Kereső toggle

Oroszország nem lesz örökké azonos Putyinnal

– mondja Archibald Hamilton brit felsőházi képviselő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Napjaink egyre éleződő Oroszország-Nyugat ellentétéről, a NATO stratégiájáról és Nagy-Britannia védelmi kilátásairól kérdeztük a brit felsőház konzervatív párti képviselőjét, Sir Archibald Hamiltont a közelmúltban megrendezett NATO Parlamenti Közgyűlés alkalmából. Sir Hamilton Margaret Thatcher és John Major brit miniszterelnökök hivatali ideje alatt, a hidegháború végén és a bipoláris világrendszer felbomlása idején szolgált a Védelmi Minisztérium Fegyveres Erőkért Felelős Államtitkáraként, illetve Margaret Thatcher parlamenti személyi titkára is volt.

Ön, aki védelempolitikai hivatalban élte meg a hidegháború végét, és most szemléli a sokak által kiújuló hidegháborús éraként és orosz agresszióként magyarázott helyzetet, hogyan értékeli, Oroszország reális veszélyt jelent napjainkban?

– Igen, Oroszország sosem adta fel, hogy a Nyugat erejét kóstolgassa és kitapogassa szövetségünk gyenge pontjait. Ukrajna számára jelenleg az oroszok különösen nagy fenyegetést jelentenek. Egyrészt önigazoló történelemfelfogásuk, mely szerint Ukrajna nem önálló állam, hanem Oroszország integráns része; másrészt az ukrán állam gyengesége is nehezítik, hogy Ukrajna a külső veszélyekkel szemben ellenálló nemzetté válhasson. Putyinnak nem áll érdekében, hogy egy demokratikus értékek mentén kormányzott, prosperáló állam legyen a szomszédságában, ami végső soron az ő korruptságukra is jobban ráirányítaná a figyelmet.

Milyen politikával érdemes válaszolni az orosz elnök lépéseire?

– Bár az olyan lépések, mint a krími megszállás és az ukrajnai agresszió egyértelműen nehezítik a békés rendezés lehetőségét, én mégis úgy gondolom, hogy elengedhetetlen a tárgyalások folytatása. A terrorizmus elleni harc például közös ügyünk az oroszokkal. Nekik is meggyűlik a bajuk a muszlim szélsőségesekkel, például Csecsenföldön; ebben érdemes a titkosszolgálatok működését is összehangolnunk. Korábban egy felsőházi bizottsági ülésen, ahol az EU-bővítés ügyét jártuk körbe, a külpolitikai és védelmi ügyek felelőseként kiemeltem: nem gondolom, hogy a közeljövőben fel kellene vennünk Oroszországot a tagjelöltek közé, de folyamatosan kommunikálnunk kell az orosz nép felé, hogy európai nemzetnek tartjuk őket, és egy napon akár az EU tagjává is válhatnak. Ez Putyin alatt egyelőre elképzelhetetlen, de nem ő lesz mindig Oroszország élén.

Oroszország az utóbbi időben többször is megsértette más országok területét: márciusban például Skócia partjainál egy vélhetően orosz tengeralattjáró majdnem elsüllyesztett egy skót halászhajót, míg a skandináv országok légterébe számtalanszor repültek be orosz bombázók az elmúlt fél évben; legutóbb a svéd Öland felett jelentek meg orosz vadászrepülők. Feltételezhetően mi Putyin célja ezzel?

– Elsősorban az európai államok védelmi képességeinek a felmérése. Putyin legtöbb ilyen provokatív lépését meglehetősen gyerekesnek, ugyanakkor aggasztónak is találom. Az orosz gépek idegen légtérbe lépve lekapcsolják a radarok által érzékelhető jeladójukat, ami hatalmas balesetveszélyt jelent, és az utóbbi időben sajnos nem is egy szörnyű repülőgép-katasztrófának lehettünk tanúi. Szerintem minden ilyen esetben fel kell küldeni egy pár harci gépet, és világossá kell tenni, hogy az európai országokban mind a képesség, mind az akarat megvan arra, hogy megvédjék magukat a külső támadásoktól.

A NATO legnagyobb befizetőjeként Amerika elvárná, hogy az európai országok is növeljék védelmi kiadásaikat. Az Egyesült Királyságban ennek mennyire látják szükségét, illetve lehetőségét, vannak-e egyáltalán erre további források?

– Igazság szerint ez a kérdés nálunk, az általános parlamenti választásokat is számba véve vajmi kevés szerephez jutott az utóbbi időben. Ésszerű ígéretnek hangozhat Nagy-Britannia részéről, hogy fenntartsa a GDP-hez viszonyított 2 százalékos arányt, és szerintem számszerűleg növekedni is fognak a védelmi kiadásaink, de ha valóban hihetünk az előrejelzéseknek, és a gazdaságunk 2,5 százalékkal fog növekedni az elkövetkezőkben, nem gondolnám, hogy a hadi ráfordításaink ezt arányosan követni fogják. Tavaly is 90 milliárd fontos államháztartási hiánnyal számoltunk, ami a GDP-nk igen nagy százaléka, és nem a védelmi kérdések élveznek elsőbbséget. Ugyanakkor érdekes szempont, hogy nemcsak az anyagi ráfordítás, hanem a politikai akarat is nagy befolyással bír: hiába van a németeknek hatalmas védelmi potenciáljuk, ha minimális esély van arra, hogy bevessék. Nálunk inkább meglenne a hajlandóság erre, már csak a balti térségben vállalt szerepünkre is gondolva, de lényegesen kevesebbet tudunk ráfordítani.

Milyen következményekkel járna, ha Skócia az Egyesült Királyságon belül maradás feltételéül szabná meg a Trident-rakéták leszerelését?

– Véleményem szerint Skócia előbb-utóbb függetlenné fog válni. Én örülnék neki, ha mind nagyobb teret kapnának az önigazgatásra; hiszen már most rendelkeznek önálló parlamenttel, és tulajdonképpen kormánnyal is. Amíg a skót nacionalisták hatalmon vannak, nem fognak nyugodni egy újabb népszavazás kiírásáig. A kiszakadásuk után valószínűleg új helyet kellene találnunk a Trident-rakéta-állománynak az Egyesült Királyságon belül, ami politikai szempontból sem egy egyszerű kérdés. Ám Skócia függetlenségéig ez biztosan nem lesz aktuális, a kiszakadás pedig nem valószínű, hogy néhány éven belül megtörténik.

NÉVJEGY

Archibald Hamilton (teljes nevén The Right of Honourable the Lord Hamilton of Epsom) egy délnyugat-angliai főnemesi család másodszülötteként látta meg a napvilágot. Tanulmányait az Eton College-ben végezte. 1988–1993 között a Védelmi Minisztérium Fegyveres Erőkért felelős pozícióját töltötte be. 1978–2001-ig az Epsom and Ewell választókerület parlamenti képviselője volt. A királynő 1994-ben ütötte lovaggá, majd 2005-ben bárói címet adományozott neki. Ekkor csatlakozott a Felsőházhoz, ahol ma a Gazdasági és Pénzügyekért Felelős EU Albizottság tagja. Tagja az Uralkodó Magántanácsának is, amely II. Erzsébet királynő parlamenti képviselőket, magas rangú köztisztviselőket és főnemeseket tömörítő titkos tanácsadó szerve.

Olvasson tovább: