Kereső toggle

Enyhülő feszültség

Stabilitási pontokat keres a török elnök

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hat év után kibékült Izrael és Törökország. Jeruzsálem és Ankara a kétoldalú kapcsolatok helyreállításáról írt alá szerződést a héten. A két ország viszonya a 2010. májusi flottillaincidenst követően romlott meg. Az egyezségtől többen azt várják, hogy pozitív hatása lesz a térség biztonságára és Izrael gazdaságára. Törökország, úgy tűnik, a lehető leggyorsabban ki akar törni az elszigeteltségből, ezért Oroszország felé is nyitott, és kész Egyiptommal is rendezni a viszonyát.

Benjamin Netanjahu szerint a világ és a régió óriási változásokon megy keresztül, ezért a stabilitás szigeteire van szükség. Az izraeli kormányfő úgy véli, a mostani megállapodással is ilyen „stabilitási pontot” sikerült biztosítani Törökországgal – ahogy több térségbeli arab állammal –, és Görögországgal, Ciprussal vagy Oroszországgal is hasonló nyugodt viszonyra törekszik a zsidó állam.

Izrael és Törökország között 2010 májusában mérgesedett el a helyzet, amikor a Mavi Marmara nevű török hajó azzal az indokkal, hogy segélyeket akar eljuttatni a Hamasz palesztin terrorszervezet által uralt Gázai övezetbe, megpróbálta áttörni Izrael tengeri blokádját. A flottilla az izraeli hadsereg többszöri felszólítására sem volt hajlandó szándékáról lemondani, pedig a hatóságok más úton engedélyezték volna a szállítmány célba juttatását. Amikor az izraeli kommandósok a hajó fedélzetére értek, az ott utazó „békeaktivisták” késekkel és egyéb fémtárgyakkal támadtak rájuk. Az incidensben 10 török vesztette életét, a két ország diplomáciai és biztonsági kapcsolatai pedig takaréklángra kerültek a történtek után.

A fagyos viszony enyhítésére már évek óta folytak kísérletek, de a felek egészen idáig nem jutottak egyről a kettőre. A törökök ugyanis követelésekkel álltak elő. Először két feltételt határoztak meg a béküléshez: elsőként hivatalos bocsánatkérést, másodikként pedig az áldozatok családtagjainak pénzügyi kárpótlását kérték. Később Recep Tayyip Erdogan ezt kiegészítette egy harmadikkal is: Izrael oldja fel a tengeri blokádot a Gázai övezet körül. Ez az elvárás azonban irreális volt a törökök részéről: az ENSZ által készített Palmer-jelentés is megerősítette, hogy a blokád legális, az pedig borítékolható volt, hogy Izrael nem fogja feláldozni biztonságát a török kapcsolatokért. Ankara azonban nem tágított: nem hatotta meg az sem, hogy 2013-ban Netanjahu – Barack Obama sürgetésére – telefonon bocsánatot kért Erdogantól a flottillaincidens során történt hadműveleti hibákért. A törökök állítólag még áprilisban is azt közölték, hogy a blokád feloldása nélkül nem lehet szó semmiféle megállapodásról sem.

Az egyezség most viszont létrejött – Feridun Sinirlioglu török külügyi államtitkár Ankarában, Dore Gold, az izraeli külügyminisztérium főigazgatója Tel-Avivban írta alá a szerződést, amelyet még a két ország parlamentjének is el kell fogadnia, és végül az államfők szignójával lép hatályba. A megállapodás nem tartalmazza a gázai blokád teljes felszámolását, csupán Törökország számára enyhítenek rajta, hogy humanitárius segélyt tudjon küldeni a térségbe. Ankara már pénteken hajót küld Gázába, amely összesen 14 tonna élelmiszert, ruhát, cipőt és más, nem katonai jellegű terméket szállít. A török vezetés ezenfelül azt is ígérte, hogy egy 200 ágyas kórházat állít fel az övezetben, valamint infrastrukturális fejlesztéseket hajt végre – lakóingatlanokat épít, és hozzájárul a térség víz-, illetve áramellátásának újjáépítéséhez. Izrael hajlandó 20 millió dollár (mintegy 6 milliárd forint) kártérítést fizetni azoknak a családoknak, akik elvesztették hozzátartozójukat a hat évvel ezelőtti incidensben. A megállapodás értelmében mindkét ország ismét nagyköveteket jelöl ki a lehető leghamarabb.

Bár Netanjahu nem győzi hangsúlyozni az előnyöket, Izraelben heves vitát váltott ki az egyezmény. Egyesek – például Isaac Herzog ellenzéki vezető – a kártérítés kifizetését kifogásolták. Az izraeli kormányfő ugyanakkor azzal indokolta a lépést, hogy ezért cserébe az izraeli hadsereg parancsnokai és katonái védelmet kapnak a nemzetközi büntetőjogi felelősségrevonás alól, ami óriási anyagi terhet jelentene, és korlátozná a katonák mozgását és tevékenységét. Csalódottak voltak azoknak a katonáknak a hozzátartozói is, akiknek holtteste a Hamasznál van Gázában, mert az alku nem tért ki a holttestek kiadatására. A zsidó államnak azt sem sikerült elérnie, hogy Törökország zárassa be a Hamasz ottani hivatalait, a megállapodás csupán arra kötelezi Ankarát, hogy nem engedheti, hogy területén terrorcselekményeket készítsenek elő Izrael ellen.

A zsidó állam miniszterelnöke szerint a térségbeli biztonság javulása mellett az alkuval zöld út nyílik olyan jövedelmező energetikai megállapodásokra Törökországgal, amelyek óriási haszonnal járnak az izraeli gazdaság számára. Dr. Yosef Shapaki gazdasági és energetikai tanácsadó úgy véli, Netanjahunak valójában a földgáz miatt volt ennyire fontos rendezni a kapcsolatokat. A Leviatán gázmező felfedezésével Izraelnek szüksége van Törökországra: egyrészt a török piac sem elhanyagolható a számára, másrészt a török olajvezetékek segítségével tudná a földgázt Európába is eljuttatni. 

A gazdasági előnyök nyilvánvalóan a török oldalon is sokat nyomtak a latban. Az energetikai megállapodások mellett Törökország számára létfontosságú a turizmus is, amelyet szintén pozitívan érint a két ország kapcsolatainak normalizálódása. A Takvim nevű, kormányközeli török napilap egy interjújában azt ecsetelte, hogy mennyire szükség van az izraeli turistákra, akik egész évben látogatják az országot és szeretnek költeni. Azonban valószínűleg nem az izraeli turisták visszacsalogatása késztette kompromisszumra Erdogant. Az elmúlt hat évben Törökország stratégiai helyzete drámaian megváltozott: összeomlottak a béketárgyalások a kurdokkal, a szíriai polgárháború folytatódik, elmérgesedett a viszony Egyiptommal és Oroszországgal is.

Úgy tűnik, Erdogan most mindenáron ki akar törni nemzetközi elszigeteltségéből, amely azért sem kedvező a számára, mert nehezebben tudja az Európai Uniótól a vízummentességet és a csatlakozási tárgyalások felgyorsítását kicsikarni. Elképzelhető, hogy ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az események ennyire felgyorsultak.

Az izraeli–török megállapodás bejelentése után a Kreml azt közölte, hogy a török államfő bocsánatot kért az orosz elnöktől amiatt, hogy a török légierő tavaly novemberben lelőtt egy orosz bombázót, amely állításuk szerint megsértette az ország légterét. A harci gép egyik pilótája életét vesztette az incidensben. Az oroszok szerint Erdogan kártérítést is felajánlott a pilóta családjának, de ezt később a török miniszterelnök cáfolta. Binali Yildirim ugyanakkor azt elismerte, hogy lehetőség nyílt a kapcsolatok helyreállítására Oroszországgal is, ami szintén számos gazdasági előnnyel járhat. A Kreml lapzártánkkor a két vezető közötti telefonbeszélgetésre hivatkozva közölte, hogy Putyin és Erdogan készen állnak a személyes találkozóra is.

A török kormányfő azt is jelezte, hogy Egyiptommal is készek rendezni a viszonyukat. Hogy ez mennyire sikerül majd, az kérdéses, a két ország közé ugyanis éket ver a Muzulmán Testvériség. Míg az Abdel Fattah al-Szíszi vezette Egyiptom a Muzulmán Testvériség felszámolásáért küzd, addig Törökország foggal-körömmel ragaszkodik a szélsőséges iszlamista szervezethez. Salim Nashban török újságíró szerint Erdogant egyáltalán nem a humanitárius szempontok vezérlik, amikor a Gázai övezetbe segélyszállítmányokat akar juttatni. Neki a Muzulmán Testvériség helyi ága, a Hamasz támogatása az alapvető érdeke. A palesztin terrorszervezetet egyébként török sajtóbeszámolók szerint Ankara előzetesen tájékoztatta az Izraellel kötött alku részleteiről. Ezt azonban több Hamasz tisztségviselő tagadta. Oszama Hamdan, aki a külkapcsolatokért felel, leszögezte, hogy a szervezet nem vett részt az egyezség létrejöttében, és hogy ez „csupán a törökök döntése volt”. A terrorcsoport ugyanakkor hivatalos közleményben méltatta Törökország „erőfeszítéseit, amelyeket a palesztin néppel való együttérzésében tesz”. Szakértők egyébként nem gondolják, hogy az izraeli–török kapcsolatok javulásának jelentősebb hatása lesz a Hamaszra.

 

Az EU válsága Erdogant is nehéz helyzetbe hozta

A muszlim országok közül hagyományosan Törökországnak voltak a legjobb kapcsolatai Izraellel – ez a konkrét esetben nem csupán korrekt diplomáciai kapcsolatokat jelentett, hanem katonai együtt-működést is. A példaértékű kapcsolatok akkor kezdtek megromlani, amikor Erdogan pártja 2002-ben megnyerte a törökországi törvényhozási választást. Az iszlamizmus és a demokrácia összeegyeztethetőségét bizonygató, kezdettől neoottomán birodalmi ambíciókat tápláló Erdogan szakított a szekuláris Török Köztársaság Izrael-barát külpolitikájával, a „palesztin ügy” bajnokaként pozícionálva magát az Ankara számára első számú igazodási ponttá vált iszlám világban. E törekvés logikus következménye volt a Mavi Marmara-incidens.
A hat évig tartó hidegháborút most – ha hinni lehet az erre vonatkozó török lapértesüléseknek – nemcsak az enyhülés, hanem újra szövetségesi viszony válthatja fel. Ez – Erdogannak az orosz elnökhöz intézett, egészen hihetetlen hangvételű bocsánatkérésével együtt – természetesen felveti a kérdést, hogy mi okozta Ankara hirtelen fordulatát. Az okok között ott lehet, hogy az Európai Unióból történő kilépésről szóló brit népszavazás súlyos kérdéseket vetett föl az Európai Unió migrációs politikájának, így többek között a menekültválság kezeléséről az unió és Törökország között létrejött megállapodásnak a jövőjéről. A megállapodás teljesítésének feltétele török részről a török állampolgárok számára a tárgyalásokon kialkudott – valójában kizsarolt – vízummentesség lett volna, ennek azonban a jelenlegi puskaporos európai közegben egyre csökken az esélye, ráadásul az unióból most távozó Nagy-Britannia hagyományosan a török EU-csatlakozás támogatói közé tartozott.

Olvasson tovább: