Kereső toggle

Trónok harca - Árulás, szivárogtatás és belviszály a Fehér Házban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Valóságos háborús övezetté alakult át az elnöki rezidencia, miután a legkülönfélébb világnézetű emberek egyaránt pozícióhoz jutottak Donald Trump kormányában. A hagyományos republikánusok, a katonai vezetők, a „globalisták” és „populisták” szembenállásában kormánytagok sora vérzett el.

„A Fehér Ház egy igazi szemétdomb” – röviden így írta le a washingtoni helyzetet Donald Trump az egyik golfklubjában a Sports Illustrated információi szerint. A washingtoni vezetés által cáfolt elszólás jól szimbolizálja azt az elképesztő megosztottságot, ami nemcsak az országban, hanem az elnöki rezidencia falai közt is tapasztalható.

Bannon, a barbár

Minden kétséget kizáróan Steve Bannon, a Breitbart főszerkesztője volt a Fehér Ház egyik legmegosztóbb és egyben leggyűlöltebb embere egészen augusztus közepéig, amikor megelégelte a kispadon való ücsörgést, és felmondott Donald Trumpnál. Lapértesülések szerint az elnök már hónapok óta tervezte, hogy megválik a rendszeresen óriási botrányokat kirobbantó stratégiai tanácsadótól, azonban tartott az esetleges negatív következményektől. Talán nem alaptalanul.

Nem kérdés, hogy Bannonnak óriási szerepe volt abban, hogy a milliárdos üzletember megnyerte a novemberi választást. A Breitbarton és más fórumokon keresztül eredményesen aktivizálta azokat a választókat, akiknek elegük volt az elmúlt nyolc év kormányzásából. Még a baloldali és liberális sajtó is egyetért abban, hogy a választási kampány során elhangzott programok, üzenetek és ígéretek jelentős hányada részben Bannontól származik, nem véletlen tehát, hogy Trump kiemelt szerepet szánt neki az elnöki stábnak helyet adó Nyugati Szárnyban.

Az elnöki tanácsadó ki is használta az alkalmat, igyekezve a lehető legtöbb kampányígéretet számon kérni a vezetésen. Sikerrel eszközölte ki Trumpnál, hogy életbe léptesse a bevándorlási tilalmat, hogy kilépjen a párizsi klímaegyezményből, és hogy a szabadkereskedelmi egyezményt újratárgyalják. A Politico szerint egy ideig ő és az elnök veje, Jared Kushner volt az elnök utáni két legbefolyásosabb ember. Bannon azonban hamar kiesett a pixisből, miután egészen korán konfliktusba került az őt kirekeszteni akaró Jared Kushnerrel és a szintén „ellenséges” nemzetbiztonsági főtanácsadóval, H. R. McMasterrel.

A szivárogtatásokkal, ellenséges cikkekkel és egyéb gáncsoskodásokkal a felek pillanatok alatt elfogyasztották Trump megmaradt türelmét. Bár kifelé szereti máshogy mutatni, az elnökhöz közeli források egyetértenek abban, hogy az Egyesült Államok első emberét rettentően zavarja a negatív sajtóvisszhang és a mélyrepülésben levő népszerűségi mutató is, ahogyan az is, hogy Bannont egyfajta „árnyékelnöknek” tartották. A tengerentúli sajtó szerint az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy Trump állítólag Bannon tanácsára megtartotta azt a botrányos sajtótájékoztatót, amelyben a felelősök konkrét megnevezése nélkül beszélt a charlottesville-i gyűlölet-bűncselekményekről.

A stratégiai főtanácsadó szekerének rúdja már így is kifelé állt a kormányból, legutóbb akkor akart felmondani, amikor kitették a Nemzetbiztonsági Tanácsból (NSC). Az augusztus elején benyújtott felmondólevelét végül elfogadták, így visszatért a Breitbart főszerkesztői posztjára. Távozásakor több lapnak is nyilatkozott. A Bloombergnek úgy fogalmazott, „háborúba indul Trumpért és az ellenségei ellen”. A The Weekly Standardnak már karakánabbul nyilatkozott – „szét fogom zúzni az ellenségeimet, nem lehet kétséges”. A washingtoni sajtó számára nem is kérdés, hogy kikre gondolt a „szürke eminenciás”.

A New York-i „demokraták”

Donald Trump veje legalább akkora játékos a washingtoni küzdelmekben, mint amekkora Steve Bannon volt. Nem véletlen, hogy az utóbbi most kívülről minden korlátot levetve magáról frontális támadást intéz a Nyugati Szárnyban levő ellenségei ellen, élükön a Jared–Ivanka duóval, akik szerinte az „ellenforradalmat” képviselik a kormányban. A Bannon hívei által titkos demokrata szimpátiával vádolt házaspár természetesen védettséget élvez Trump környezetében, így történhetett meg az is, hogy a rendkívül kínos orosz találkozók ellenére az elnök vejének pozíciója alig gyengült a Fehér Házban.

Jared elsőként azzal érdemelte ki apósa bizalmát, hogy egy startup vállalat menedzselési technikáit alkalmazva győzelemre vitte a republikánus színekben induló jelölt kampányát. Egyedi megoldásai és kiváló szervezési képességei odáig emelték, hogy az elnök személyes tanácsadójaként szabad kezet kapott rengeteg személyi döntésben. Így történhetett meg az, hogy a kampány során még gőzerővel kritizált Goldman Sachs alapkezelő berkeiből egy kisebb focicsapatnyi ember került be döntéshozó pozíciókba. Az egyik legnagyobb név közülük (Bannon nagy ellensége) Gary Cohn, aki Fehér Ház-beli tisztsége előtt a vállalat vezérigazgatója volt. A globalistának mondott gazdasági főtanácsadó állítólag nagyon nehezen viseli, hogy nincs elég befolyása Trumpra, szíve szerint sem a klímaegyezményből való kilépést, sem a Kínával tervezett gazdasági háború kirobbantását nem támogatta. Lapértesülések szerint a hosszú éveken át felépített hírnevét féltve Charlottesville után le akart mondani, de Bannon távozása miatt meggondolta magát. Hamarosan ő lehet a központi bank (Fed) elnöke.

A Kushner család sarjaként Jared egyáltalán nem ijedt meg a washingtoni belharcoktól. Sőt, mondhatni ő nyitotta meg a „kivégzések” sorát azzal, hogy a győzelmet követően kiszorította Trump közeléből azt a Chris Christie-t, akinek az elnök a kampány során rengeteget köszönhetett. (Christie még főügyészként elítéltette Jared apját több bűncselekményért. A fiú ezt, úgy tűnik, sosem bocsátotta meg neki.) Részben privilegizált helyzetének, részben taktikázásának köszönhetően Jarednek sikerült több körben legyőznie a nagy riválist, Bannont is, aki egyre inkább kiszorult a pálya szélére. Így történhetett meg az, hogy az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe történő áthelyezése (kampányígéret!) mellett kardoskodó stratéga falba ütközött, mivel a Közel-Kelet-szakértőnek kikiáltott családtag a lépést megtorpedózta a Vanity Fair magazin információi szerint. Kushner Közel-Kelet-képe amúgy is eltér a hagyományos republikánus-konzervatív-keresztény állásponttól. Bár a Netanjahu családot régről ismeri, igyekszik szoros kapcsolatot ápolni Mahmúd Abbásszal is, akivel már két ízben is tárgyalt. (Abbász washingtoni látogatása során Bannon nem volt hajlandó munkába menni, mondván: „nem szív egy levegőt azzal a terroristával”.)

Úgy tűnik, Ivankával együtt hatalmas szerepük van abban, hogy Trump keményvonalas politikáját egy liberálisabb irányba vigyék el. Bannon menesztése hatalmas győzelem számukra, ahogyan sikerként könyvelték el a vallásszabadságról szóló elnöki rendelet megnyirbálását, és a szíriai rakétatámadás kikényszerítését is. (Lapértesülések szerint mindhárom döntésben nagy szerepük volt.) Jared nemcsak a feleségén, hanem befolyásos barátain keresztül is nagy hatást gyakorol Trumpra. A fiú mentorának tartott Rupert Murdoch (A Fox News TV-hálózat tulajdonosa) egy privát vacsora alkalmával lobbizott a rivális TV-csatorna elindításán gondolkozó Breitbart-főszerkesztő menesztéséért. Persze Ivanka Trump sem marad el férje mögött politikai aktivitásban. Miután Trump felesége nem igazán szereti a rivaldafényt, lánya önként felvállalta a First Lady szerepét, és igyekszik minden jelentős eseményen tevékenyen részt venni.

A „felnőttek tengelye”

Az amerikai sajtó mondhatni fellélegzett, amikor megtudta, hogy Reince Priebus helyére Trump a négycsillagos tábornokot, John F. Kellyt jelöli. Elődje sosem tartozott Trump belső köréhez, a Republikánus Párt kvázi elnökeként a politikai elitet képviselte a kormányban. Az elnök majdhogynem ellenségként kezelte a lapértesülések szerint, nem véletlen, hogy rekordidő alatt menesztette a kabinetfőnököt. A The Washington Post szerint sosem bocsátotta meg neki, hogy a választási kampány során lemondásra szólította fel.

A tengerentúli újságírók most viszont annak örülnek, hogy a fékezhetetlennek hitt Trump-kormányban egyre több a nyugalmazott tábornok. Ráadásul a katonás fegyelem azonnal változásokat hozott a Nyugati Szárnyban. Kelly napokon belül menesztette a belviszályért felelős kulcsfigurákat, a maradók számára pedig leszögezte, melyek az új házirend pontjai. A Time magazin címlapsztorija szerint Kelly nyomban egy kora reggeli értekezleten utasította a kormánytagokat arra, hogy fejezzék be a folyosókon való lófrálást és a folyamatos háborúskodást. Az általa lefektetett hierarchia szerint az első a haza, utána az elnök, aztán az egyén. Ennek érdekében védelmi gyűrűt húzott Donald Trump köré, mindenkit arra kötelezett, hogy személyesen neki, tehát a kabinetfőnöknek jelentsen. Miután az Ovális iroda átjáróház jellegét megszüntette, az elnök ki is fejezte elismerését a változások miatt.

Az amerikai lapok azt remélik, hogy a Jim Mattis–H. R. McMaster–John F. Kelly–Joseph Dunford alkotta kvartett megneveli magát az Egyesült Államok első emberét is. A katonai vonal egyébként nem egyszerűen barátokból, hanem élethosszig tartó szövetségesekből áll. Annak idején Irakban Kelly és Dunford közvetlenül Mattis alatt szolgáltak, így talán elmondható, hogy az elnöki rezidencián kialakult az elmúlt időszak legbefolyásosabb csoportja.

Ez már csak azért is érdekes, mert a hadseregnek ekkora befolyása a kormányban legutóbb Eisenhower idején, azaz az 1950-es években volt. Az is ritkán fordult elő, hogy a kabinetfőnök nyugalmazott tábornok legyen. Legutóbb Alexander Haig töltötte be ezt a pozíciót Nixon és Ford elnöksége idején. Őt akkor a „37 és feledik elnöknek” tartották, mivel rávette Nixont a Watergate-botrány után a lemondásra, miközben egybentartotta a kormányt.

A „felnőttek tengelyének” becézett csoportosulásban egyetlen civil, a külügyminiszter Rex Tillerson kapott helyet. Úgy tűnik, ő is nehezen viseli a fehér házi intrikákat, különösen azt, hogy időnként feleannyi idős, tapasztalatlan emberek mondják meg neki, hogy mit tehet és mit nem. Érzékenyen érintette, hogy Jared Kushner több külpolitikai területet is elhalászott előle (Közel-Kelet, Mexikó, Kanada stb.). A minisztériumi kinevezéseit pedig az elnöki személyzet főnöke késlelteti rendszerint.

A tábornokok tengelye azonban nemcsak fegyelmet, hanem alapvető változásokat is hozhat Trump elnökségében. Sikeresen elérték az elnöknél azt, hogy puhítson a NATO-val szembeni bírálatain, hogy ne nyúljon bele radikálisan az iráni alkuba, és gondolja meg magát a Kínával való szembenállás tekintetében. Az egykori katonai vezetők abban is egyetértenek, hogy további egységeket kell küldeni Afganisztánba (ami némiképp ellentmond Trump kampány során elhangzott ígéreteinek az intervenciós politikát illetően). Egy amerikai cionista szervezet, a ZOA pedig H. R. McMaster nemzetbiztonsági főtanácsadó személyét vette górcső alá. A The Jerusalem Post egyik vezető szerkesztője azt nehezményezi, hogy a Trump-programmal szembemenve a nyugalmazott tábornok sorra teszi ki a Nemzetbiztonsági Tanácsból azokat a tagokat, aki elkötelezettek Izrael mellett, és élesen bírálják az iráni alkut és a radikális iszlám terrorizmust. Helyükre pedig olyan Obama-közeli személyeket állít be, akik palesztinpárti szólamokkal kritizálják Izraelt, és abszurd elképzeléseik vannak a közel-keleti probléma megoldását illetően. Az újságírónő az Izrael-ellenes „tisztogatást” nem tartja véletlennek. Emlékeztetett arra, hogy Trump nemzetbizonsági főtanácsadója kontraproduktívnak és hibásnak nevezte a „radikális iszlám terror” elnevezést, míg egy egyetemi előadáson úgy fogalmazott, hogy „az Iszlám Állam nem iszlám”. Hasonlóan elnéző az iráni atomalku megsértését illetően, az egyezményt nem kívánja sem módosítani, sem eltörölni.

Az elmúlt napok, hetek változásait tekintve értelmet nyer Steve Bannon Weekly Standardnak adott nyilatkozata is, mely szerint „az a Trump-elnökség, amiért harcoltunk és amit győzelemre vittünk, véget ért”.

„Populisták” a partvonalon

A Politico egyenesen úgy fogalmazott, hogy Bannon kirúgásával az úgynevezett globalisták győztek a Fehér Házban. Nem kétséges, hogy a populistának mondott stratéga legnagyobb ellenlábasai most jóval nagyobb mozgástérhez jutnak, nagyon nem maradt riválisuk a Trump „lelkéért vívott harcban”, ahogy a The New Yorker fogalmaz.  Tény, hogy az elnöki ciklus első hét hónapjában sorra hullottak ki Bannon közvetett és közvetlen szövetsé-gesei a Nyugati Szárnyból. Elsőként Michael Flynn nemzetbiztonsági főtanácsadó dőlt ki a frontvonalból, miután röpke 24 nap után lemondatták bizonyított orosz kapcsolatai miatt. A nyugalmazott tábornokról azóta kiderült, hogy Moszkva és Ankara is tekintélyes összegeket fizetett neki, hogy lobbistaként tevékenykedjen Washingtonban. A kiesése nemcsak Bannon, hanem Trump számára is óriási veszteséget jelentett. Az elnök az FBI volt igazgatója szerint az utolsó pillanatig igyekezett elérni nála, hogy hagyjon fel a nyomozással, mondván, „Flynn jó srác”.
A helyére kinevezett új nemzetbiztonsági főtanácsadó, H. R. McMaster valóságos tisztogatásba kezdett a Nemzetbiztonsági Tanácsban. Többek között kitette azt a Rich Higginst is, aki mondhatni történelmet írt azzal, hogy egy hétoldalas tanulmányban összegezte a háttérhatalomnak az elnök elmozdítása érdekében tett erőfeszítéseit. A Foreign Policy birtokába jutott memó alaposan felháborította Trumpot. Ebben az író hét csoportot különített el, akik megdöntenék az elnök uralmát: a mainstream média, a deepstate (azaz az államapparátus láthatatlan hálója), tudományos élet (klímakutatók, liberális oktatók), a globális vállalatok, a Demokrata és Republikánus Párt és az iszlamisták.  Inog a széke az igazságügyminiszter Jeff Sessionsnek is, akit szintén orosz kapcsolatai miatt kívánnak vizsgálat elé állítani. A kampányban külpolitikai tanácsadóként tevékenykedő kulcsember tagadta a gyanús találkozókat,  a vizsgálatnak viszont nem kívánja alárendelni magát.
Ez rendkívül felbosszantotta Trumpot, aki a sokat bírált  The New York Timesnak  adott interjújában jelentette  ki, hogy ki se nevezte volna  Sessionst, ha tudja, hogy  így reagál a vizsgálatra. A miniszter be is nyújtotta a felmondását az elnöknek, bár személycsere egyelőre nem történt.  A CNN és a Bloomberg arra gyanakszik, hogy a következő nagy bannonista, aki elbukik  a magyar származású Gorka Sebestyén lesz. Trump terrorizmus-ellenes tanácsadóját már többször is célba vették, egy ízben maga az elnök vette védelmébe. Néhány elemző úgy véli, a Breitbart egykori újságírója nincsen veszélyben, mivel nagy szerepe nincs a döntéshozásban és a belharcokból sem vette ki nagyon  a részét. Harcias tévészerepléseivel sok jó pontot szerzett az elnöknél, hűségéről többször is bizonyságot tett. Viszont kifejezett bábfigurának sem lehet mondani, többek között a külügyminiszterrel is konfrontálódott Észak-Korea ügyében.

A kormány hangadói

Úgy tűnik, a Fehér Ház kommunikációja szempontjából a nyár nagy előrelépést hozott Kushneréknek. A sajtó úgy tudja, az ő javaslatukra nevezték ki kommunikációs igazgatónak azt az Anthony Scaramuccit, akit mindössze 11 nap után ki is rúgtak állásából. Az elnöki ciklus első fél évében a szóvivői és igazgatói posztot is a sokat gúnyolt Sean Spicer töltötte be, aki július végén döntött úgy, hogy feláll a székből. Élesen tiltakozott ugyanis Scaramucci kinevezése ellen. Később kiderült, nem véletlenül. A Wall Street-i bankárként tevékenykedő guru tiszavirág-életű munkássága során ugyanis sikerült egy rendkívül durva és egyben kínos interjút adnia a The New Yorker újságírójának. Ebben obszcén és trágár szavakkal becsmérelte a Fehér Ház több munkatársát. A kabinetfőnököt például „szivárogtató paranoid skizofrénnek” nevezte. És ez volt a beszélgetésben az egyetlen nyomdafestéket tűrő kijelentés.
A leköszönő szóvivő és igazgató helyére két fiatal hölgy kollégát nevezett ki a Nyugati Szárny „demokrata” vonala. A mikrofon mögötti teendőket Mike Huckabee lányára, Sarah Huckabee Sandersre ruházták, míg az igazgatói posztot Hope Hicks kapta meg. A 28 éves nő a kampány során kommunikációs munkatárs volt, most szabad kezet kapott a sajtóval kapcsolatban. Trump lányaként kezeli őt, nagyon jóban vannak Ivankával, nem is kever nagy port, a médiának pedig szinte utál nyilatkozni. Talán az sem véletlen, hogy a Politico Az érinthetetlen Hicks címmel közölt róla írást.

A legevangéliumibb kabinet

A Fehér Házban rendkívül erős a keresztények jelenléte is. A CBN számolt be arról, hogy az amerikai történelemben talán még sosem volt annyira evangéliumi kabinet, mint napjainkban. Egy korábbi NBA-sztár vezetésével heti rendszerességgel tartanak bibliaórákat a Fehér Házban és az amerikai törvényhozás többi intézményében is a Capitoliumi Lelkészség szervezésében. Az eseményeket tartó Ralph Drollinger elmondta, 100 éve nem volt olyan, hogy ilyen jellegű órákon vegyenek részt vezető beosztású miniszterek. A kezdeményezést Mike Pence alelnök szponzorálja, a tanítások jegyzetét pedig heti rendszerességgel megkapja az amerikai elnök is.

Olvasson tovább: