Kereső toggle

Szoros együttműködés

Moszkva végleg betette a lábát Szerbiába

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Március végén tizedik alkalommal találkozott egymással Aleksandar Vuc˘ic´ és Vlagyimir Putyin – az orosz és a szerb vezető a katonai együttműködés és a kereskedelmi kapcsolatok bővítéséről döntött a személyes találkozón. Az azóta már államfővé választott szerb miniszterelnök igyekszik jó kapcsolatot ápolni mind az Európai Unióval, mind Oroszországgal, amely országa legfontosabb gazdasági és politikai támasza. A balkáni ország orosz élelmiszer-kivitele 40 százalékkal ugrott meg egy év alatt.

Vučić és Putyin a gazdasági kapcsolatok erősítéséről, a hadiipari együttműködés kiszélesítéséről és Szerbia katonai semlegességéről tárgyalt. A szerb politika mindeközben igyekszik bizonyítani az Európai Unió felé, hogy elkötelezett az euro-atlanti integráció mellett, és Szerbia eléri mindazt, ami eddig csak álom volt az ország életében: Európához fog tartozni.

Tavaly két százalékkal bővült a Szerbia és Oroszország közötti árucsere-forgalom, ezen belül a szerbiai mezőgazdasági termékek Oroszországba irányuló importja 40 százalékkal ugrott meg. Vučić mindezeken túl részletesen beszélt a katonai együttműködésről is legutóbbi moszkvai útján, amely közvetlenül a szerb elnökválasztás előtti hétvégére esett. Mint mondta, örömmel fogadta a hírt, hogy Putyin államfő személyesen adott utasítást a katonai együttműködéssel kapcsolatban korábban megszületett megállapodások végrehajtására. Ennek eredményeként 30 páncélozott harcjármű, 30 T–72-es harckocsi és 6 MiG–29-es repülőgép érkezhet Szerbiába. Újságírói kérdésre válaszolva Vučić kifejtette: a repülők egy részének a nagyjavítását valószínűleg Szerbiában végzik majd el.

A tárgyaláson megvizsgálták a lehetőségét, hogy a Milos harci gépjárműveket orosz páncéltörő rakétavetővel szereljék fel. Vučić szerint ennek köszönhetően a 300 ezer euró értékű Milos és a 40 ezer amerikai dollár értékű páncéltörő rakétavetők ötmillió dolláros tankok megsemmisítésére is alkalmasak lennének. Egy ilyen rendszer rendkívül keresett lenne a világpiacon, így tetemes exportbevételt hozhatna Szerbiának. Mindez ugyanakkor ellentmondásosnak tűnhet, hiszen Vučić éppen azért indult az elnökválasztáson, mert ebben a szerepben szélesebb és erőteljesebb támogatást tud biztosítani az uniós csatlakozáshoz. „Ellentmondásos talán máshol, de nem a Balkánon” – helyesbít Zoran Dmitrovic újvidéki politológus, aki szerint a szerb közéletben elhalóban vannak az EU-t ellenségként beállító hangok, és egyre kevesebb szavazatot lehet szerezni a „gonosz nyugati hatalmakra” mutogatva; a partizánlegendákra épülő németellenesség mára sokat veszített erejéből. Egyre kevesebben hiszik, hogy Oroszország és az EU között választani kellene, főleg azután, hogy Putyin tavalyi belgrádi látogatásával „engedélyt adott” a csatlakozásra. Oroszország szava mindig is számított a Balkánon, különösen a magát „régiós kisfőnöknek” képzelő Szerbiában, ahol a mai napig hallani a mondást: „200 millióan vagyunk, az oroszokkal együtt” – mondja a szakember lapunknak. Akármit is tettek az uniós csatlakozás érdekében az elmúlt évtizedekben, a szerb kormányok fél szemmel mindig azt figyelték, mit szólnak a dologhoz az oroszok. Lojalitásukért cserébe viszont számíthattak arra, hogy az oroszok segítenek nekik a bajban, amit gazdaságilag mindig megtettek eddig. Manapság azonban nem a misztikus pánszláv érzelmek, hanem a pénz miatt kerültek középpontba az oroszok Szerbiában – véli a szakember.

Moszkva többek között a Déli Áramlattal tartja nyomás alatt Szerbiát, annak ellenére, hogy a vezeték árát a szerbek tulajdonképpen már kifizették. A Déli Áramlat Szerbián át vezető szakaszának kiépítésébe a szerb olajipari vállalattal szálltak be. A szerb állam 400 millió euróért, tender nélkül adta el a szerb nemzeti olajvállalat, a NIS 51 százalékát a Gazpromnyeftnek a gázvezeték-mézesmadzagért cserébe, holott a cég a becslések szerint ennek dupláját is megérte volna.

Az oroszok a gazdaság minden frontján nyomulnak, nem csak az olaj és a gáz érdekli őket. Szerb lapértesülések szerint Vlagyimir Putyin tízmilliárd dollárnyi befektetést ígért Belgrádban, és orosz üzletemberek, nagy befektetők érkezését is belengette Szerbiának. Putyinék tehát nem nosztalgiázni járnak a félszigetre, a balkáni vezető szerepét visszanyerni igyekvő Szerbia pedig elsősorban rájuk támaszkodhat gazdaságilag és politikailag is, hiszen a körmük alá szorult egyre feszítőbb tüske, Koszovó kérdésében egyedül az orosz szolidaritásban bízhat. A szerbek a legnagyobb szövetségesüket veszíthetik el a tartományért folytatott küzdelemben, ha konfliktusba kerülnek Putyinékkal; ezt pontosan tudja az újonnan elsöprő többséggel megválasztott államelnök, Aleksandar Vučić is.

A szerb belpolitika elsődleges célja csak a 25 éve sok szempontból megfeneklett ország kimozdítása lehet, amit már nem lehet elodázni; ezzel tisztában van az új államelnök is – mondja a szerb közeljövőről Zoran Dmitrovic. A szerbek évtizedek alatt kiábrándultak a jólét különféle ígéreteiből, a hangzatos kijelentésekre már nem vevők. A többségnek már teljesen mindegy, hogy orosz gyarmatként vagy uniós tagországként élik meg hosszú ideje az első olyan hónapot, amikor kijönnek majd a fizetésükből – mondja a realitásokról az újvidéki politológus a Heteknek. Amennyiben a jóléti célokat orosz pénzből, uniós támogatással érik el, elégedettek lesznek, mert a jólét túl régen várat magára, és csak ígéretekben van jelen Szerbiában.

Olvasson tovább: