Kereső toggle

Elindította a lavinát Ferenc pápa „apostoli buzdítása”

Helyreigazítás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Elképesztő zavart okozott a katolikus egyházban Ferenc pápa tavalyi családi enciklikája, ami eretnek tanítások sorát indította el. A bíborosi szinttől egészen a „mezei” hívőkig mindenki arra vár, hogy az egyházfő egyszer és mindenkorra tisztázza, nem tért el az évszázados katolikus doktrína és a Biblia alapvető tanításaitól.

„A szeretet öröme”. Óriási zavart okozott a pápai buzdítás.
Hosszú hónapok óta próbálja rávenni a katolikus egyház konzervatív szárnya Ferenc pápát arra, hogy tisztázza azokat a zavart keltő kijelentéseit, amelyekkel tulajdonképpen előidézte a világ különböző közösségeiben az eretnek tanítások terjedését a házassággal, erkölcsi élettel és a bűnös életvitellel kapcsolatban. Az egyházfő ahelyett, hogy biztosítaná a katolikus vezetők, lelkipásztorok és hívek egységét, szokatlan hallgatásával tovább mélyítette a már amúgy is meglevő, rendkívül súlyos válságot a katolikus világban.

Amoris Laetitia

Habár a nagy reformernek tartott pápa rendkívüli népszerűségnek örvend a világban, az egyházi körökben még a legmagasabb szinteken is akadnak igen komoly bírálói. A regnálásának első éveiben tapasztalható szembenállást a tavaly áprilisban kiadott, családdal kapcsolatos apostoli buzdítása csak még jobban felerősítette. Az Amoris Laetitia (A szeretet öröme) című pápai enciklikát kétéves családszinódus előzte meg, melynek elsődleges célja az volt, hogy az évszázados katolikus doktrínát a gyakorlati pásztorlás szintjén a kor kihívásainak megfelelően aktualizálják.

Már a szinódus alatt is rendkívüli aggodalmat lehetett tapasztalni a hívek részéről. 2015 szeptemberében 791 ezer katolikus hívő (köztük 8 bíboros, 200 püspök, továbbá 62 családvédő szervezet) írta alá azt a petíciót, ami a tanácsnak címzett üzenetében leírta, hogy „széles körű zavar” van az egyházban, mivel olyan tanításokról hallani világszerte, mintha az egyház bizonyos helyzetekben elfogadhatónak tartaná a házasságtörést vagy éppen a homoszexuális párkapcsolatokat.

Még a bíborosokat is megosztja a pápa hallgatása.
A fennálló zavart tovább súlyosbította a szinódust követően kiadott „apostoli buzdítás”, mivel 8. fejezetének 300-305. bekezdései, valamint annak lábjegyzetei tulajdonképpen pápai alapot is adtak az eretnek tanításoknak. Az ominózus pontokban Ferenc pápa arról értekezik, hogy az erkölcsi törvényeket nem lehet olyan eleve meglevő szabályoknak tekinteni, amikkel a lelkipásztorok „megkövezhetik” a bűnös állapotban levő hívőket. A bekezdések szerint az objektíven bűnös állapotban levők számára az egyház segítsége adott Isten kegyelme miatt. A pápa úgy fogalmazott, hogy nem szabadna, hogy a fekete-fehér gondolkozás elzárja a bűnösök számára a „megszentelődés lehetőségét”. A torz tanítások legnagyobb alapjául a ponthoz fűzött lábjegyzet szolgált, amelyben az egyházfő kijelentette, hogy ez az új felfogás tulajdonképpen azt jelentheti, hogy bizonyos esetekben bűnösök is részesülhetnek a különböző szentségekből. Ez alapjaiban megy szembe az egyház eddigi tanításaival.

Dubia

Látva az egyre növekvő zűrzavart, négy bíboros úgy döntött, hogy egy úgynevezett dubiát fogalmaz meg a pápa részére, ami a klérus kétségei közlésének egyik hivatalos formája. Ebben az alábbi 5 igen-nem kérdést fogalmazták meg Ferenc pápának címezve, tekintve, hogy az Amoris Laetitia „tévelygést és zavart” keltett a hívőkben és teológusokban. (A kérdések egyszerűsítve.)

– Házasságtörésben élők járulhatnak-e Eucharisztiához és a bűnbánat szentségéhez?

– Vannak-e abszolút erkölcsi normák?

– Vannak-e súlyosan bűnös életállapotok?

– Ami belsőleg önmagában rossz, az lehet-e bizonyos körülmények között és a jó szándék esetén erkölcsileg jó döntés?

– Bűn-e a bűn akkor, ha a bűnös nem érzi annak?

A fenti kérdéseket Walter Brandmüller német, Carlo Caffarra olasz, Raymond Leo Burke amerikai és a szintén német Joachim Meisner bíboros tette fel a pápának. A megfogalmazott dubiával kapcsolatosan két meglehetősen szokatlan dolog történt. Egyrészt a pápa mereven elzárkózott attól, hogy bármiféle választ adjon az előterjesztőknek, másrészt a sikertelen próbálkozás után a bíborosok a kétségeket megfogalmazó levelet nyilvánosságra hozták. A bíborosok mindenképpen igyekeztek elérni, hogy az ügyben beszélhessenek a pápával, így idén áprilisban privát audienciát is kértek az egyházfőtől, aki meglepő módon ezt is megtagadta. Az érintettek ugyanakkor igyekeztek hangsúlyozni, hogy nem vitatják a regnáló pápa legitimitását, mindössze kötelességüknek tekintik, hogy „Péter utódjának tanácsosai” legyenek. „Fájdalmas azt látni, hogy ami bűn Lengyelországban, az jó Németországban, és ami tilos a philadelphiai érsekség területén, az megengedett Máltán” – fogalmaznak levelükben.

A négy dubia-bíboros közül azóta ketten is meghaltak, az olasz bíboros mellett a XVI. Benedek pápával is jó viszonyt ápoló Joachim Meisner is elhunyt 83 évesen. A német bíboros temetésére a lemondott egyházfő meglepő üzenetet küldött, amiben az egyházat egy majdnem elsüllyedt hajóhoz hasonlította, amit szinte teljesen elborít a víz. Benedek pápa méltatta Meisner állhatatosságát, hogy ilyen körülmények között „sem hagyta el az egyházat”, hanem „ellenállt a korszellem diktatúrájának”.

Ide kattintva egy 3 perc alatt kitölthető online kérdőívvel Ön is részt vehet a Hetek megújulásában!

A dubia óriási megosztást váltott ki a további több mint kétszáz bíboros körében. Voltak, akik szerint az érintetteket megilleti a pápa válasza, Paul Josef Cordes szerint el kellene oszlatni a kétségeket, míg Wim Eijk úgy vélte, káros a világosság ilyen hosszan tartó hiánya. Népesebb volt azonban azoknak a tábora, akik felháborodtak a dubiát megfogalmazók kijelentésein. Donald Wuerl washingtoni bíboros szerint ez nem több, mint „vihar egy teáscsészében”, míg Cláudio Hummes úgy fogalmazott, az egyik oldalon kétszázan vannak, a másikon pedig csak négyen. A legmarkánsabb kijelentést Christoph Schönborn bécsi bíboros fogalmazta meg, aki szerint ez nyílt „támadás a pápa ellen”.

Papa eretico

Tagadhatatlan, hogy a Vatikánon belül többségben vannak azok, akik a kérdésben Ferenc pápa pártját fogják, viszont az is vitathatatlan, hogy a konzervatívok között egyre népszerűbb téma, hogy mit lehet kezdeni abban az esetben, ha az egyházfő eretnekségeket tanít. Giuseppe Nardi vatikáni tudósító tavaly év végén arról számolt be, hogy a Vatikánban a legnépszerűbb olvasmány Arnaldo Vidigal Xavier da Silveira 1975-ös tanulmányának olasz fordítása, ami az Egy eretnek pápa teológiai hipotézise (Ipotesi Teologica di un Papa Eretico) címen jár kézről kézre a törpeállam falain belül munkálkodó hittudósok körében. Nardi szerint a négy bíboros levele is része annak az ellenállásnak, ami azt vizsgálja, vajon lehetséges-e, hogy egy pápa eretnekké váljon, és ha igen, akkor mik lehetnek ennek a következményei. A vatikáni tudósító szerint Ferenc pápa három és fél év után elérte a határait. „Ferencet a saját maga által teremtett atmoszféra szorítja sarokba. Mindez Ferenc végét jelentheti” – fogalmazott.

Ugyanebbe a hangulatba illik bele az idén márciusban szervezett párizsi konferencia, amelyen katolikus tudósok egy kétnapos rendezvényen azt vizsgálták, hogy mi a helyzet akkor, ha egy pápa nyíltan hazugságokat, sőt eretnekségeket tanít. A szakértői gyűlés előzménye az volt, hogy a Párizsi Egyetem professzora, Laurent Fonbaustier kiadott egy 1200 oldalas könyvet Az eretnek pápa leváltása címmel. A konferencia éppen ezt követve a következő címet kapta: „A pápa leváltása: teológiai elvek, kánonjogi modellek, alkotmányos kihívások”. A helyszínválasztás ugyancsak beszédes, mivel a 14. században éppen a Párizsi Egyetemen vizsgálták a potenciálisan eretnek XXII. János pápa leváltásának a kérdését is.

A rendezvényen két olyan előadó is felszólalt, akik a dubia-bíborosok mellett kiállva kritikát fogalmaztak meg a családdal kapcsolatos pápai enciklikát érintően. Tavaly decemberben ugyancsak katolikus tudósok nyílt levélben támogatták a dubiát. Ebben a következőket írták: „A regnáló pápa az Ellenség »fejedelemségeivel és erősségeivel« szembeni csatában meglehetősen bizonytalan kürtöt szólaltatott meg. Péter bárkája vészesen sodródik, mint egy kormányos nélküli hajó, és ami azt illeti, már a kezdődő szétesés jeleit mutatja.” A levél egyik szerzője éppen az a Joseph Shaw, aki a most szeptemberben közzétett „hívői korrekció” szóvivője is. (Joseph Shaw-val készített exkluzív interjúnkat lásd keretes írásunkban.)

Correctio Filialis

Az 1330-as évek óta nem volt példa arra, hogy a regnáló pápát a hívek vagy a bíborosok hivatalos korrekcióval igazítsák helyre. Hét évszázaddal ezelőtt XXII. János pápát vádolták eretnek tanításokkal, miután azt állította, hogy az elhunyt igazak nem jelennek meg Krisztus előtt, arra csak a végítéletkor kerül sor. Akkor a pápa a halálos ágyán visszavonta eretnek tanait. Azóta most először fordul elő, hogy Correctio filialis-szal, azaz „hívői korrekcióval” illessenek egy pápát. (Érdekes adalék, hogy nem sokkal XXII. János pápa előtt uralkodott V. Celesztin, a XVI. Benedek előtti egyetlen pápa, aki önként mondott le címéről 1294-ben.)

Ferenc pápa családdal kapcsolatos kijelentéseit illetően 40 katolikus pap, tudós és professzor írta alá a dokumentumot, ami azt állítja, hogy az egyházfő „eretnekségek terjedését” segítette elő. A korrekciót augusztus 11-én személyesen adták át a pápának a Sante Marta-i rezidenciáján, választ azonban hat hétig nem kaptak. Ezt követően döntöttek úgy a szervezők, hogy a dokumentumot nyilvánosságra hozzák.

„Mély fájdalommal, de a mi Urunk Jézus Krisztus iránti hűség… által indítva arra kényszerülünk, hogy korrekciót közöljünk Szentségeddel szemben azon eretnekségek terjedése miatt, amelyeket az Amoris Laetitia apostoli buzdítás és Szentséged más kijelentései, tettei és mulasztásai indítottak” – olvasható a közzétett korrekció bevezetésében. Az aláírók ugyanakkor leszögezik, hogy nem tisztük megítélni, hogy a pápa maga eretnekséget követett-e el, ahogyan nem vitatják a pápai tévedhetetlenség dogmáját sem, ugyanis szerintük a buzdítás nem áll „az isteni garancia védelme alatt”. A korrekcióban összesen hét eretnekséget sorolnak fel, amelyek elterjedtek az egyházban Ferenc pápa kijelentései nyomán. Ezek között olyan téves tanítások szerepelnek, mely szerint Isten kegyelme nem képes szabadulást hozni minden bűnösnek, illetve nem válik automatikusan bűnössé az, aki a törvényt megszegi. Ugyancsak eretnek következtetés, mely szerint akár Isten parancsa is lehet a törvénytelenül elváltak új házasságában megélt szexuális aktus. Hamis tanításként sorolják fel azt az állítást is, mely szerint az erkölcsi törvények nem tiltanak bizonyos erkölcstelenségeket.

A levél továbbá több olyan későbbi tettét is kritizálja a pápának, amikkel ezeket az eretnek tanításokat meg is erősítette. Például nem volt hajlandó válaszolni a tavalyi dubiára, valamint támogatta az olyan értelmezéseket, amik relativizálják a házasságtörést és más morális törvénytelenségeket. (Egyetértését fejezte ki a bécsi bíboros, a máltai püspökök, a Buenos Aires-i egyházvezetők interpretációival kapcsolatosan, amelyek nyíltan szembemennek a korábbi pápai útmutatásokkal, például megáldoztatják a házasságtörésben élőket.)

A 25 oldalas korrekciót azóta több prominens személy is aláírta. (Lapzártánkig összesen 146-an.) Egyetértését fejezte ki például Rene Henry Gracida texasi püspök, valamint Ettore Gotti Tedeschi, aki 2012 előtt a Vatikáni Bank elnöke volt (lásd keretes írásunkat.). Az aláírók közül az egyik legjelentősebb név Bernard Fellay püspök, aki a tradicionalista irányzatot képviselő Szent X. Pius Papi Testvériség legfőbb elöljárója. A korrekció melletti kiállása azért is nagy jelentőségű, mert Ferenc pápa éppen az elmúlt hetekben igyekezett közeledni az amúgy konzervatív hangvételű szervezet felé.

Kisebb botrányt váltott ki az is, hogy a correctiofilialis.org weboldalát egy időre elérhetetlenné tették vatikáni IP-címekről. Az Ansa és a Carriere della Sera olasz lapok is megírták, hogy a vatikáni gépekről elérhetetlenné és így aláírhatatlanná tették a nyilvános korrekciót. A Vatikán később tagadta a vádakat, és azzal magyarázta a meglepőnek tűnő korlátozást, hogy a belső hálózaton amúgy is működik egy szűrő, ami például a pornográf tartalmak mellett a személyes adatok rögzítését kérő oldalakat is letiltja.

Correctio formalis

A „hívői korrekciónál” már csak az úgynevezett bíborosi, vagy „formális korrekció” jelentene nagyobb kihívást a mindeddig mindenféle kommentártól és választól elzárkózó Ferenc pápa számára. A reformernek tartott egyházfővel szembeni ellenállás egyik kulcsfigurája a tavalyi dubia egyik előterjesztője, Raymond Burke bíboros (képünkön), aki hat éven keresztül volt az Apostoli Szignatúra (vatikáni legfelsőbb bíróság) feje. A „progresszív” újítók ellenzékének leghangosabb szószólóját még 2014-ben menesztette posztjáról a pápa. Burke a The Wanderer nevezetű katolikus magazinnak adott interjújában vázolta fel a formális korrekció lehetőségét.

Az amerikai bíboros szerint a regnáló pápának kötelessége, hogy az eddigi hitet tanítsa, és amennyiben formális eretnekségbe esik, megszűnik pápának lenni. Burke szerint a pápa felelőssége, hogy a keletkezett zavart elhárítsa. Szerinte a bíborosok kollégiumának kiemelt feladata, hogy ebben segítsék őt. Úgy véli, ha a pápa nem hajlandó a párbeszédre és a vitatott kérdések tisztázására, azzal csak növeli a káoszt, így szükség lesz a bíborosok lépésére is.

Burke az interjúban olyan példákat is említett, melyek szerint több egyházmegyében a hívek szembemennek a püspökökkel a pápai enciklikára hivatkozva, majd átmennek olyan közösségekbe, ahol liberálisabb módon értelmezik a morális törvényeket. A máltai püspökök például nyilvánosan kijelentették, hogy ők Ferenc pápát követik és nem a korábbi pápákat. Burke szerint abszurd még csak feltételezni is, hogy a pápák egymásnak ellentmondhatnak hitéleti kérdésekben.

A bíboros felvetette, hogy még az idén közölhetnek egy olyan korrekciót, ami az egyház hivatalos egységes álláspontját rögzítené, amivel szembeállítanák Ferenc pápa ominózus kijelentéseit. Így a katolikus egyházfőnek évszázadok óta először muszáj lesz reagálni a hivatalos deklarációra, ami tulajdonképpen eretnekségek terjesztésével vádolja őt.

„Fennáll a szakadás veszélye”

Exkluzív interjú Joseph Shaw-val, az Oxford Egyetem filozófiaprofesszorával, a „hívői korrekció” szóvivőjével és szervezőjével

– A korrekció nem az első bírálat, amit Ferenc pápa kijelentéseivel szemben megfogalmaztak. Mi lesz, ha az egyházfő erre sem válaszol?
– Tekintve, hogy a korábbi levelekre Ferenc pápa nem válaszolt, a mostani dokumentumot a vita folytatásaként kell kezelnünk. Ez egy szükséges folyamat, hogy tisztázzuk a felmerült kérdéseket.
– Miért van az, hogy a „hívői korrekciót” egy bíboros sem írta alá?
– Azt akartuk, hogy ez egy független kezdeményezés legyen, ezért döntöttünk úgy, hogy nem keressük meg ezzel kapcsolatban a bíborosokat. Ez a dokumentum túlságosan közelről érinti a pápa személyét, így nem is várhattuk, hogy bármelyik bíboros aláírja a korrekciót.
– Mit tartanak Ferenc pápa legnagyobb hibájának? Hogyan látja Benedek pápa személyét?
– Nem nagyon látom meggyőzőnek azt az álláspontot, mely szerint Benedek pápa lemondása érvénytelen volna. Ferenc a pápa. A legnagyobb probléma az, hogy a tanítói hivatala nem erősíti meg és tisztázza az egyház alapvető tanításait még akkor sem, ha azokat a püspökök és bíborosok is kétségbe vonják.
– Mik azok a kérdések, amelyekben a pápa eltér az ortodox katolikus állásponttól?
– A korrekcióban felsorolt hét eretnek állítás mind olyan, amit Ferenc pápa ösztönzött, támogatott és felvetett. Az Amoris Laetitia interpretációi fundamentális problémákat vetnek fel. Ha egy katolikus meggyónja az erkölcsi bűneit, és részesül a szentségekben, akkor megbékél Istennel. Lehet, hogy az élet időnként nehéz és bonyolult, de mindig felül lehet kerekedni a kísértéseken és az erkölcsi bűnökön. Az Amoris Laetitia azt sejteti, mintha néhány ember számára nem lenne elégséges a kegyelem, ezért fel kell adnia az igaz élet lehetőségét, folytatva bűnös életvitelét. Ez egy olyan emberkategóriát kreál, akik nem tudnak igaz módon élni. Mintha Isten elhagyta volna őket, vagy nem volna képes őket kiemelni bűnös állapotukból. Ez aláássa számomra a keresztény hit megélésének a lehetőségét.
– Mi vagy ki befolyásolhatja a katolikus egyház vezetését?
– Nincs különösebb rálátásom a Szentatya gondolkozására, de világos, hogy évek óta a gondolkozást Rómában az a vágy befolyásolja, hogy jobb színben tűnjenek fel a szekuláris világ szemében. Így sok ember az egyházban rokonszenvez azzal az ideával, mely szerint az egyház megbékélhet a szekuláris világ váláskultúrájával.
– A papi pedofília hosszú évek óta központi téma a katolikus egyházban. Mennyire változott meg a vezetés hozzáállása az ügyhöz?
– A válság a ’60-as években robbant ki, amikor úgy vélték, hogy a férfiak és kiskorú fiúk közötti szexuális kapcsolat akár egészséges is lehet, de legalábbis nem annyira súlyos cselekedet. A szekuláris világban elterjedt ez a felfogás, és ez megszállta az egyházat is. Holott az egyház igazi tanítása a kérdésben ezzel teljesen ellentétes volt. Ez jól illusztrálja azt a problémát, hogyan befolyásolja a szekuláris gondolkozás az egyházat, szemben az isteni igazsággal.
– Lát bármi esélyt arra, hogy a „progresszív” és konzervatív oldal közötti szakadék megszűnjön?
– Mindig vannak különböző vélemények az egyházban, ami egy egészséges dolog. Amire szükségünk van, az az, hogy a regnáló vezetés meghúzza az elfogadható egyet nem értés határait. S ez a határ maga a hit. Ma megfelelő vezetés hiányában a püspökök és bíborosok még a hit alapkérdéseiben sem értenek egyet. Így pedig fennáll a szakadás veszélye.

„Isten bankárai”

A pápának címzett nyílt levél aláírói között egy volt magas rangú vatikáni vezető neve is megtalálható. Ettore Gotti Tedeschi olasz közgazdász-bankár 2009 és 2012 között a Vallási Művek Intézete (Istituto per le Opere di Religione – IOR), közismert nevén a Vatikáni Bank elnöke volt. Bár őt még néhány hónappal XVI. Benedek lemondása előtt menesztették, viharos távozása szoros összefüggésben állt a Vatikánt megrázó botránysorozattal.
2012 tavaszán az amerikai külügyminisztériumnak a nemzetközi pénzmosás veszélyeivel foglalkozó éves jelentésében első alkalommal szerepelt a Vatikán mint kiemelt kockázatú állam. Az indoklás szerint „a Szentszék olyan (pénzügyi) rendszerrel rendelkezik, amely az itt átáramló nagy mennyiségű nemzetközi devizaforgalom mellett potenciálisan pénzmosási központtá teheti az államot”. Bár Giovanni Lajolo bíboros szerint a negatív minősítés a „Vatikán-ellenes erők műve” volt, akik a „Vatileaks”-botrány során korrupcióval vádolták a katolikus egyházat, de ekkor már javában folyt a nyomozás a Vatikáni Bank ellen. 2010-ben az olasz hatóságok 23 millió eurót befagyasztottak az IOR számláin a pénzmosás elleni törvények megszegésének gyanújával. Egy másik nyomozás azzal kapcsolatban indult, hogy római nyomozók négy katolikus papot azzal gyanúsítottak, miszerint korrupt üzletemberek megbízásából számlát nyitottak az IOR-nál, és így több százezer eurót mostak tisztára. A papi hálózat vezetője a 85 éves Evaldo Biasini volt, akit ismerősei „Készpénz atya” néven ismertek.
A nyomozások és a Vatikán feketelistára helyezése a The Financial Times korabeli cikke szerint a pápai állam rendkívül kiterjedt adó- és befektetési kedvezményeinek a megnyirbálását szerette volna elérni, amelyet még Benito Mussolini biztosított a modernkori pápai állam létrehozásáról szóló 1929-es lateráni konkordátumban. A becslések szerint a Vatikánnak legalább évi kétmilliárd euró adót kellene fizetni csak Olaszországban az egyházi tevékenységnek minősített, de valójában kereskedelmi célú vállalkozásai után. (A brit lap példaként említette, hogy a teljes adómentességhez elegendő, hogy egy több száz szobás szállodában működik egy kápolna, ezzel már vallási célú intézménnyé válhat.)
Az euróválság mélypontján az olasz kormány készen állt a konfliktusra a Vatikánnal, amelyre a pápai állam is igyekezett felkészülni. XVI. Benedek pápa 2009-ben egy nagy tekintélyű és tapasztalt katolikus bankárt, Ettore Gotti Tedeschit nevezte ki az IOR élére. Az egyházfő a lemondását megelőző évben hiába próbálta további lépésekkel tisztázni a Szentszék pénzügyeit, mindent felborított az, amikor 2012. május 24-én rendkívüli ülést tartott a Vatikáni Bank négytagú nemzetközi igazgatótanácsa, és azonnali hatállyal felmentette Tedeschit, az IOR elnökét. A bankvezető elleni vád az volt, hogy bizalmas dokumentumokat továbbított az IOR-ban zajló állítólagos pénzmosásról és korrupciós pénzek kezeléséről, emellett „kiszámíthatatlan személyes viselkedése” miatt is alkalmatlannak minősítették, a lakásán és két milánói irodájában néhány nappal később a rendőrség is házkutatást tartott. Lefoglalták többek között azt a páncélszekrényt is, amelyben a volt bankvezető „életbiztosításként” több tucat bizalmas dokumentumot őrzött.
A nagy sajtófigyelmet kapott razzia egybeesett Benedek pápa személyes inasának, Paolo Gabrielének a letartóztatásával, akit a Vatileaks kiszivárogtatott dokumentumainak ellopásával vádoltak.  2012 nyarán a Vatikán olyan süllyedő hajónak tűnt, amelyről egyre többen igyekeztek menekülni, míg végül a pápa 2013 februárjában bejelentett váratlan lemondása – amit többen az ellene indított „vendetta” sikereként értékeltek – hirtelen véget vetett a válsághangulatnak. Tedeschi ellen 2014-ben csendben lezárták a vizsgálatot. A volt bankvezető azóta nem állt a nyilvánosság elé, de 2015-ben egy katolikus lap, a The Catholic Herald azt írta, menesztésének oka az volt, hogy teljesen át akarta alakítani a Vatikáni Bank vezetését, hogy az anonim számlák százait kezelő „fekete doboz” működése átlátható legyen. Ferenc pápa trónra lépésével a Vatikáni Bank körüli botrányoknak is hirtelen vége szakadt, anélkül, hogy az IOR működésében komoly változás történt volna. Most Tedeschi szokatlan szerepvállalása is azt sejteti, hogy a nyugodt békeévek véget érhetnek a Vatikánban. (Morvay Péter)

Olvasson tovább: