Kereső toggle

Netanjahu az ENSZ-ben: Ma dől el, ki hova áll

A világ ünnepli azt, aki Izraelt el akarja törölni a földről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ENSZ Közgyűlés ikonikus sötétzöld háttere előtt vonultak fel az elmúlt héten a világ vezető politikusai. Az orosz RT hírportál a beszédek YouTube nézettségei alapján elkészített egy listát a legnagyobb hatású felszólalásokról. Ezt - nem meglepő módon - Vlagyimir Putyin vezeti, több mint egy- millió megtekintéssel, őt követi Benjamin Netanjahu. Az amerikai elnököt többen is megelőzték, köztük Rohani iráni elnök és Hszi Csin-ping kínai államfő is. Az izraeli miniszterelnök beszéde Magyarországon is nagy figyelmet keltett, a magyar feliratos változatot két nap alatt 50 ezren nézték meg. Az érdeklődés nem véletlen: Netanjahu (képünkön Hamenei ajatollah könyvével) nem-csak szavakkal, hanem a beszéde közben tartott 45 másodperces drámai szünettel is érzékeltette, milyen néma csend fogadta a világ részéről azt, hogy Irán a nukleáris megállapodás ellenére továbbra is Izrael elpusztításával fenyeget, miközben a Közel-Keleten hatalmi pozícióra törekszik. A Hetek elkészítette a teljes beszéd fordítását.

Hölgyeim és Uraim, üdvözletet hozok Önöknek Jeruzsálemből. Abból a városból, amelyben a zsidó nép reménye és imái évszázadok óta visszhangoznak az egész világ számára szóló békéért.

Harmincegy évvel ezelőtt mint Izrael ENSZ-nagykövete álltam először itt, ezen a pódiumon. Az Irán által támogatott határozat ellen szólaltam fel, amellyel Izraelt ki akarták zárni az ENSZ-ből. Az ENSZ akkor és most is megszállottan ellenséges Izraellel, az egyetlen valódi demokráciával szemben a Közel-Keleten. Mint akkor, úgy most is vannak, akik el akarják tüntetni az egyetlen zsidó államot a nemzetek közül.

Első beszédemet úgy fejeztem be: „Hölgyeim és Uraim, kérem a kijáratnál ellenőrizzék, hogy nem felejtették-e itt a fanatizmusukat.”

Több mint három évtizeddel később, most mint Izrael miniszterelnöke újra az a megtiszteltetés ért, hogy itt beszélhetek ezen a pódiumon. Az ilyen megtiszteltetés mindig arra kötelez, hogy az igazat szóljam.

Most, miután három napja hallgatom, hogyan áradoznak a világ vezetői az Iránnal kötött nukleáris megállapodásról, azzal kezdeném a beszédemet, hogy „Hölgyeim és Uraim, kérem a kijáratnál ellenőrizzék, nem felejtették-e itt a lelkesedésüket.”

Hat hónap mérlege

Tudják, ez a megállapodás nem hoz békét. Azzal, hogy a szankciók eltörlése által dollármilliárdokkal szítják tovább Irán agresszivitását, csak valószínűbbé teszik a háborút. Nézzék csak meg, mit tett Irán pusztán az elmúlt hat hónapban, amióta bejelentették a keretmegállapodást Lausanne-ban. Növelte a Szíriába küldött pusztító fegyverek mennyiségét. A Forradalmi Gárda még több katonáját küldte el Szíriába. Irán afgán és pakisztáni síita harcosok ezreit küldte Szíriába. Mindezt azért tette, hogy támaszt adjon Aszad brutális uralmának. Emellett több tonnányi fegyvert és lőszert küldött hajón a hutu lázadóknak Jemenbe, beleértve azt a szállítmányt is, ami mindössze két nappal ezelőtt indult.

Irán azzal fenyegetőzött, hogy megbuktatja a jordániai rendszert. Az Irán által támogatott Hamasz SA–22-es rakétákat csempészett Libanonba, hogy lelője repülőgépeinket, és Yakhont cirkálórakétákat, hogy elsüllyessze hajóinkat. Irán föld-föld rakétákkal és harci drónokkal szerelte fel a Hezbollahot, annak érdekében, hogy bármilyen célt pontosan eltalálhassanak Izraelben. Irán támogatta a Hamaszt és az Iszlám Dzsihádot, hogy Gázában is fegyverzettel ellátott drónokat építhessenek.

Irán azt is nyilvánvalóvá tette, hogy kétfrontos terrorfenyegetést kíván létrehozni Izraellel szemben: megígérte, hogy felfegyverzi a palesztinokat a Nyugati parton, miközben a Forradalmi Gárda tábornokait a Golán-fennsíkra küldte, ahonnan alakulataik nemrég rakétákat lőttek Észak-Izraelre.

Izrael továbbra is határozottan válaszol minden ilyen Szíria irányából érkező támadásra. Izrael továbbra is megakadályozza, hogy szír területeken keresztül stratégiai fegyvereket szállítsanak a Hezbollahnak.

Irán és a Hezbollah hetente-kéthetente új és új terrorsejteket állít föl különböző városokban, szerte a világon. Három ilyen sejtet most lepleztek le Kuvaitban, Jordániában és Cipruson.

Májusban Cipruson Larnaca városában a biztonsági erők rajtaütöttek egy Hezbollah-ügynök házán. Öt tonna ammónium-nitrátot találtak nála, amely közel ugyanakkora mennyiség, mint amennyit Oklahoma Cityben használtak a szövetségi épület felrobbantásához. És ez csak egyetlen lakás, egyetlen városban és egyetlen országban. De Irán ugyanilyen terrorsejtek tucatjait állítja föl szerte a világon, és Hölgyeim és Uraim, igen, itt a földnek ezen a felén is ugyanilyen terroristasejteket hoznak létre. Megismétlem: Irán mindezt az elmúlt hat hónapban tette, miközben meg akarja győzni a világot, hogy szüntessék meg az ellene hozott szankciókat.

Képzeljék csak el, mit tesz majd Irán, ha ezeket a szankciókat eltörlik. Miután megszabadul minden póráztól és szájkosártól, Irán portyázni indul, hogy még több prédát szerezzen. A nukleáris paktum nyomán Irán milliárdokat költ fegyverekre és műholdakra. Azt gondolják, Irán mindezt a béke érdekében teszi? Úgy gondolják, hogy a szankciók feloldása révén kapott több milliárd dollár és a zsíros szerződések majd kiscicává változtatják ezt a ragadozó tigrist? Ha ezt hiszik, akkor jobb, ha újragondolják.

2013-ban Rohani elnök megkezdte az úgynevezett mosolyoffenzíváját itt, az ENSZ-ben. Most, két évvel később Irán még több politikai foglyot végez ki, növeli agresszivitását a térségben, miközben rendkívül gyorsan bővíti terrorhálózatát. Tudják, azt szokták mondani, hogy a tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak. De Irán tekintetében a szavak ugyanolyan súlyúak, mint a tettek. Csak hallgassák meg, mit is mondott az Iráni Forradalmi Gárda parancsnokhelyettese februárban:

„Az iszlám forradalom nincs földrajzi határok közé szorítva…” Azzal dicsekedett, hogy Afganisztán, Irak, Libanon, Szíria, Palesztina és Jemen azok közé tartozik, amelyeket „az Iráni Iszlám Köztársaság meghódított”.

Akik azt hiszik, hogy a bécsi megállapodás változtat Irán politikáján, hallgassák csak meg, mit mondott Irán legfelső vezetője, Hameini ajatollah öt nappal a megállapodás után: „Az USA arrogáns kormányával szembeni politikánk nem fog változni.” Megfogadta, hogy az Egyesült Államok Irán ellensége marad. Egyre több pénzt adnak a molláknak, és ez alighanem növeli az elnyomást Iránon belül és nyilvánvalóan erősíti Irán erőszakos lépéseit a határain kívül. Olyan állam vezetője vagyok, amely napról napra védekezik Irán növekvő agressziójával szemben. Kellemes érzés lenne azzal nyugtatnom magam, hogy ez a megállapodás elrekeszti Irán útját a nukleáris fegyverekhez. De nem tehetem, mert ez hazugság. Ez a megállapodás számos megkötést tesz Irán nukleáris programjával kapcsolatban. Nagyon helyesen, hiszen a nemzetközi közösség is észrevette, hogy Irán nagyon veszélyes. De itt van a csapda:

E megállapodás alapján, ha Irán nem változtat a viselkedésén, akkor a következő években még veszélyesebbé válik, miután a 10. és a 15. évben automatikusan feloldják vele szemben a legfontosabb korlátozásokat. Akkor pedig ez a militáns iszlám terror-rezsim már csak hetekre lesz attól, hogy egy egész nukleáris bombaarzenálhoz szükséges hasadóanyag birtokába kerüljön.  Ennek így nincs semmi értelme.

Már többször megmondtam, hogy ha Irán azt akarja, hogy normális államként kezeljék, akkor viselkedjen is úgy, mint egy normális állam. De ez a megállapodás úgy bánik Iránnal, mint egy normális állammal, miközben az továbbra is sötét teokrácia maradt, amely leigázza a szomszédjait, pénzeli a nemzetközi terrorizmust és azt skandálja, hogy „Halál Izraelre”, „Halál Amerikára”.

Van itt valaki, aki elhiszi, hogy ha nyakonöntenek pénzzel és fegyverekkel egy radikális teokráciát, ez majd csillapítani fogja az agresszió iránti éhségét? Valóban hisz Önök közül bárki is abban, hogy a teokratikus Irán megszelídíti magát, miután még élesebb karmokkal és fogakkal fog rendelkezni? Van egy alapvető szabály, amelyet megtanultam és bizonyára Önök is hallották már, nevezetesen az, hogy ha a rossz cselekedetet megjutalmazzák, akkor az csak még rosszabb lesz.

Már régóta mondom, hogy a világunkat fenyegető legnagyobb veszély a militáns iszlám és nukleáris fegyverek párosítása. Mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy a nukleáris megállapodás ennek a szentségtelen frigynek a házassági bizonyítványa.

Tudom, hogy vannak olyan jó szándékú emberek, akik őszintén hisznek abban, hogy ez a megállapodás a legmegfelelőbb annak érdekében, hogy megakadályozzák Iránt a nukleáris fegyverek felé vezető úton. De a történelem egyik legfontosabb, és mégis a leginkább elfeledett leckéje az, hogy a jó szándék nem akadályozza meg a rossz végkifejletet.

A csend hangjai

Az izraeliek túlnyomó többsége szerint rossz döntés ez a megállapodás Iránnal. És ami még rosszabb, látjuk, hogy a világ ünnepli ezt a paktumot és siet üzletet kötni azzal a rezsimmel, amely elkötelezte magát a mi elpusztításunkra. Múlt héten Salehi vezérőrnagy, az iráni hadsereg parancsnoka kijelentette: „Minden bizonnyal megsemmisítjük Izraelt. Örülünk annak, hogy az élre állhatunk megvalósítani a Legfelső Vezető (Legfelsőbb Vallási Vezető – hivatalos tisztség Iránban – a szerk.) parancsát Izrael elpusztítására.”

És ami a Legfelső Vezetőt illeti, ő a megállapodás után pár nappal adta ki legújabb könyvét. Itt van. Négyszáz oldalas részletes leírása annak, mi a terve Izrael elpusztításával kapcsolatban. A múlt hónapban Hamenei újra tanúságot tett népirtó szándékairól Irán legnagyobb tekintélyű vallási szerve, a Szakértők Gyűlése előtt. Beszélt Izraelről, a több mint hatmillió zsidó otthonáról. Megesküdött, hogy „25 év múlva nem lesz többé Izrael”.

Hetven évvel hatmillió zsidó legyilkolása után Irán vezetői azt ígérik, hogy elpusztítják az országomat. Legyilkolják a népemet. És itt, ennek a testületnek a válasza, és szinte az összes itt képviselt kormány válasza erre a nagy semmi volt. Teljes csönd! Fülsiketítő hallgatás. (Ezen a ponton Netanjahu 45 másodpercre elhallgat.)

Talán most már értik, hogy Izrael miért nem csatlakozik Önökhöz, hogy együtt ünnepeljük ezt a megállapodást. Ha Irán vezetői az Önök országának elpusztításán dolgoznának, talán kevésbé lennének lelkesek a megállapodás miatt. Ha Irán terrorista szövetségesei az Önök városaira lőnék ki rakéták ezreit, talán mérsékelnék a dicséreteiket. És ha ez a megállapodás az Önök szomszédságában szabadítaná el a nukleáris versenyt, akkor lehet, hogy Önök is visszafogottabban ünnepelnének.

De ne gondolják, hogy Irán csak Izraelre veszélyes. Amellett, hogy Irán agresszorként viselkedik a Közel-Keleten és az egész világon, interkontinentális ballisztikus rakétákat is épít, amelyek egyértelmű rendeltetése, hogy nukleáris robbanófej hordozására legyenek alkalmasak. Jól jegyezzék ezt meg: Iránnak már most vannak olyan rakétái, amelyekkel el tudja érni Izraelt. Ezért azokat az interkontinentális ballisztikus rakétákat nem nekünk szánják, hanem Önöknek. Európának. Amerikának. Hogy bárhol, bármikor tömegpusztítást hajthassanak végre.

Nem könnyű olyasmit ellenezni, ami mellett a világ vezetői töretlenül kiállnak. Higgyék el nekem, sokkal könnyebb lenne csöndben maradni. A történelem során azonban a zsidó nép megtanulta, milyen következményekkel jár a hallgatás. Én pedig mint a zsidó állam miniszterelnöke, ismerve a történelem ezen tanulságát, nem vagyok hajlandó hallgatni. Megismétlem: azok az idők, amikor a zsidók némán álltak az őket mészároló ellenség előtt, nos, azoknak az időknek vége.

Nem passzívnak lenni annyit jelent: felszólalni a veszélyekkel szemben. Ez tettük. Ezt tesszük. És ezt fogjuk tenni.

Ha nem vagyunk passzívak, ez azt is jelenti: megvédjük magunkat a veszélyekkel szemben. Ezt tettük. Ezt tesszük. És ezt fogjuk tenni.

Izrael nem engedi, hogy Irán betörjön, vagy belopakodjon a nukleáris fegyverrel rendelkező országok klubjába. Tudom, hogy a nemzetközi közösség célja hivatalosan továbbra is megakadályozni azt, hogy Irán atomfegyver birtokába jusson. Ám senki nem vonhatja kérdőre Izraelt azért, mert elkötelezte magát arra, hogy megvédi magát mindazokkal szemben, akik a pusztulására törnek.

Minden korszakban támadtak olyanok, akik megpróbálták elpusztítani a népünket. Az ókorban az ősi birodalmak, Babilon és Róma pusztításával kellett szembenéznünk. A középkorban az inkvizícióval és a kiűzetéssel. A modern korban pedig pogromokkal és a holokauszttal. A zsidó nép mégis megmaradt.

És most egy újabb rezsim támadt, amely Izrael elpusztítására esküdött fel. Ez a rezsim bölcsen tenné, ha végiggondolná ezt: itt állok ma, hogy Izrael nemzetét képviseljem, egy országot, amely 67 éves, de egy nemzetállamot is, melynek népe közel 4000 éves. Közben a Babiloni és a Római Birodalom nem képviselteti magát a világ nemzetei között. A hitleri „ezeréves birodalom” sem. Ezek a legyőzhetetlennek látszó birodalmak már rég nincsenek. Izrael azonban van. Izrael népe itt van. Ám Jiszráel hai!

Izrael újjászületése bizonyság népem rendíthetetlen szelleméről. Száz nemzedéken át a zsidó nép csak álmodott arról, hogy visszatér Izrael Földjére. Soha, még a legsötétebb óráinkban sem, melyekből oly sok jutott, nem adtuk fel a reményt, hogy újjáépítjük örök fővárosunkat, Jeruzsálemet. Izrael államának megalapítása ráébresztett minket a tényre, hogy amiről eddig csak álmodtunk, most valóra válhat. Lehetővé tette számunkra, hogy szabad népként élhessünk ősi hazánkban. Az állam megalapítása lehetővé tette, hogy minden zsidó, a Föld négy égtájáról, menedéket találjon az üldöztetések elől. A háború sújtotta Európából, Jemenből, Irakból, Marokkóból, Etiópiából, a Szovjetunióból, és még száz más országból érkeztek. És ma, amikor az antiszemitizmus újabb hulláma emelkedik Európában és a világ más tájain, újra egyre több zsidó érkezik Izraelbe, hogy csatlakozzon a zsidó jövő építéséhez.

Ezt üzenem tehát Irán vezetőinek: a tervük, hogy Izraelt elpusztítsák, semmivé lesz. Izrael egyetlen hatalomnak sem engedi meg a Földön, hogy a jövőjét fenyegesse.

Ezt üzenem továbbá minden itt képviselt országnak: bármilyen határozatokat is szavaznak meg ebben az épületben, bármilyen döntéseket is hoznak a fővárosaikban, Izrael azt fogja tenni, ami a kötelessége: megvédi az államát, megvédi a népét.

Mélyen tisztelt küldöttek, ahogy az Iránnal kötött egyezmény életbe lép, remélem ki is kényszerítik annak feltételeit… Hogyan is fogalmazzak? Talán egy kissé nagyobb szigorral, mint azt a hat másik, a Biztonsági Tanács által meghozott határozat esetében tették, melyeket Irán szisztematikusan megszegett, és amelyeket mára már gyakorlatilag lesöpört az asztalról.

Győződjenek meg róla, hogy az ellenőrök valóban ellenőriznek-e. Bizonyosodjanak meg arról, hogy az egyezmény felrúgása esetén a szankciók valóban visszaállíthatók-e. Továbbá garantálják azt, hogy az egyezmény megszegését követően Irán ne söpörhesse azt a perzsaszőnyeg alá. Nos, egy dologban biztosak lehetnek: Izrael figyeli ezt, nagyon alaposan figyeli.

Nyilvánvaló, mi most a nemzetközi közösség teendője: először is garantálja azt, hogy Irán eleget tesz minden nukleáris kötelezettségének. Vesse alá Iránt a tűzpróbának. Másodszor, fékezze meg Irán regionális agresszióját. Támogassa és erősítse azokat, akik harcolnak Irán agressziójával szemben, köztük elsőként is Izraelt. Harmadszor pedig, szankciókkal és minden elérhető eszközzel gátolja Irán globális terrorhálózatának a működését.

Feltétel nélkül

Izrael szorosan együttműködik arab partnereivel, hogy választ adjon a közös biztonsági kihívásokra, mind Iránnal, mind az Iszlám Állammal, mind pedig más országokkal szemben. Együttműködünk több közel-keleti állammal, illetve afrikai, ázsiai és egyéb országokkal is. Sokak számára egyértelmű a térségben, hogy Irán és az Iszlám Állam közös ellenségünk. Amikor pedig ezek az ellenségek egymás ellen harcolnak, ne erősítsük egyiket sem, hanem gyengítsük mindkettőt.

A közös veszélyek közelebb hozzák egymáshoz Izraelt és arab szomszédait. És ahogy közösen küzdünk ezek ellen a veszélyek ellen, bízom benne, hogy tartós partneri kapcsolatokat építünk – tartós kapcsolatokat a biztonságért, a prosperitásért és a békéért.

Egy dolgot azonban sosem feledünk Izraelben. Sosem feledjük, hogy Izrael legfontosabb partnere mindig is az Amerikai Egyesült Államok volt, és lesz is. Megrendíthetetlen a szövetség Izrael és az Amerikai Egyesült Államok között. Obama elnökkel egyetértünk abban, hogy meg kell akadályoznunk az Irán által támogatott terrorszervezetek fegyverekhez jutását. Egyetértünk abban, hogy meg kell gátolnunk Iránt a közel-keleti országok destabilizálásában. Izrael nagyra értékeli Obama elnök készségét arra, hogy támogassa biztonsági törekvéseinket, és segítsen Izraelnek fenntartani minőségi katonai fölényét a Közel-Keleten, illetve arra, hogy segítsen Izraelnek szembenéznie a jelen rendkívüli kihívásaival. Izrael hálás, amiért ez a jó szándék vezérli az amerikai embereket és kongresszusi képviselőiket – mindazokat, akik az iráni egyezmény mellett álltak, és azokat, akik ellenezték azt.

Obama elnökkel együtt mindig azt mondtuk, hogy a nukleáris megállapodás körüli nézeteltéréseink családon belüli viták. Abban mindketten egyetértünk, hogy együtt kell működnünk, hogy biztosítsuk a közös jövőnket. És milyen nagyszerű jövő lehet ez!

Izrael egyedülálló módon eltökélt abban, hogy a legtöbbet hozza ki a 21. században rejlő lehetőségekből. Izrael világvezető a tudományban, a technológiában; a kibernetika, a szoftverek, a víz, amezőgazdaság, a gyógyszergyártás, a biotechnológia terén és még számos más területen, melyeket az izraeli találékonyság és innováció forradalmasított. Izrael az innováció nemzete.

Az izraeli technológiák mindenütt jelen vannak. Ott vannak az Önök számítógépein mikroprocesszorok és hordozható memóriaeszközök formájában. Ott vannak az okostelefonjaikban, amikor üzenetet küldenek, vagy autós navigációs alkalmazást használnak. Ott vannak a farmjaikon, amikor a csepegtető öntözést alkalmazzák a földjeiken. Ott vannak az egyetemeiken, amikor a Nobel-díjas kémiai és gazdasági felfedezéseket tanulják. Ott vannak a gyógyszeres szekrényeikben, amikor a Parkinson-kór vagy a szklerózis multiplex tüneteit kezelik. Még a tányérjaikon is ott vannak, amikor a finom koktélparadicsomot fogyasztják. Mert ez is Izraelből származik, ha esetleg nem tudták.

Olyan büszkék vagyunk erre a hatalmas fejlődésre, amit Izrael nagyon rövid idő alatt tett meg. Büszkék vagyunk, hogy kis országunk ily mértékben hozzá tudott járulni az egész világ jobbá tételéhez. Nemzetünk álmai azonban csak akkor teljesednek be végleg, ahogy azt a Biblia nagy prófétái az örökkévalóságra megjövendölték, amikor eljön a béke.

Miközben a Közel-Kelet teljes káoszba süllyed, Izrael békemegállapodásai Egyiptommal és Jordániával a stabilitás sarokkövei maradnak. Izrael elkötelezett, hogy békét kössön a palesztinokkal is. Izrael tudja, hogy a háborúnak milyen ára van. Én magam is tudom, hogy a háborúnak milyen ára van. Nem sokon múlt, hogy nem haltam meg egy csatában. Sok barátot veszítettem el. Elveszítettem szeretett testvéremet, Yonit.

Csak azok tudják igazán értékelni a béke adta áldásokat, akik tudják, hogy a háborúnak milyen ára van – magunk, gyermekeink, és unokáink számára. Készen állok, hogy azonnal, azonnal újrakezdjem a közvetlen béketárgyalásokat a Palesztin Hatósággal, minden előfeltétel nélkül. Sajnos azonban Abbasz elnök tegnap kijelentette, hogy ő nem hajlandó ugyanerre. Nos, remélem, meggondolja magát. Mert én továbbra is ragaszkodom a két nép, két állam megoldásához, melyben a demilitarizált Palesztin állam elismeri Izrael államát.

Tudják, a békefolyamat már több mint két évtizede elkezdődött. Mégis, hat izraeli miniszterelnök – Rabin, Peresz, Barak, Saron, Olmert és jómagam – legnagyobb erőfeszítései sem voltak elegendőek, mert a palesztinok következetesen elutasították a végső békét, a konfliktusok lezárását. És sajnos, tegnap is ugyanezt az elutasítást hallhatták Abbasz elnöktől. Miként tudna Izrael békét kötni egy olyan palesztin partnerrel, aki még a tárgyalóasztalhoz se hajlandó leülni velünk? Izrael elvárja a Palesztin Hatóságtól, hogy eleget tegyen a kötelezettségeinek. A palesztinoknak nem kellene kerülniük a békét.

Abbasz elnök, tudom, hogy ez nem könnyű. Tudom, hogy nehéz. De tartozunk ezzel a népeinknek, hogy megpróbáljuk folytatni. Mert ha valóban tárgyalunk, és abbahagyjuk a tárgyalásokról folytatott tárgyalásainkat, ha tényleg leülünk, és megpróbáljuk megoldani a köztünk lévő konfliktust, ha elismerjük egymás létét, és nem használjuk fel a létrejövő Palesztin államot újabb közel-keleti iszlám diktatúra ugródeszkájaként, hanem egy olyan államot hozunk létre, amely békében képes élni az izraeli állam mellett, ha ezt valóban megtesszük, akkor nagyon sokat tehetünk a népeinkért.

Az ENSZ segítségünkre lehet a közvetlen, feltétel nélküli tárgyalások támogatásában. Azzal azonban nem segít az ENSZ, és semmiképp sem mozdítja előbbre a békét, hogy megoldási javaslatokat akar a felekre kényszeríteni, vagy támogatja a palesztin fél elutasító magatartását. Az ENSZ-nek továbbá, mélyen tisztelt küldöttek, még egy fontos dolgot kellene tennie. Végre abba kellene hagynia Izrael folyamatos ostorozását.

Csak egyetlen abszurd példa a sok közül erre a megszállott ostorozásra: a Szíriában négy éve zajló szörnyű erőszak következtében negyedmillió ember veszítette életét. Ez több mint tízszer, több mint tízszer annyi, mint amekkora az izraeli–palesztin konfliktus áldozatainak a száma egy teljes évszázad alatt. Ennek ellenére, tavaly ez a Közgyűlés 20 Izraelt sújtó határozatot fogadott el és csupán egyetlen olyat, ami a Szíriában zajló kegyetlen mészárlást ítélte el. Beszéljünk az igazságtalanságról. Beszéljünk az aránytalanságról. Húsz. Számolják csak meg. És egyetlen Szíria ellen. […]

Elég!

Harmincegy évvel azután, hogy először álltam itt, még mindig azt kérdem: mikor veszi végre észre az ENSZ az Izrael ellenes fanatizmusát? Mikor hagyja végre abba Izrael folyamatos rágalmazását – miszerint Izrael fenyegeti a békét –, és kezdi el Izraelt segíteni a béke elérésében? Ugyanezeket a kérdéseket kellene feltenni a palesztin vezetőknek is. Mikor kezdenek el együttműködni Izraellel a béke és a kiegyezés érdekében, és mikor fejezik be Izrael megbélyegzését, a felbujtást és az erőszakot?

Abbasz elnök, kezdetnek megfelelne, ha nem terjesztene továbbra hazugságokat arról, hogy mi Izrael feltételezett szándéka a Templomheggyel kapcsolatban. Izrael elkötelezett a status quo fenntartásában a Templomhegyen. Abbasz elnöknek viszont tényleg érdemes lenne kiállni a militáns iszlamisták tettei és szándékai ellen, akik robbanóanyagokat csempésznek az Al-Aksza mecsetbe, hogy megakadályozzák a zsidókat és a keresztényeket a szent helyek látogatásában. Ezek azok a valós veszélyek, amik a szent helyet fenyegetik.

Ezer évvel a kereszténység megszületése és több mint 1500 évvel az iszlám létrejötte előtt, Dávid király Jeruzsálemet tette a fővárosunkká, Salamon király pedig felépítette a Templomot arra a bizonyos hegyre. Izrael mégis tiszteletben tartja mindenki szent helyét. Egy erőszak sújtotta régióban, ahol hihetetlen mértékű az intolerancia, és ahol az iszlám fanatikusok ősi civilizációk kincseit semmisítik meg, ebben a régióban Izrael, mint a felvilágosodás és a tolerancia világítótornya áll. Izrael nem veszélyezteti a szent helyeket, hanem épp ellenkezőleg, védelmet biztosít azok számára. A Jeruzsálemet uraló korábbi hatalmakkal ellentétben, Izrael tiszteli minden vallás szent helyét, és szabad vallásgyakorlatához való jogát – zsidókét, muszlimokét, keresztényekét, mindenkiét.

Ez pedig Hölgyeim és Uraim, sosem lesz másképp. Mert Izrael mindig hű marad az értékeihez. Ezek az értékek minden egyes nap kiállják a próbát, amikor a távolról sem engedékeny izraeli parlament minden létező ügyet megvitat. Amikor az izraeli Legfelsőbb Bíróság elnöke elfoglalja helyét a harcosan független bíróság elnöki székében. Mikor a keresztény közösségeink évről évre növekednek, nem úgy mint a Közel-Kelet többi országában, ahol számukat megtizedelik. Amikor egy kiváló izraeli–muszlim diák mond búcsúbeszédet a legkiválóbb egyetemünk diplomaosztóján. És mikor Izrael orvosok és nővérek – az izraeli hadsereg orvosai és nővérei – a szíriai háború sebesültjeinek ezreit látják el és további ezreket kezelnek, akik különböző katasztrófák áldozatai, Haititól Nepálig. Ez Izrael igazi arca. Ezek Izrael értékei.

A Közel-Keleten ezek az értékek folyamatos támadás alatt állnak, a militáns iszlamisták megtapossák ezeket, és emberek millióit kényszerítik arra, hogy távoli országokba meneküljenek. Csupán tíz mérföldre az Iszlám Államtól, párszáz méter távolságra Irán gyilkos szövetségeseitől, Izrael résen áll – büszkén, és bátran védelmezve a szabadságot és a fejlődést. Izrael a civilizáció frontvonala a barbarizmussal folytatott összecsapásban.

Hadd adjak egy újszerű ötletet az Egyesült Nemzetek Szervezetének: ahelyett, hogy rutinszerűen folytatják Izrael szidalmazását, álljanak Izrael mellé. Álljanak Izrael oldalára, amikor a fanatizmus Izrael ajtaján kopog. Álljanak Izrael oldalán, hogy ez a fanatizmus az Önök ajtajáig már ne jusson el.

Álljanak Izrael mellé, mert Izrael nem csupán magát védelmezi. Ma, sokkal inkább mint valaha, Izrael Önöket védi. (A teljes beszéd magyar felirattal a Vigyázó blogon látható.)

Olvasson tovább: