Kereső toggle

Esernyős forradalom

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több mint egy hete tartanak a demokrácia-párti tüntetések Hongkongban. A több tízezer ember részvételével zajló demonstrációk célja, hogy a lakosság szabadon választhassa meg a város vezetőjét a mostani, Peking által delegált helyett. A résztvevők viselkedése többnyire békés hangulatú, bár fáradhatatlan tiltakozásuk miatt méltán kiérdemelték a „legjólneveltebb tüntetők” címet.

Október 1-jén, a kommunista Kína megalapításának nemzeti ünnepén is folytatódtak a közösségi médiában csak „esernyős forradalomként” emlegetett tüntetések Hongkongban, melyeknek az Occupy Central with Love and Peace (Foglald el a központot szeretettel és békével) demokrácia-párti mozgalom a fő szervezője.
A rendőrség vasárnap éjjel könnygázzal és paprikaspray-vel próbálta feloszlatni a tömeget, azonban a tüntetők esernyőkkel védekeztek, így vált a közösségi médiában „esernyős forradalommá” a demonstrációsorozat. A tüntetések többnyire békésen zajlanak, a résztvevők többsége fiatal, azonban nyugdíjasok, családosok és az üzleti negyed dolgozói is gyakori látogatók. A tiltakozó fiatalok azzal töltik az utcán az idejüket, hogy házi feladatot írnak, szelektíven gyűjtik a hulladékot maguk után, és esőkabátokat, illetve ételt osztogatnak egymás között. Transzparenseiken pedig nemcsak demokráciát követelnek, hanem a barikádoknál elhelyezett feliratokkal elnézést is kérnek mindazoktól, akiknek kellemetlenséget okoztak a város megbénításával. Politikai elemzők szerint még nem fordult elő olyan a történelemben, hogy ekkora tömeg ennyire udvariasan viselkedjen, a közösségi hálón ezért kiérdemelték a „legjólneveltebb tüntetők” címet.
Hongkong 1997-ben lett a Kínai Népköztársaság különleges igazgatású területe. Peking ígéretet tett arra, hogy kormányzásánál az „egy ország, két rendszer” elvét fogja megvalósítani, és ötven éven át autonómiát biztosít a lakosság számára minden területen, „kivéve a külpolitikát és védelmi ügyeket”. Ennek azonban ellentmond az, hogy a kormány egy 1200 fős testületet hozott létre, amely arról dönt, ki legyen Hongkong vezetője; a lakosság pedig csaknem két évtizede próbálja elérni, hogy maga választhassa meg politikusait. (Válság közelít? Hetek, 2014. augusztus 21.)
A kínai kormány ígéretet tett a választási rendszer demokratikus átalakítására, és arra, hogy 2017-től közvetlen választásokat tartanak Hongkongban. Idén augusztusban azonban Peking módosított a korábbi ígéreten. Ennek értelmében a hongkongiak csak a Peking által jóváhagyott jelöltekre adhatják majd le szavazataikat.
Az Occupy Central ezután „polgári engedetlenséget” hirdetett, és azzal fenyegetőzött, hogy ha kell, tízezres tömeggel bénítják meg a várost, de nem engednek a követelésükből, és lemondásra szólították fel Hongkong jelenlegi vezetőjét, Leung Csun-jinget. Abban azonban még a politikai elemzők sem voltak biztosak, vajon mekkora támogatottsága van a szervezetnek, amíg fel nem tűntek a tömegek az utcákon és több mint 13 ezer diák bojkottálta az egyetemi és középiskolai órákon való részvételt.
Bár eddig viszonylag nyugodtan teltek a demonstrálók napjai, arra nincs garancia, hogy ez így is marad, ugyanis Kína nyilatkozatban „illegálisnak” minősítette a tüntetéseket, az állami média pedig azzal vádolta a demonstrálókat, hogy a követeléseik oka az, hogy „külföldi erők” ültettek el bennük „szeparatista érzéseket”.
A tüntetések hatására a hét elején jelentősen zuhant a részvények árfolyama, és a hongkongi dollár a 2011-es szintre esett vissza, ami az utóbbi évek legnagyobb árfolyamesése volt.  A kínai kormány letiltatta az Instagramot, amit pár óra alatt elözönlöttek a tüntetésen készült képek, és tűzfallal akadályozzák azt is, hogy a közösségi médián vagy a sajtón keresztül elérjék a hírek a Hongkongon kívül élőket. Az információáramlást azonban nem lehet teljes mértékben lehetetlenné tenni, ugyanis a lakosság a helyszínen készült képeket és videókat zavartalanul küldözgetheti egymásnak, hiszen ezeket – a szöveges üzenetekkel ellentétben – a cenzúra nem tudja korlátozni.
Hogy a demonstrációk békések maradnak-e, nagyban függ attól, hogy mennyire erőszakosan fog beavatkozni a rendőrség. Szakértők szerint ugyanis kicsi az esély arra, hogy a kormány megadja Hongkongnak amit szeretne, mivel attól tartanak, hogy ez alááshatná a kommunista vezetés hatalmát a Népköztársaság többi területén is. A kínai kormány tehát „úgy hiszi, hogy a politikai hatalom nem a választásokból, hanem a puskaporos hordóból származik, és a dzsungelnek ehhez a leegyszerűsített törvényéhez fognak visszatérni”– fejti ki Zhang Lifan pekingi politikai elemző.

Olvasson tovább: