Kereső toggle

Mélyülő válság

Ki ellen harcol Ankara?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Gomba módra szaporodnak a fegyveres támadások Törökországban. A hét elején több halálos áldozattal jártak a biztonsági erőket célzó merényletek, amelyeket főként az ország délkeleti részén követtek el. A véres események jól tükrözik az áradatot, amelyet Recep Tayyip Erdogan szabadított el azzal, hogy az Iszlám Állam elleni küzdelem égisze alatt a kurd felkelők ellen (is) támadást indított. A török elnök azonban ennek ellenére kitart a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) bombázása mellett.

Nem hagynak fel a kurd lázadók elleni offenzívával a török hatóságok. Annak ellenére sem,  hogy – amint erről a múlt héten beszámoltunk – egyre több jel mutatja azt, hogy Recep Tayyip Erdogan elszámította magát, az országon pedig egyre nagyobb káosz uralkodik el.

A hét elején elkövetett véres merényletekre megtorlásul a török légierő nagy erőkkel bombázta a PKK állásait. Megfigyelők szerint július vége óta, amikor is Ankara bejelentette az Iszlám Állam elleni hadművelet megindítását, sokkal több támadást hajtottak végre a Kurdisztáni Munkáspárt ellen, mint a dzsihádisták ellen. Pedig a PKK fegyveresei is aktívan kiveszik

a részüket a kurdok harcából, akik az Iszlám Állam visszaszorítása érdekében folytatnak ádáz küzdelmet Szíriában és Irakban. A török kurdoknak is szerepük volt többek között abban, hogy sikerült a török határ közelében fekvő Kobani városát felszabadítani az iszlamisták uralma alól.

A török vezetés azonban már jó ideje világossá tette, hogy nem tartja különbnek a kurd lázadókat az Iszlám Állam hóhérainál. Sőt, a tettei, illetve a tétlensége – például Kobani ostrománál semmilyen segítséget sem volt hajlandó adni a kurdoknak –, azt támasztják alá, hogy nagyobb veszélyt lát a PKK-ban, mint a szunnita dzsihádistákban. Főleg azt követően, hogy június közepén a kurdok elfoglalták Tal Abyad határvárosát, ami egyébként nem messze fekszik az Iszlám Állam de facto fővárosától, Rakkától. A hódítással a kurd erők folyosót tudtak kialakítani két korábban elszigetelt kurd terület között Szíria északi részén. Törökország szomszédságában három olyan terület található, amelyeket főként kurdok laknak. Amennyiben a dzsihádistákat sikerülne teljes egészében kiszorítani a határvidékről, akkor a három kurdok lakta területet össze lehetne kapcsolni. Erdogan ettől a lehetőségtől annyira tart, hogy már fegyveres beavatkozást helyezett kilátásba. Mint fogalmazott: „semmilyen körülmények között nem engedik meg, hogy Szíria északi részén új állam alakuljon”.

Több szakértő biztos abban, hogy egy lehetséges kurd állam veszélye sarkallta lépésre Ankarát. Az Iszlám Állam elleni hadműveletet pedig valójában álcaként használja arra, hogy teljes erőbedobással harcoljon a Kurdisztáni Munkáspárt ellen, amelyet Törökországhoz hasonlóan több nyugati állam is terrorszervezetként tart nyilván. Minden jel arra mutat azonban, hogy az új front nyitása még inkább elmélyíti a megoldhatatlannak tűnő válságot a térségben. Ezért is akadtak olyan nyugati országok, például Németország, amelyek bírálták a törökök fellépését a kurd lázadókkal szemben.

Nem alaptalanok azok a PKK egyik vezetője által is hangoztatott vádak, hogy Ankara a kurd harcosok támadásával valójában az Iszlám Államot védi. A török vezetés tagadja, hogy összejátszanának a dzsihádistákkal, ugyanakkor már jó ideje felröppentek hírek arról, hogy milyen támogatást kap az Iszlám Állam Törökországtól. Tavaly több hírcsatorna is beszámolt arról, hogy a terroristák mindenféle nehézség nélkül jutnak át Törökországból Szíriába. A brit Sky News hírcsatorna egyik tudósítója olyan dokumentumokat mutatott be riportjában, amelyekből az derült ki, hogy a török kormány olyan külföldi milicisták útleveleit pecsételte le, akik a török határon átkelve akartak az Iszlám Államhoz csatlakozni. A BBC pedig egy török határmenti településről tudósított tavaly szeptemberben, ahol az éjszaka leple alatt a török hadsereg páncélozott járművei kíséretében buszokkal szállítottak át embereket a határon. A konvojról felvétel is készült. A falu lakosai azt állították, hogy dzsihádistákat vittek a buszokon, akiknek nem a szíriai kormánycsapatok, hanem a kurd erők ellen kellett harcolniuk.

A harcosok mellett a fegyverek, a lőszer és más katonai felszerelések zavartalan törökországi áramlásáról is többen beszámoltak. Ezt az Iszlám Állam egyik parancsnoka egy évvel ezelőtt a Washington Postnak is megerősítette. A legnagyobb török ellenzéki párt, a Köztársasági Néppárt (CHP) pedig kamionsofőrökkel készült beszélgetésekre hivatkozva azt állította, hogy segélyszállítmány álcája alatt Ankara fegyvereket szállít Szíriába terrorcsoportoknak. Egy vezető egyiptomi tisztségviselő ugyanakkor műholdfelvételek és más adatok továbbításáról tud az Iszlám Állam számára. Ezeken kívül terrorsejtek működése és a toborzás sem ismeretlen Törökország területén, főleg Isztambulban. Sőt, egyes hírek szerint kiképzés is zajlik – a jordániai hírszerzés pedig azt állítja, hogy Törökország különleges bevetésekre képzett ki harcosokat az Iszlám Állam számára. A törökök állítólag orvosi ellátásban is részesítik a sérült dzsihádistákat az ország délkeleti részén. Mindezekhez pedig hozzájárul az is, hogy Ankara nem mutatott nagy hajlandóságot a terrorcsoport olajértékesítési hálózatának felszámolására sem, amelyből a gyanú szerint kormányzati tisztviselők is hasznot húznak. Így nem meglepő, hogy az Iszlám Állam anyagi stabilitása biztosított.

A török vezetés hevesen tagadja a vádakat, amelyeknek jórészét, tény és való, nem könnyű bizonyítani. Az viszont tagadhatatlan, hogy Ankara, ha esetleg nem is közvetlenül, de közvetetten hozzájárult az Iszlám Állam „sikereihez”, amikor szemet hunyt afölött, hogy 2012 nyara óta szabadon jönnek-mennek a dzsihádisták az országon keresztül.

Olvasson tovább: