Kereső toggle

Feszül a húr a görögöknél

Új hullám

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az idei év első hat hetében több mint százezer migráns érkezett Európába, ami háromszorosa a tavaly egész évben a kontinensre hajózó bevándorlóknak. A tagállamok azonban továbbra sem tudtak egységes megoldást találni a migrációs válságra, ehelyett egyre több ország zárja le a határait, ami komoly feszültséget és fennakadásokat fog okozni az unión belül.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) adatai szerint eddig legalább 102 ezren érkeztek Számosz, Kosz és Leszbosz szigetére az idei évben, 7500-an pedig Olaszországba. Az elmúlt néhány hét alatt több mint 410-en vesztették életüket a tengeren a kontinens felé vezető úton. Az óriási embertömeggel egyre nehezebben birkóznak meg az európai országok hatóságai, ezért mindent megtesznek a migránsok számának mielőbbi csökkentésére.
Ausztria például – korábbi álláspontját teljes mértékben felülírva – bejelentette, hogy naponta maximum 80 menedékkérőt fog beengedni és 3200 olyan migránst, aki más uniós országokba próbál átjutni. Bécs azonban nem(csak) ezzel vívta ki Görögország haragját, hanem azzal, hogy nem hívta meg sem a mediterrán államot, sem Németországot arra a balkáni államokkal folytatott tárgyalásra, amelyen a migrációs válság lehetséges megoldása volt a téma február 24-én. Athén azzal vádolta Ausztriát, hogy aláássa az egységes európai megoldás kialakítására tett erőfeszítéseket, ezért visszahívta nagykövetét Bécsből. Az EU is kritizálta Ausztriát, mert „összeegyeztethetetlennek” ítélte az uniós és nemzetközi törvényekkel, hogy a menedékkérők számát bármilyen módon korlátozzák.
A balkáni államok egyébként megegyeztek abban, hogy csökkentik az Európába özönlő migránsáradatot úgy, hogy lezárják határaikat, ami viszont azt jelenti, hogy még többen fognak Görögországban rekedni. Miután Macedónia határellenőrzést vezetett be február végén, 20 ezer afgán kényszerült a mediterrán országban maradni, mivel a hatóságok csak a szíreket engedték át, és az ő dokumentumaikat is a korábbinál szigorúbban ellenőrizték. Bécs döntését követően Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Macedónia úgy határozott, hogy naponta mindössze 580 bevándorlót enged majd be. Szlovénia emellett katonákat küldött a horvát határhoz, Szlovákia pedig bejelentette, hogy kész lezárni a Magyarországgal és Ausztriával közös határait. Csehországban a migrációra szakosodott külön rendőri egységet alakítottak ki.
A Görögországban rövid időn belül kialakuló nehéz helyzetre utalva Dimitrisz Avramopulosz migrációért felelős uniós biztos azt nyilatkozta: amennyiben tíz napon belül nem sikerül csökkenteni a bevándorlók számát, akkor az „egész” rendszer „összeomolhat”. Eközben Angela Merkel német kancellár rendkívüli csúcstalálkozó összehívását kezdeményezte március 7-ére Törökország részvételével, ahol természetesen az Ankarával kötendő megállapodás és a migrációs nyomás csökkentése lesz a téma.
Az uniós belügyminiszterek két héttel ezelőtti találkozója viszont – valós megoldás kidolgozása helyett – vádaskodásba és fenyegetőzésbe torkollt, Németország ugyanis a jelek szerint abban reménykedik, hogy Törökország meg fogja akadályozni, hogy újabb több ezer migráns jusson Görögországba. Berlin tehát arra figyelmeztette a tagállamokat, hogy amennyiben lezárják határaikat, néhány napon belül humanitárius és biztonsági veszélyhelyzet alakulhat ki Görögországban. Eközben Athén azzal vádolta Európát, hogy már a megoldást készíti elő arra a válságra, amit ő maga tervez előidézni a határok lezárásával. Alexisz Ciprasz görög miniszterelnök azzal fenyegetőzött, hogy országa kész megvétózni az uniós csúcstalálkozók javaslatait, amennyiben magára hagyják az egyre súlyosabb migrációs válságban.
Franciaországban eközben menekülttábort épít az Orvosok Határok Nélkül (MSF) Dunkerque közelében, ahol szállással és ivóvízzel látnák el azokat a migránsokat, akik jelenleg is a szabad ég alatt éjszakáznak patkányok között, fagypontközeli hőmérsékletben. Az új létesítmény várhatóan márciusban nyitja meg kapuit, és kizárólag a Grande-Synthe-i nyomornegyedben tartózkodókat fogják elhelyezni benne. Calais-ban viszont összecsapások törtek ki a migránsok és a rendőrség között amiatt, hogy a hatóságok megpróbálták felszámolni a „Dzsungel” néven elhíresült menekülttábor déli részén felépített viskókat egy bírósági ítélet nyomán. A Calais-ba nagy erőkkel kiérkező készenléti rendőröket közel 200 bevándorló és aktivista dobálta kövekkel, és néhány migráns tiltakozásképpen felgyújtotta a saját kunyhóját. Párizs egyébként március végéig akarja felszámolni az egész Dzsungelt, és felajánlotta a tábor lakóinak, hogy elszállásolják őket az erre a célra kialakított konténerekben, azonban sokan nem szívesen élnének ezzel a lehetőséggel, mert akkor regisztráltatniuk kellene az ujjlenyomatukat, és kénytelenek lennének Franciaországban maradni, holott Nagy-Britannia az úti céljuk.

Két nem

Két kérdésben is nemmel szavaztak a svájciak a hétvégén tartott népszavazás során. Kis többséggel, de elutasították azt a kezdeményezést, hogy a bűncselekményt elkövető bevándorlókat automatikusan kiutasítsák az országból. Emellett nem sikerült elérni, hogy bekerüljön a svájci alkotmányba, hogy a házasság egy férfi és egy nő közötti kapcsolat, amivel elérhető lenne, hogy a házasságban élők is legalább annyi adókedvezményt vegyenek igénybe, mint az élettársak. A hétvégi referendumon a részvételi arány elérte a 62 százalékot, ami egy népszavazási kérdés esetében igen magasnak számít. A bevándorlók kérdése egyértelműen izgalomban tartja a svájci közvéleményt. A szélsőjobboldali Svájci Néppárt (SVP) migránsellenes kampánya, amely már régóta borzolja a kedélyeket, a migrációs hullám tavalyi robbanásszerű növekedésével új lendületet vett. Svájcban a lakosság 25 százaléka külföldi, így a túl általánosan megfogalmazott kérdés olyanokat is érint, akik egyébként teljesen legálisan tartózkodnak az országban. Mivel állampolgárságot kapni igen hosszadalmas és bonyolult, nem utolsó sorban pénzigényes folyamat, ezért számos olyan „külföldi” él az országban, akik már Svájcban születtek, és soha nem éltek máshol. A szélsőjobbos kampány egyértelműen a migrációs hullámok keltette nyugtalanságot igyekezett meglovagolni; viszont az óriási érdeklődés és az elutasítók egyértelmű többsége arra utal, hogy a polgárok úgy érezték, az SVP túl messzire ment. A javaslat alapján ugyanis már olyan enyhe szabálysértések is 20 évre érvényes kiutasítással jártak volna a fellebbezés lehetősége nélkül, mint a gyorshajtás, amennyiben 10 éven belül az illető kétszer elkövet ilyen mértékű vétséget. A svájciak 2010-ben már elfogadtak egy olyan népszavazási kezdeményezést, mely szerint a szexuális bűncselekményt vagy gyilkosságot elkövető migránsokat automatikusan kiutasítják Svájcból, így a többség úgy gondolta, hogy ennek szigorítására még a jelenlegi helyzetben sincs szükség. A vasárnapi referendum másik kérdése, hogy bekerüljön-e a házasság hagyományos definíciója a svájci alkotmányba, a svájci népszavazási rendszer sajátosságai miatt vallott kudarcot. A teljes győzelemhez ugyanis az kellett volna, hogy az érintett kezdeményezés országosan és a kantonok szintjén is többséget kapjon. A kantonokban ez a többség meg is volt, mindössze nyolc kantonban voltak többen az ellenzők, országos szinten azonban nem sikerült megszerezni a többséget, így minimálisan ugyan, de ezúttal nem sikerült átvinni a kezdeményezést. A kezdeményezés lényege, hogy a sávos adózás miatt a házaspárok magasabb adót fizetnek összevont jövedelmükből, mint a külön adózó élettársak. A nyugdíj kiszámításánál szintén hátrányba kerülnek a házaspárok az egyénenként szereplő élettársakkal szemben. A svájciak ezt „házassági büntetésnek” nevezik. Ahhoz viszont, hogy az adókiegyenlítés megtörténjen, az alkotmányba a következő szöveg került volna be: „A házasság egy hosszú távra kötött, törvények által szabályozott életközösség egy férfi és egy nő között. Semmilyen formában nem szenvedhet hátrányt más életközösségi formákkal szemben, jelesül például az adózás, illetve a társadalombiztosítás kérdésében.” Mivel a konzervatívok két legyet akartak ütni egy csapásra, és az adókedvezmények kiegyenlítésével egyidejűleg akarták alkotmányos szintre emelni a házasság hagyományos definícióját, a melegházasságot támogatók saját ügyüket fontosabbnak ítélve, nem mindannyian a kedvezőbb adózás lehetőségét választották. (Rimaszombati Andrea) 

 

Olvasson tovább: