Kereső toggle

Ari Fuld

(1973-2018)

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Ha az életedben nincs elég kihívás, akkor nem éled jól!” Ez volt a mottója Ari Fuldnak, a magyar származású, amerikai-izraeli kettős állampolgárnak, akit 2018. Szeptember 16-án, vasárnap délután meggyilkolt egy 16 éves, arab származású tinédzser a Betlehemhez közeli Gush Etzionban.

 

Pár hónappal ezelőtt Ari amerikai útja során Manhattanben egy este alatt hatezer dollárt gyűjtött össze egy non-profit alapítvány számára, akik a magányos katonákat (amerikai zsidó fiatalok, akik család nélkül Izraelbe költöznek három évre, hogy segítsék a zsidó államot) támogatják éjjel-nappal. Ez volt Ari nagy szerelme: hazája, Izrael védelme.

Ari Fuld, aki a mainstream média zsargonja szerint zsidó telepesként élt a Júdeai hegységben semmi mást nem utasított el jobban, mint a hazugságot. Fáradhatatlanul küzdött az ellen, hogy a balodali liberális politikát, illetve az új antiszemitizmust, vagyis az Izrael-ellenes hipokritizmust képviselő globális hatalmak ne írhassák újra a történelmet csak azért, hogy a saját politikai narratívájukat szolgálják. Büszke cionista (hazaszerető) jobboldaliként Ari Fuld az életét adta az igazság terjesztéséért. Tudta, hogy aki hangosan és megvesztegethetetlenül áll az igazság mellett, az a mai világban célponttá válik.

Azt is gondolhatta, hogy miután a Facebook és a közösségi média elnémította, egyszer annak a terrorizmusnak lesz az áldozata, ami ellen évek óta harcolt. Ari Fuldnak az okozta a halálát, aminek létezését próbálta elmesélni és megmutatni mindenkinek, hogy nem Izrael miatt nincs béke az izraeli–palesztin feszültségben. Ari azért halt meg, amiért több száz honfitársa az elmúlt évek alatt. Azért halt meg, mert zsidó volt. Azért halt meg a saját hazájában zsidóként, mert zsidó volt.

16 éves gyilkosa azért ölt, mert 2018-ban zsidót ölni heroizmus. Zsidót ölni annyit tesz, mint híressé és szabadságharcossá válni, zsidót ölni értelmet ad az életnek és elősegíti a célt, ami nem más, mint amit gyerekkoruk óta nevelnek beléjük: „Palesztina – a [Jordán] folyótól a [Földközi-]tengerig [tehát Izrael egésze] – az ő földjük, az ő hazájuk, ahol zsidóknak helye nincs.” A gyűlölködő ideológiát tovább motiválja az a havi 3000 dollárnak megfelelő segély is, ami minden palesztin arabnak jár a Palesztin Hatóságtól, aki sikeresen meggyilkol egy zsidót.

Ez ellen küzdött, s így halt meg Ari Fuld, miközben éppen a felesége által összeírt ételt vásárolta egy szupermarketben. Ezért és így halt meg ez a 45 éves férfi, férj, négy gyermek édesapja, testvér és barát, aki naponta több százezer embernek engedett betekintést a mindennapi izraeli életbe élő videóközvetítésein keresztül.

Ari szerethetősége és sikere abban rejtőzött, hogy szenvedélyes őszinteséggel élte

a napjait, és mintha az ő napjai valahogy hosszabbak lettek volna, mint egy átlagos emberéi. De talán azért, mert Ari sosem aludt. Amikor elmesélte, hogy mi történt vele a libanoni háborúban, és megmutatta azt a szikladarabot, ami majdnem megölte,

s amit azóta mindehova magával hordott – megkérdeztem, hogy szenved-e valamilyen PTSD-ben (poszttraumás stressz zavar), ami a háborút járt katonáknál nem ritka. Rám nevetett, és azt mondta: „Hogy az meg mi?” De mind a ketten tudtuk, hogy az ő PTSD-je a megállíthatlansága. Az, hogy éjjel vizet osztogat a sivatagban szolgáló katonáknak, majd reggel már a Siratófaltól jelentkezik, délután pedig egy arabok lakta faluban próbál olyan kérdésekre választ kapni, amik önmagukban döntik meg a média által sugárzott történelmi hamisításokat. Szemrebbenés nélkül állt akár egy csoport palesztin arab előtt, s tette fel a kérdést: mikor és ki alapította Palesztinát? Mit tartalmaz egy palesztin történelemkönyv? Mióta létezik palesztin népcsoport? Vagy épp mit jelent maga a palesztin szó?

De Ari volt az, aki az ENSZ vagy mások által küldött „békefenntartó” katonákat állított a kamera elé, s próbálta megtudni, hogy ha semlegesek, akkor miért mondják, hogy ez vagy az a falu a palesztinoké? Miért fizeti őket adott esetben az olasz állam? Miről kell jelentést adniuk pontosan?

Ari volt az, aki fel merte tenni azokat a kérdéseket, amiket más nem. Így nem kérdéses, hogy volt-e ellensége. Volt. Hiszen tudjuk, hogy csak azt szereti mindenki, aki nem csinál semmit.

Ari Fuld, akinek kedvenc magyar szava a „bolond” volt, meg persze a „borsólevél”, nemzeti hősként halt meg. Egy nemzet gyászolja Arit, az „Oroszlánt” (ez nevének fordítása). Egytől egyig értetlenül állunk azelőtt, hogy nincs többé velünk az a kedves hang, aki minden pénteken egy Tóra-részlettel zárta a hetet az internetes oldalán. Értetlenül állok a barátom halála előtt, aki úgy bánt velem, mint egy családtaggal, és mosolyogva nézte, ahogy magyarként, nem zsidóként, cionistaként küzdök az Izrael-ellenes kettősmérce ellen.

A temetésén Izrael miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu megkérdezte Ari testvérétől, hogy szerinte az adrenalin adott-e neki akkora lökést, hogy miután megkéselték, ő a támadója után futott és belelőtt, ezzel megakadályozva, hogy az arab fiú még egy fiatal felszolgálónőt is megsebesítsen. A testvére csak annyit válaszolt: nem, nem az adrenalin, hanem a lelke vitte tovább. 

Ilyen ember volt Ari Fuld. Ilyen egy hazaszerető szív.

Olvasson tovább: