Kereső toggle

Elstartolt a brexit - Az uniós vezetők diktálják a tempót

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Ray Finch, a UKIP EP-képviselõje Brüsszelben ünnepelte az 50. cikkely életbe lépését.

Március 29-én Theresa May miniszterelnök megtette a kezdeti lépést ahhoz, hogy Nagy-Britannia véget vessen negyven éve tartó, igazán soha nem működő kapcsolatának az Európai Unióval. Az Európai Tanács válaszként kidolgozott ütemtervéből egyértelműen látszik, hogy nem áll szándékában „könnyű válásra” törekedni. Brüsszel már a tárgyalások kiindulópontjának megválasztásában sem enged a brit félnek, hanem ragaszkodik ahhoz, hogy a jövőbeni együttműködés kereteit csak a kilépés feltételeinek lefektetése után vitassák meg. Az egész folyamat várhatóan két év múlva, 2019. március 29-én zárul le.

Sir Tim Barrow brit EU-nagykövet múlt szerdán átadta Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének Theresa May brit miniszterelnök levelét, melyben ez utóbbi bejelentette a Lisszaboni Szerződés kilépési folyamatot szabályozó 50. cikkelyének aktiválását. Ezzel egy időben May ismertette a dokumentum tartalmát az alsóház előtt. „Történelmi pillanat ez a mostani, ahonnan már nem fordulhatunk vissza. Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból. Magunk fogjuk hozni a döntéseinket és a törvényeinket. Saját kezünkbe vesszük a számunkra fontos ügyeket. És megragadjuk ezt az alkalmat, hogy egy erősebb, igazságosabb Nagy-Britanniát építsünk – egy olyan országot, melyet gyermekeink és unokáink büszkén neveznek majd hazájuknak” – szólt a képviselőkhöz. Az EU válaszlevél-tervezetben javasolt fő tárgyalási irányelveket; ezt Donald Tusk által két nappal később tette közzé. Mindezzel elindult a kiválás folyamata, amely egészen pontosan 2019. március 29-én zárul le.

Az Európai Tanács pénteki választervezetében azonnal konfrontatív álláspontra helyezkedett, leszögezve, hogy nem hajlandó addig az EU és az Egyesült Királyság kapcsolatáról tárgyalni, amíg nem egyeztették a brexit feltételeit. Vagyis nyíltan visszautasítja May kérését, hogy „a jövőbeni partnerség részleteit a kilépéssel párhuzamosan dolgozzák ki”. Pedig a miniszterelnök ezt a szó szerinti megfogalmazást négyszer is használja az ET-nek küldött üzenetében, ami önmagában jól mutatja, mekkora fontosságot tulajdonít egy új, „mély és különleges együttműködés” kialakításának, mielőtt országa kiválik a tömbből. (Boris Johnson külügyminiszter többször élt azzal a hasonlattal különböző nyilatkozatokban, hogy Nagy-Britannia az EU katedrálisának belsejéből kikerülve az épületet tartó „külső támív” szándékozik lenni.) Tusk, aki személyesen irányította a tervezet szövegezését, a máltai miniszterelnökkel, Joseph Muscattal közösen tartott sajtótájékoztatón tulajdonképpen figyelmeztetést küldött Londonnak, kijelentve: érdekei és kérései nem fognak prioritást élvezni az EU-országok állampolgáraiéval szemben a vélhetően „kemény megbeszélések” során. Elmondta, hogy – mint a válaszdokumentumból is kiderül – a Tanács ragaszkodik az „ütemezéses” megközelítéshez, azaz a kapcsolatok új alapokra helyezésére csupán azután kerülhet sor, hogy a kilépés kérdéseiben „megfelelő haladást” érnek el. Vendéglátója, Joseph Muscat ehhez hozzáfűzte, hogy kizárólag az EU vezetői fogják meghatározni, mi számít „megfelelő előrelépésnek”.

Boris Johnson. „Külső támívként" képzeli el Nagy-Britanniát.
A tényleges tárgyalások csak azután indulnak meg, hogy az irányelveket a 27 EU-tagország jóváhagyta, amire várhatóan az e célból április 29-én Brüsszelben tartandó csúcstalálkozón kerül sor. A „kellő előrelépést” nem lesz egyszerű megvalósítani, különösen olyan kényes témák esetében, mint Írország határának kezelése, az állampolgároknak szóló garanciák vagy az Egyesült Királyság pénzügyi kötelezettségei. Az ET nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy most, amikor az Európai Unió történetében először kiválással kell foglalkoznia, a tervezetben lefektesse az unió vezetése által kulcsfontosságúnak tekintett elveket. Az egyik ilyen a jogok és kötelezettségek egyensúlya, melynek érvényesítését nagyban megkönnyíti az Egyesült Királyság azon döntése, hogy kilép az egységes európai piacról és vámközösségből. A britek ugyanis előre jelezték, hogy szigorítani fogják a bevándorlók ellenőrzését, az unió viszont kezdettől fogva világossá tette, hogy a közös gazdasági térséget meghatározó négy alapszabadság (az áruk, a tőke, a szolgáltatások és az egyének szabad áramlása) nem képezheti egyeztetések tárgyát. Így legalább ezen a területen elkerülhetővé válik a kilátástalan birkózás.

Számos kérdésben a tervezet specifikumok nélküli, de igen határozott állásfoglalást közvetít. Annak kapcsán például, hogy mennyibe fog kerülni az Egyesült Királyságnak a távozás, nem jelöl meg összeget, de megfogalmazza az elvárást, mely szerint Londonnak eleget kell tenni a „kötelezettségeinek”, azaz „jogi és költségvetési vállalásainak, valamint az esetleges költségek viselésének”. (A hírek szerint az EU egy 60 milliárd dollárra rúgó „kilépési számlát” szándékozik benyújtani a renitens ex-tagországnak.) Továbbá a személyes jogok védelmét kölcsönösen biztosítani kell, azaz az EU-tagországokból származó, Nagy-Britanniában élőkét ugyanúgy, mint az EU-ban tartózkodó britekét. Annak érdekében, hogy ezek érvényesíthetők legyenek, az EU új jogi intézmények létrehozását fogja sürgetni az Egyesült Királyságban, amelyekhez állampolgárai fordulhatnak, ha úgy érzik, hátrányos megkülönböztetés éri őket. Az irányelvek kitérnek az EU-n belüli döntéshozás autonómiájának védelmére is, felszólítva a kilépésre készülő partnert, hogy mindig közvetlenül az EU-val tárgyaljon, és ne próbáljon a „háttérben” egy-egy tagországgal egyezkedni.

A tárgyalások még meg sem kezdődtek, de máris akadt olyan ügy, amellyel kapcsolatban feloldhatatlannak tűnő szembenállás alakult ki az Egyesült Királyság és elsősorban Spanyolország, de közvetve a mögötte álló unió között. May levele nem említi a brit korona fennhatósága alá tartozó Gibraltár sorsát, de az ET tervezete London és Madrid külön megállapodásához köti a brit kormány és az EU közötti majdani kilépési szerződés kiterjesztését a területre, vagyis Spanyolország tulajdonképpen vétójogot kapna a Gibraltárt érintő döntésekben. Spanyolország jelezte, hogy nem fog lépéseket tenni Skócia függetlenné válásának és az EU-hoz való csatlakozásának megakadályozására. Sir Michael Fallon védelmi miniszter pedig kilátásba helyezte, hogy Nagy-Britannia akár háborúzni is kész a félszigetért, melynek lakosai népszavazás során egyértelműen kifejezték, hogy nem kívánnak spanyol fennhatóság alatt élni. Michael Howard, a konzervatív párt korábbi vezetője a Sky Newsnak nyilatkozva felidézte: „Harmincöt évvel ezelőtt ezen a héten egy másik női miniszterelnök egy katonai alakulatot küldött a világ másik felére, hogy megvédje egy másik kis csoport brit állampolgár szabadságát egy másik spanyolajkú országgal szemben. Meg vagyok győződve, hogy mostani miniszterelnökünk »ugyanazt az elszántságot« fogja tanúsítani [mint Margaret Thatcher a Falkland-szigetek esetében]”.

Bár az ET üdvözölte a brit készséget a szoros jövőbeni együttműködésre, az EU vezetői által megütött hangnem kétségeket támaszt a tárgyalások kimenetelével kapcsolatban. Gyakran hangzanak el fenyegetések mind arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Királyság nem fog boldogulni az unión kívül, mind pedig arra, hogy a kiválás olyan kemény és kellemetlen lesz, amennyire csak lehet. Ennek fényében egyelőre nyitott kérdés, úgy döntenek-e, hogy a megegyezés végső soron célravezetőbb, mint a briteken bosszút állni (és az esetleg szintén kifelé kacsintgató országok felé példát statuálni).

Fokozódó terrorveszély

A The Telegraph című lap értesülései szerint a brit biztonsági szolgálatok arra figyelmeztették a múlt hét végén a repülőtereket és atomerőműveket, hogy nőtt az elektronikus biztonsági rendszereiket fenyegető veszély.
A hírszerzés azt feltételezi, hogy a terroristák laptopokba, tabletekbe és mobiltelefonokba rejthetnek robbanóanyagot úgy, hogy a repterek biztonsági átvilágítási rendszere ne észlelje azokat. Ugyanezzel az indokkal tiltották meg amerikai és brit hatóságok két héttel ezelőtt több közel-keleti és észak-afrikai országból az Egyesült Államokba és Nagy-Britanniába tartó utasok számára, hogy mobiltelefonnál nagyobb elektronikus eszközöket vigyenek fel a repülőgépek fedélzetére. A The Telegraph szerint a hatóságok attól is tartanak, hogy hackerek – terroristák, külföldi kémek és hacktivisták – megpróbálják kijátszani az atomerőművek biztonsági rendszereit.
Manny Gomez volt FBI-ügynök rámutatott, hogy a terroristák változatos módszerei miatt mindig résen kell lenni: „Volt már cipőbomba, festékpatronos kísérlet, ez most megint egy új szint. Több lépéssel előttük kell járnunk.”

Olvasson tovább: