Kereső toggle

Merkelnek fel kell vennie a kesztyűt

Vereség után

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Történelmi mélypontként és óriási vereségként beszélnek a hétvégi mecklenburg-előpomerániai tartományi választás eredményeiről, amelyek újabb figyelmeztető jelként szolgálhatnak Angela Merkel számára, hogy a migrációval kapcsolatos jelenlegi politikai irány gyilkos fegyverré válhat a radikális Alternative für Deutschland (AfD) kezében. Hiába nem létezik komoly alternatíva a kancellári posztra, ez a tény önmagában nem feltétlenül vezeti majd sikerre Merkelt és a CDU-t jövő szeptemberben az országos parlamenti választásokon.

A vasárnapi tartományi választásokon zsinórban negyedszer fordul elő, hogy dobogós helyen végez az Alternative für Deutschland (AfD) radikális populista protesztpárt, viszont most először történt, hogy maguk mögé utasították Angela Merkel kereszténydemokrata pártját. A CDU hosszú ideje nem ért el 20 százalék alatti eredményt sem a tartományi, sem az országos parlamenti választásokon; a hétvégén ez is megtörtént, ugyanis 19 százalékkal végeztek a harmadik helyen. A választást egyébként a szociáldemokrata SPD nyerte 30,6 százalékkal, őket követi az AfD 21,5 százalékkal, akik mögött 19 százalékkal „kullog” a kormányzó pártunió másik pártja, a CDU.

Aktivizált passzív réteg

A hétvégi tartományi választás jelentőségét növeli, hogy szinte pontosan egy év van még hátra a következő Bundestag-választásokig, így a CDU-nak még lehet ideje levonni a tanulságokat. Az ugyanis egyértelműen látszik, hogy az AfD támogatói bázisa gyorsan növekszik; a migránskérdés miatti általános negatív hangulatban egyre többen állnak mögéjük. Az AfD Baden–Württembergben, Rheinland–Pfalzban és Szászországban is 15 százalék fölött teljesített, ez utóbbiban 24,3 százalékot nyert, amivel egyértelműen a harmadik politikai erővé küzdötte fel magát a német politikai palettán. A zöld párt (Grüne) vagy a Linke baloldali párt néhány tartományban még labdába tud rúgni, ám országos szinten egyre kevesebb esélyük van a parlamentbe jutásra. Az AfD nemcsak a liberális FDP vagy a zöldek szavazói között tett szert támogatókra, de sikerrel pozicionálta magát a neonáci NPD szavazói bázisán belül is úgy, hogy közben a szélsőséges szavazók mellett harmincas értelmiségieket és a munkásosztály széles rétegeit is maga mögé tudta állítani.
Az egységes platform, amit az elemzők szerint a nagyon különböző hátterű vagy politikai nézőpontú szavazók eddig mindenhol támogattak, a bevándorlók kérdése – ennek mentén sikerült az AfD-nek mobilizálnia a passzív szavazókat. A hétvégi mecklenburg-előpomerániai választások eredményéből látszik, hogy a CDU például 4 százalékkal kapott kevesebbet, mint öt éve, az SPD 5 százalékkal, az öt éve még nem létező AfD viszont 21 százalék fölött teljesített – így annak tudatában, hogy a 2011-es választáshoz képest tíz százalékkal nagyobb volt a részvétel, a kis pártoktól elhódított szavazatokkal együtt is jelentős azoknak a száma az AfD-t támogatók között, akik öt évvel korábban nem szavaztak.

A Merkel-éra vége?

Merkel számára azért is figyelmeztető jel a hétvégi választás, mert egyéni választókörzete ebben a tartományban található. A kancellár és a kormány népszerűségének visszaesése itt is, és ahogy az már látszik a korábbi három tartományi választás eredményeiből, országosan is egyértelműen a kormány menekültpolitikájára vezethető vissza, viszont úgy tűnik, hogy a kancellár nem érzi ezt akkora problémának, mint az elemzők. A vasárnapi választás előtti kampányban háromszor is beszélt a nyilvánosság előtt, és minden alkalommal megvédte a jelenlegi kormányprogramot, ami arra utal, hogy még nem érzi oly mértékben fenyegetettnek a pozícióját, hogy lépéseket tegyen a változtatásra.
A CDU 20 százalék alatti gyenge szereplése nyomán viszont megindultak a találgatások azzal kapcsolatban, vajon a jövő szeptemberben tartandó országos parlamenti választásokon a CDU kit indít kancellárként. A múltban ugyanis a konzervatívok mindig kíméletlenül „kivonták a forgalomból” azokat a politikusokat, akik tartós és jelentős népszerűségvesztést okoztak a pártnak, így amennyiben a jelenlegi tendencia nem változik, előfordulhat, hogy végleg véget ér a „Merkel-éra.”  
A kormánykoalíció másik tagja, az SPD alelnöke, Ralf Stegner szerint „merő pánik” uralkodik a CDU-n belül, és ha a párt a következő tartományi választásokon is ilyen alacsony szavazati arányt ér el, biztosan változások lesznek a kancellári székben. Sőt, Stegner már azt is látni véli, hogy mivel a CDU nem tud előállni komoly jelölttel Merkel helyére, ezért a következő kancellárt akár az SPD is adhatja. Ezt az optimizmust lehet érezni a vasárnapi választások után a szociáldemokraták között, akik a 30 százalék fölötti eredményt pozitív jelzésnek érzik arra, hogy talán megfordítható velük kapcsolatban a negatív tendencia. Az AfD igen komolyan átrendezheti a német választási térképet, ha a továbbiakban is sikerül ilyen mértékben mozgósítania a passzív szavazói réteget, illetve amennyiben a kormánypártok nem változtatnak a társadalom számára megnyugtató módon a menekültkérdéssel kapcsolatos politikájukon.

Változás nélkül bukás jöhet

Azt minden elemző egyértelműen kijelenti, hogy Merkelnek mostantól sokkal többet kell kommunikálnia az emberekkel. A kancellár megszokta, hogy ő az ország „Muttija”, akit az emberek az aktuális kurzustól függetlenül is szeretnek; ráadásul valószínűleg ő is tudja, hogy ebben a pillanatban nincs komoly riválisa a párton belül. Az SPD támogatottsága pedig már az előző választáson is 25 százalék körüli volt, ami azóta komolyan nem javult, így nem valószínű, hogy ők vehetik át a kormányrudat, ha a CDU népszerűsége tovább csökken. A két kormánypárt között egyébként is konszenzus van a menekültek ügyében, amely a legforróbb téma Európában jelen pillanatban. Az SPD ugyan nem támogatja a Transzatlanti Szabadkereskedelmi és Befektetési Együttműködést, ez azonban jelenleg nem akut kérdés a választópolgárok számára az AfD által meglovagolt bevándorlókérdéshez képest. A németeket a jelenlegi események tükrében alapvetően már nem érdekli, hogy melyik régióba fektetnek több pénzt, hol épül több kerékpárút, vagy hogy csökkentik-e az adókat – a migránsok jelenlétét viszont mindenki a saját bőrén érzi. Ez azt jelenti, hogy a régi választási rutin, amely hosszú ideig működött, már nem lesz elég jövőre, így Merkelnek előbb-utóbb fel kell vennie a kesztyűt.
A jövő szeptemberi választásokig még négy tartományi választás lesz, egy tartományi önkormányzati választás és jövő februárban az elnökválasztás. Most ezeknek az eredményén múlik, hogy milyen változások lesznek a kormány politikájában, illetve hogy lesznek-e változások.

Menekültek államkasszán

Merkel valódi válaszút előtt áll, ugyanis a 2015-ben milliós létszámban érkező migránsok áradata ebben az évben csak kicsit lassult le. Idén eddig havonta átlagosan 16 ezer migráns érkezett Európába, legalábbis április óta, ami éves szinten 3-400 ezer új bevándorlót jelent. Ez kevesebb, mint a tavalyi egymillió, de a már az országban tartózkodókat nézve tovább súlyosbítja a társadalmi feszültségeket. Ráadásul a hatóságok képtelenek elintézni a hozzájuk özönlő több ezer menedékkérelmet, így legalább 250 ezren vannak Németországban olyanok, akiket még nem is regisztráltak.
Annak ellenére, hogy idén a tavalyinál több menedékkérőt sikerült integrálni a munkaerőpiacra, még így is csak minden tizedik dolgozik, míg a többieket a jóléti állam tartja el. Ennek igen borsos ára van: a müncheni ifo intézet felmérése alapján egymillió menedékkérő évente 12 milliárd eurójába kerül a német államnak.

Olvasson tovább: