Kereső toggle

Nem vagyok sem holland Orbán, sem holland Trump

Interjú Geert Wildersszel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar miniszterelnököt az év emberének tartja, bár nem mindenben ért vele egyet. Habár már 14 éve éli az életét rendőrök gyűrűjében, nem bánt meg semmit. Az iszlamista fenyegetések ellenére úgy véli, bátran ki kell állni a zsidó-keresztény alapokon nyugvó európai nemzetek védelméért.

Magyarországon szinte a nullával egyenlő a radikális muszlimok száma. Miért tartja ennek ellenére szükségesnek, hogy ennyi kommandós kísérje?

– Sajnos erről nem én döntök. Hollandiában és itt is a hatóságok döntik el, hogy milyen biztonsági lépéseket tartanak szükségesnek. Nem számít, hogy én mit akarok. Persze, ha az ember szerepel különböző „körözési listákon”, akkor mindig ébernek kell lennie.

Mi volt életében a legveszélyesebb pillanat?

– Túl sok részletet nem árulhatok el, de vannak információim arról, hogy bizonyos emberek már útra keltek különböző országokból, hogy rám találjanak. Közvetlenül elém még nem került egy sem, de így is nagyon nehéz volt.

Megérte? 13-14 éve elveszítette a szabadságát, korlátok között éli az életét, mert kimondja az igazságot az iszlámról. Európa ez idő alatt viszont nem változott meg. Sőt, több a mecset, több a muszlim, több a bevándorló…

– Mindennap akad új ok, hogy felszólaljak és cselekedjek. Az elmúlt évek alatt valóban sok minden változott. Tavaly például több olyan párt, mint az enyém, előretört Európában. A Szabadságpárt az ötödik helyről a másodikra lépett elő, de hasonló sikereket láttunk Franciaországban, Ausztriában és Németországban is. Lehet, hogy ezek a politikai formációk nem nyerték meg a választást, de megerősödtek. Emberek millióihoz juttatták el az üzeneteiket és ösztönöztek a szavazásra. Úgy vélem, ez részben az oktatás sikere. Képezni kell az embereket.

Ha hisszük, hogy a kultúránk értékesebb és azt védelmezni akarjuk, akkor az iszlamizációt meg kell állítanunk. Nem szabadna, hogy ezért mások minket szélsőségesnek vagy rasszistának és hasonlónak bélyegezzenek. Éppen ezért nagyon fontos az oktatás. Az elmúlt évek eseményei, a Németországban és Franciaországban tapasztalt úgynevezett „menekültválság” és a szörnyű terrortámadások sok embert felébresztettek. Ma egy szülőnek napszaktól függetlenül sokkal nehezebb kiengednie a lányát az utcára, vagy iskolába Németországban, Svédországban vagy éppen Hollandiában. A világ megváltozott. Sajnos nem a jó irányba, de néha van úgy, hogy rosszabbul alakulnak a dolgok, mielőtt jóra fordulnának.

Láthatóan teljesen tisztában van azzal, hogy milyen nehézségeket okoz az a hivatás, amit választott. De hogyan viseli mindezt a felesége?

– Talán az egész történetben a feleségem a legnagyobb hős. Ő innen, Magyarországról származik. Sok mindent kell elviselnie, miután elkövette azt a hülyeséget, hogy 30 évvel ezelőtt belém szeretett. Ma ő a legnagyobb hős, mert nem ő választotta ezt az életet, mégis viseli ennek a következményeit.

Hogy lett önből az iszlám elleni kiállás egyik szimbóluma?

– Tizenévesen Izraelben éltem néhány évet, és ellátogattam Egyiptomba is, mielőtt a sorkötelezettség miatt haza kellett mennem. Huszonévesen aztán végiglátogattam az iszlám világ több országát is, jártam 3-4 alkalommal Iránban, Afganisztánban, Jordániában, Libanonban és Szíriában is. Ez idő tájt nagyon barátságos, mérsékelt és vendégszerető emberekkel is találkoztam, viszont feltűnt egy hasonlóság ezekben a különféle – szunnita, síita, katonai vagy éppen vallásos rezsim uralta – országokban, hogy mindből teljesen hiányzik a demokrácia. Nincsen sem jogállamiság, sem civil társadalom, sem független igazságszolgáltatás.

Mindemellett feltűnt, hogy Európa pedig éppen ebből a régióból importálja az embereket. Vegyük példaként Franciaországot, oda Algériából, Marokkóból és Törökországból érkeznek az emberek. Ebből pedig nyilván rengeteg probléma származik. Azt hittem, hogyha ezekre az országokra jellemzőek a fentebb felsoroltak, akkor nem érhet meglepetésként, hogy nem megy az integrációjuk, nem asszimilálódnak és nem alkalmazkodnak az értékeinkhez. Most nem egyénekről, hanem kultúrákról és ideológiáról beszélek, amiket képviselnek. Utazgatva a régióban, erre a felismerésre jutottam.

Emlékszem, hogy egy párhetes tanulmányút keretében meghívtak a francia Külügyminisztérium Szaúd-Arábiával foglalkozó osztályára is. Ez nagyobb volt, mint a holland külügy egész Közel-Kelettel foglalkozó részlege. Németországban a Bundestagban volt egy hírszerzési bizottság, akkor az volt az egyetlen parlament Európában, ahol nyíltan vitatkoztak ezekről a kérdésekről. Sokat tanultam ezekből a tapasztalatokból, és arra jutottam – ez egyre csak rosszabb lesz. Mindenkinek ki kell állnia és szembe kell néznie a tényekkel.

Sokan Donald Trumphoz hasonlítják. Ez bók vagy sértés?

– Amerikában készítettek egy dokumentumfilmet rólam a következő címmel: Európa Trumpja. De én nem ő vagyok! Én önmagam vagyok. Igaz, hogy Trumpra szavaztam volna. Inkább, mint Clintonra. Ez viszont nem jelenti, hogy teljesen olyan vagyok, mint Trump. Ha a gazdaságról van szó, vannak ambíciói, a falépítéssel kapcsolatosan is, továbbá kemény a bizonyos országokból történő bevándorlást illetően is. Az amerikai érdekeket tartja szem előtt. Ezt pozitívumnak tartom, de ez nem jelenti azt, hogy én lennék a holland Orbán vagy a holland Trump vagy akárki. Engem senkihez sem lehet hasonlítani.

Orbán Viktort nevezte az év emberének. Még tavaly év elején a magyar miniszterelnök úgy fogalmazott, 2017 a lázadás éve lesz. Viszont Trump és a Brexit győzelme után nem láttuk az ön vagy éppen Le Pen földcsuszamlásszerű győzelmét. Mégsem a lázadás éve volt 2017?

– Én inkább hazafias tavasznak nevezném. Néha máshogy alakulnak a dolgok, mint gondoljuk. Ugyanakkor a szomszédban az osztrák Szabadságpárt bekerült a koalíciós kormányba, tehát hatalomra került. Franciaországban más a helyzet, az Egyesült Államokhoz hasonlóan az elnökválasztási rendszerben a győztes mindent visz elve alapján működik a választási rendszer. Így fordulhat elő, hogy szerezhetsz akár 10 millió szavazatot is, de csak pár helyed lesz a parlamentben. Ez a választási rendszerektől függ.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: