Kereső toggle

Ikonnal a tankok ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ikonokkal a tankok ellen vonuló nők, puszta kézzel harci járművet megfordító orosz tüntetők, élő pajzsként a gyerekeiket és unokáikat védő nagymamák, fegyveres önvédelmi alakulatokat szervező fiatalok – a dicső orosz hazafiak megvédik hazájukat a fasisztákkal és nácikkal szemben. Ez nem egy második világháborús film jelenete, hanem az orosz közszolgálati média által sugárzott képek a kelet-ukrajnai szeparatista megmozdulásokkal szembeni akciókról.

Amint az várható volt, Ukrajnában a szeparatista akciók nem fejeződtek be a Krím annexiójával, hanem átterjedtek az ország déli és keleti megyéire is. A Moszkva által következetesen „föderalizáció párti tüntetőknek” nevezett oroszbarát szakadárokkal szemben az ukrán kormány terrorellenes hadjáratot indított, saját területén. Vagyis a hadsereg alakulatai saját lakosságuk ellen indultak bevetésre: nehéz lenne erre más kifejezést találni, mint a polgárháború. Pontosan erre hivatkozott Vlagyimir Putyin elnök is Merkel kancellárral folytatott keddi telefonbeszélgetésében, majd reményét fejezte ki, hogy az április 17-én Genfbe tervezett külügyminiszteri tanácskozáson közelednek az álláspontok az ukrán válság megoldásával kapcsolatban.
Az ukrán belügyminisztérium ugyanakkor – saját közlése szerint –  megdönthetetlen bizonyítékokkal bír arról, hogy az Ukrajna keleti megyéiben zajló szeparatista akciók mögött orosz titkosszolgálati szálak vannak, és ezeket a lapzártánk után, csütörtökön a Genfben zajló külügyminiszteri találkozón nyilvánosságra is kívánja hozni. Putyin elnök és Lavrov orosz külügyminiszter cáfolja, hogy közük lenne a Donyeck- medence területét érintő szakadár mozgalmakhoz, ugyanakkor az orosz közszolgálati média folyamatos hisztériát gerjeszt az ukrán kormánnyal szemben – mondván, hogy a békés, orosz ajkú lakosságot a szélsőséges ukránok terrorizálják. Ikonokkal tankok ellen vonuló nőket, állig felfegyverzett antiterrorista alakulatokat és káoszt látni az orosz határ mentén – ne legyenek kétségeink afelől, hogy ennek elkerülhetetlenül lesznek áldozatai.
A határ mentén állomásozó orosz alakulatok pedig készen állnak arra, hogy az orosz ajkú lakosságot megvédjék a „nacionalista, fasiszta, banderovita” ukrán kormánnyal és hadseregével szemben. Mindemellett a keleti régiókban a lakosság ukrán harci alakulatoktól való rettegését hatásosan erősíti az orosz média olyan kijelentésekkel, hogy „még nem sorozzák gépfegyverekből a békés polgárokat”, vagy „külföldi zsoldosok jelenlétét erősítették meg az orosz hatóságok”. A hatékony médiatámogatás mellett természetesen fegyveres segítségre is bátran számíthatnak az Oroszországhoz való csatlakozásért küzdő szeparatisták.
Az orosz médiában azonban nem csak az orosz érdekeket sértő új ukrán kormánnyal szemben zajlik lejárató és kompromittáló műsorokat sugárzó propaganda. Az ideológiai hadviselés egyre inkább az Egyesült Államok és Nyugat-Európa ellen irányul: az Egységes Oroszország egyik képviselője szerint egyenesen egy új Barbarossa hadművelet zajlik a szláv népekkel szemben. Az orosz közszolgálati – azaz kormánypárti – média az Ukrajnában zajló események kezdete óta folyamatosan a Nyugat felelősségét hangsúlyozza, kiemelve, hogy a konfliktus az Egyesült Államok érdekeit szolgálja, míg Anatolij Antonov hadügyminiszter-helyettes abbéli aggodalmának adott hangot, hogy a Nyugat és az Egyesült Államok az illegitim, szélsőséges ukrán kormányt fegyverzi fel, amely a haditechnikát a békés polgárokkal szemben készül használni. Az orosz hadsereg természetesen kész megvédeni az orosz lakosságot, és felszabadítani a fasiszta elnyomás alól. Az oroszpárti tüntetéseken egyre gyakrabban látni narancssárga-fekete csíkozású zászlót az orosz trikolór és a szovjet zászló mellett. Ezek a szimbólumok az orosz „békemeneteken” is gyakran feltűnnek, olyan táblák kíséretében, mint „Putyinért” és „Nemzetvezető”.
Az egységes jelképrendszert és egyre erősebb nyugatellenes retorikát Jevgenyij Alekszejevics Fjodorov, az Egységes Oroszország parlamenti képviselője, Putyin tanácsadója honosította meg, egyre nagyobb méretű megmozdulásokat szervezve. A tanácsadó szerint Oroszország 1991 óta megszállás alatt van, idegen hatalmak (Amerika, Nyugat-Európa) elnyomása alatt. Ezért többek között eljárást kezdeményezett Mihail Gorbacsov ellen, akit a Szovjetunió szétverése miatt felelősségre kíván vonni. Fjodorov Putyinnal karöltve, az idegen megszállással szemben létrehozta a Nacionálnoje Oszvobogyityelnoje Dvizsenijét – a Nemzeti Felszabadító Mozgalmat –, amelynek célkitűzéseit „nemzeti kurzus” során sajátíthatják el az aktivisták. Fjodorov szerint az orosz néplélektől idegen a demokrácia, amelyet a megszálló hatalmak a pravoszláv szellem és a szláv szabad lélek elnyomására erőltetnek az országra, és amelyet előbb-utóbb le fog rázni magáról.
Az ellenségképet már jó ideje építik, ennek része volt a Kreml ellenzékének teljes hiteltelenítése: Putyin és ideológusa szerint az ellenzék az ellenség beépített „ötödik hadteste”, amely belülről bomlasztja az országot. A Nyugat fő eszközei az orosz néppel szemben ezen túlmenően a nyugati típusú média, melynek célja a morális züllesztés és idegen érdekek mentén történő dezinformáció. További fegyverek az oroszokkal szemben a pénzpiacok, ahol az amerikai ügynökök játszanak az orosz nemzeti fizetőeszközzel, és az országot szipolyozó oligarchák, továbbá a korrupciót is a nyugati befolyás szabadította az országra, hogy gyengítse azt. A nemzeti kurzusokon ezenfelül kiokosítják az aktivistákat arról, hogy Oroszországot szándékosan választják el a haladó technológiák kifejlesztésétől, mert gyarmati sorban kívánják tartani, és természeti erőforrásait szipolyozzák, továbbá az EU és az Egyesült Államok számára értéktelen áruk felvevőpiacaként határozzák meg. Jevgenyij Fjodorov ezen is túlmegy: a jelenlegi orosz és ukrán alkotmányt, amely demokratikus elveken épül, idegen megszállás alkotmányának nevezi, és előrevetíti egy új, ideológiai alapokon álló alkotmány elfogadását.
Ukrajnában jelenleg Turcsinov ideiglenes államfő nyugatias típusú demokráciát próbál építeni. A május 25-én esedékes elnökválasztásig mindenképpen az európai irányvonal fog dominálni. Hogy a választások után melyik irányba indul el az ország, és hogy ennek mekkora ára lesz, még nem lehet tudni, de az nyilvánvaló, hogy Oroszország csak úgy nem fogja elengedni Ukrajnát. Putyin minden bizonnyal kész a hadsereget is bevetni és megszállni az ország területét, de lehet, hogy erre nem is lesz szüksége, hiszen a médiapropaganda megfelelő eszköz lehet a számára, hogy a Krímhez hasonlóan Oroszország anyácska keblére önként térjenek vissza az egykori szovjet tagállamok.

A donyecki szeparatisták röpcédulája

Április 15-én este a donyecki zsinagóga környékén ismeretlenek antiszemita röplapokat szórtak szét. A három csuklyás férfinél orosz nemzeti zászló volt. „Közösségünk tagjai úgy vélik, hogy így akarnak provokálni bennünket és konfliktust gerjeszteni, hogy később majd ezzel indokolhassák a szeparatisták támadását” – áll a hitközségnek az esettel kapcsolatban kiadott közleményében. A röplapon a következő szöveg olvasható: „Tisztelt zsidó nemzetiségű állampolgárok! Mivel az ukrán zsidó hitközség vezetői támogatták a Kijevben végrehajtott banderovita juntát (szélsőjobboldali katonai diktatúra) és a pravoszláv Donyecki Köztársasággal és polgáraival szembeni ellenséges hangulatkeltést, a Donyecki Köztársaság vezetősége a következőképpen határozott: minden 16 évnél idősebb zsidó nemzetiségű állampolgárnak, aki a szuverén Donyecki Köztársaság területén él, 2014. május 3-áig feltétlenül meg kell jelennie a nemzetiségügyi biztosnál a Donyecki Területi Állami Adminisztráció épületének 514-es termében, regisztráció céljából. A regisztráció költsége 50 USA dollár. A regisztrációhoz szükséges 50 USA dollár, a vallási hovatartozással, családi állapottal kapcsolatos dokumentumok, illetve a regisztrációra jelentkező állampolgár tulajdonában álló ingatlanok és közlekedési eszközök tulajdoni lapjai is. A regisztráció elmulasztásában bűnösöket állampolgárságuktól megfosztják, a köztársaság területéről vagyonuk elkobozása mellett kitoloncolják.” Mint ismeretes, Krím reformirányzatot képviselő főrabbijának, Mihail Kapusztinnak korábban Szimferopolból Kijevbe kellett menekülnie, mivel az orosz megszállás után a félsziget területén szélsőségesen felerősödött az antiszemita közhangulat.

Olvasson tovább: