja elő a vállalatoknak a titkosszolgálatokkal való együttműködést. Ha pedig figyelembe vesszük egyrészt a távol-keleti óriás tudatos globális expanzióját, másrészt a saját állampolgáraival szemben tanúsított magatartását (digitális kontroll, szociális kreditrendszer), akkor nem kell összeesküvés-hívőnek lenni ahhoz, hogy feltételezzük, ott és úgy gyűjtenek információt, ahol  és ahogyan csak lehet.

„Az Egyesült Államok és angolszász szövetségesei olyan információs dominanciával rendelkeznek, amelyet a világ egyetlen más országa sem tud megközelíteni. Kína ehhez igyekszik felzárkózni, és ez nemcsak az információszerzést jelenti, hanem az olyan infrastruktúrákhoz – távközlési és informatikai hálózatokhoz – való hozzáférést, amelyeken meghatározóak az adott kormány, gazdaság és a társadalom működésében” – folytatta Krasznay Csaba.

Kiemelte, hogy az 5G hálózatok kiépítése azért áll a viták fókuszában, mert azok nem csak arra szolgálnak, hogy jobb minőségben tudjunk telefonálni és gyorsabban internetezni. Ezek a hálózatok alapvetően arra lettek kitalálva, hogy a negyedik ipari forradalom több milliárd eszközének lásd: Internet of Things, „IoT”, vagyis a dolgok internete) kommunikációját biztosítsa majd az okosautóktól az okosházakon keresztül az okosvárosokig.

Persze a kiberhírszerzés vagy a kibertámadások lehetősége nemcsak Kína számára kívánatos cél, hanem minden nagy- vagy középhatalom, vagy akár bűnözői és terrorszervezetek számára is. Ezért is érdekes, hogy tavaly a Grazi Műszaki Egyetem kutatói kapták a hackelésért járó Pwnie-

díjat, miután felfedeztek több sebezhetőséget a CPU architektúrákban – ami az összes ma működő számítógép processzorát érinti.  Ez Krasznay Csaba szerint azt jelenti, hogy bármilyen programot is futtatunk ezeken, nem tudunk adatokat száz százalékosan titokban tartani – és erre a megfelelő képességekkel rendelkező nemzetbiztonsági szolgálatok „rá is startoltak”.

A szakértő szerint ez nem jelenti azt, hogy hamarosan ránk köszönt a kiberapokalipszis, hiszen a sebezhetőség kihasználásához a megfelelő kódot el kell juttatni az adott számítógépre, ahol le is kell azt futtatni. Arra ugyanakkor rávilágít mindez, hogy a kibertámadások veszélyét érdemes komolyan venni és felkészülni rá. Krasznay Csaba emlékeztetett arra, hogy az Észak-Koreához köthető WannaCry vírus milyen károkat okozott világszerte 2017-ben, illetve Ukrajna ellen is bevetettek az oroszok számítógépes vírusokat, megtámadva például azt a stratégiai állami vállalatot, amely az ország teljes ivóvíz- és csatornarendszerét látja el a tisztításához szükséges folyékony klórral. A szakértő szerint szélsőséges esetben egy adott ország kenyérellátását is meg lehetne bénítani informatikai eszközökkel.    

„Jó hír, hogy az európai döntéshozók gondolkozásában a kibertér megjelent, mint védendő műveleti terület. Az Európai Unió következő költségvetési ciklusára 9 milliárd euró van betervezve arra, hogy a kibertámadásoknak való kitettséget felmérjék és megoldásokat dolgozzanak ki a problémákra, valamint készül az európai kiberbiztonsági jogszabály is. Ebbe a védelmi rendszerbe lesz majd érdemes Magyarországnak is beilleszkednie, hiszen ez tipikusan olyan terület, ahol egy ország önállóan aligha tud hatékonyan védekezni” – fogalmazott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kiberbiztonsági Akadémiájának programigazgatója.

 

Olvasson tovább: