Kereső toggle

Putyin prófétája

Az orosz és ukrán szélsőjobb konfliktusa

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben Putyin nemcsak tagadja, hogy az orosz hadseregnek vagy titkosszolgálatnak bármilyen köze lenne a Dél-Kelet Ukrajnában zajló harcokhoz, hanem egyenesen ennek ellenkezőjét állítja, a szakadár köztársaságok vezetői erre fittyet hányva meg sem kísérlik annak látszatát kelteni, hogy önállóan szervezték meg szeparatista mozgalmaikat. A térségben zajló harcok eközben mind Oroszországban, mind Ukrajnában rendkívüli módon felerősítik a nacionalista mozgalmakat.

Idén május elsején huszonöt év óta először volt a szovjet időket idéző felvonulás a moszkvai Vörös Téren.
A május 9-ei Győzelmi Felvonulás a szovjet rendszerben megszokott külsőségek között zajlott, azt leszámítva, hogy a vörös zászlós, sarló-kalapácsos szimbolikánál hangsúlyosabb volt a pravoszláv vallási jelképek és a Szent György-szalag dömpingje. Miközben az oroszok a fasizmus és a nácizmus felett aratott győzelmet ünnepelték, a felvonuló tömegben nagy csoportokban masíroztak az orosz neonácik, pravoszláv fasiszták, sztálinisták és a pravoszláv-orosz nacionalista ideológiát valló tömegek, mindegyik a maga jelképrendszerével, zászlójával. Május közepén újra négyezernél több úttörőt avattak a Vörös téren, és a Dumában egy munkacsoport a Szovjetunió szétverése miatt Mihail Gorbacsov büntetőjogi felelősségre vonásának módján dolgozik.
Noha időnként megvádolják azzal Putyint, hogy a Szovjetunió újraszervezésén dolgozik, valójában nem felülről jövő kezdeményezésről van szó: az orosz társadalom szovjet birodalom utáni vágyai egyre nyilvánvalóbban törnek felszínre. Számukra nem kérdés, hogy Krím annexiója helyes lépés volt-e, vagy hogy az ukrán állam területi integritása megkérdőjelezhető. Mindemellett Putyin népszerűsége soha nem látott magasságban szárnyal, támogatottsága meghaladja a nyolcvan százalékot: az oroszok többsége benne látja azt az erős vezetőt, akire a szovjet idők óta vártak. Az oroszok szerint hazájuk végre felemelkedik térdeiről, és a morális válságban lévő Nyugat elnyomása alól felszabadulva lerázza magáról a rákényszerített liberális demokrácia alapelveit. A Nyugat ezt a folyamatot egyelőre mérsékelt kritikával szemléli, talán a kölcsönös gazdasági függés vagy más okok miatt nem úgy viszonyul Oroszországhoz, mint egy radikális jobboldali párt által vezetett országhoz, noha több kutató szerint a jelenlegi orosz vezetés nacionalista, sőt saját ideológusuk – akit a finn Suomen Kuvalehti, a legnagyobb finn politikai hetilap Putyin prófétájának nevez – még a fasizmus szótól sem ódzkodik.
Putyin prófétáját Alekszandr Duginnak hívják, a Moszkvai Állami Egyetem Szociológiai tanszékét vezeti, és az Eurázsiai Unió egyik atyja. Dugin professzor otthonosan mozog a politológia és a politikai filozófia terén, és pánszláv gondolat egyik legjelentősebb terjesztője. Tanszékén tartott tavaly nagy tetszést keltő előadást Vona Gábor, és a professzor elismerő szavakkal illette, további együttműködést remélve.
Dugin mind jelenlétével, mind írásaival messzemenőkig támogatja a kelet-ukrajnai szeparatisták harcát az ukrán kormánnyal szemben. Pavel Gubarev, a Donyecki Népi Köztársaság önjelölt vezetője az ő ideológiájából merítve vallja, hogy az oroszok, az ukránok és a beloruszok egyaránt a Rusz része, ezért egy államban kell élniük. Gubarev és az irányításával működő „felkelők” milíciája a vasárnapi ukrán elnökválasztás bojkottjára szólított fel, veréssel, rablásokkal fenyegetve meg azokat, akik részt kívánnak venni a választásokon. A jelenlegi ukrán kormányt ellenségként kezelik, ha megkapnák a kellő támogatást és fegyvert, akkor átvennék a hatalmat. Az orosz nacionalisták ezt örömmel vennék, sőt, az ukrán területeken megtartott referendum után azt várják, hogy a „nemzeti újjászületés” Oroszországra is kiterjed, és a jelenlegi demokratikus alapokon álló alkotmányt egy népi-nemzeti alkotmány váltja fel, amely a nyugat-európai államelmélet liberális demokrata felfogása helyett ideológiai alapokra épül.
Az ukrán kormány – amelyet az oroszok juntának, fasiszta katonai diktatúrának neveznek – ezzel szemben az európai értékeket állítja értékrendje középpontjába. A demokratikus intézményrendszer megújítása, a régiók önrendelkezésének biztosítása, polgári szabadságjogok, és erős parlamentáris demokrácia – a jelenlegi kormányfő többször hitet tett ezen értékek mellett. A jelenlegi kijevi kormány hitelességének azonban sokat ártott, hogy miniszteri székekhez engedte jutni a szélsőjobboldali radikálisokat, a Jobb Szektor és a Szvoboda képviselőit. Amennyiben Ukrajnában tovább erősödnek a nacionalista, fasiszta erők, és fontos kormányzati pozíciókat töltenek be olyan emberek, akik a Majdanon náci szimbólumok alatt tüntettek, még meglévő európai támogatását is el fogja veszíteni az ország. Ebben az esetben pedig az orosz nacionalisták harca az ukrán fasiszták ellen az egész országra ki fog terjedni.

Gyilkosságért elítélve

A moszkvai városi bíróság bűnösnek mondta ki Anna Politkovszkaja újságírónő meggyilkolásának ügyében Rusztam Mahmudov csecsen polgárt, szervezésben pedig a csecsen Lom Ali Gajtukajevet és a moszkvai rendőrség korábbi alkalmazottját, Szergej Hadzsikurbanovot, valamint két további bűntársukat. A gyilkosság megrendelőjét azonban a mai napig nem sikerült megtalálni. Az orosz Novaja Gazeta több díjjal kitüntetett újságíróját, Anna Politkovszkaját saját moszkvai lakásának liftjében lőtte le gyilkosa 2006. október 7-én. A nyomozás során a helyszínen megtalálták a gyilkos lőfegyvert is. Az újságírónő a csecsenföldi háborúban elkövetett emberi jogi visszaélésekről írt tényfeltáró riportokat, és éles hangú bírálója volt Putyin elnöknek. A gyilkosságot egyértelműen összefüggésbe hozták szakmai tevékenységével.

Olvasson tovább: