Kereső toggle

A lét a tét

Foggal-körömmel küzd a hatalomért a török miniszterelnök.

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Foggal-körömmel küzd a hatalomért a török miniszterelnök. Recep Tayyip Erdogan még a törvénytelen eszközöktől sem riad vissza, hogy pártja győzelmét bebiztosítsa a hétvégi helyhatósági választásokon. A kormányfő egyúttal az Ottomán Birodalom újjáélesztésével kapcsolatos ambícióit is félti. Az elmúlt években ugyanis nagy erőfeszítéseket tett a török befolyás növelésére azokon a területeken, amelyek egykor a török uralom alatt álltak.

„A Twittert és a hasonló dolgokat gyökerestül fogjuk kitépni. Egyáltalán nem érdekel, hogy mit szól hozzá a nemzetközi közösség. Mindenki meglátja majd, hogy milyen erős a török köztársaság” –  így jelentette be Recep Tayyip Erdogan a sajtó- és szólásszabadság korlátozására irányuló újabb intézkedését. A Twitter elleni kemény fellépést az váltotta ki, hogy a közösségi portálon olyan hanganyagokat szivárogtattak ki, amelyek azt igazolták, hogy a török miniszterelnöknek köze lehet a közelmúltban kirobbant korrupciós botrányokhoz. Erdogan szavait tettek is követték: a Twittert blokkolták. A kormányfő a Facebook és a YouTube betiltásával is fenyegetőzött.

Az internetes portálok elleni intézkedések összefüggésben állnak a hétvégén tartandó helyhatósági választásokkal. Az eredmények ugyanis nem mellékesek Erdogan számára, hiszen március elején még azt mondta, hogy ha pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) nem végez első helyen, akkor hajlandó távozni a politikai életből.

A párt egyébként Erdogan tizenegy évvel ezelőtti hatalomra kerülése óta egyetlen választást sem veszített el. Bár még mindig nagy népszerűségnek örvend, a közvélemény-kutatások szerint csökkent a támogatottsága, hiába állította azt a kormányfő, hogy a korrupciós botrányok nem ártottak neki. Éppen ezért minden eszközt bevetnek, hogy a párt hatalmát bebiztosítsák. Az AKP például azt is kérte, hogy az isztambuli választási bizottság adja meg a szavazatszámlálók nevét.

Az antidemokratikus intézkedések azonban nem a választások közeledtével kezdődtek Törökországban. Erdogan hatalomra kerülése óta lassan, de biztosan az iszlamizációt erősítette a társadalomban, és egyre inkább autokratikus vezetőként nyilvánult meg. Az elmúlt időszakban, úgy tűnik, kiesett a szerepéből, és egyre kevésbé képes az önfegyelemre, ezért némelyek a megbuktatott egyiptomi elnökhöz, Mohamed Murszihoz hasonlítják, aki azért bukott meg hamar, mert túl gyorsan akarta teljhatalmát és az iszlamista uralmat kiépíteni. Most már Erdogan sem riad vissza a keményebb fellépéstől bírálóival, az ellenzékkel és a médiával szemben. Ezt jól tükrözi például a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-listája, amelyen 180 ország közül Törökország a 154. helyen található. Még olyan országok is megelőzik, mint Jordánia, Oroszország és Irak.

A bíróságokat igazából már 2010 óta az ellenőrzése alá vonta a kormánypárt. Igaz, akkor még jól sikerült az álca: az alkotmánymódosító népszavazás eredményeképpen látszólag a polgári bíróságok jutottak nagyobb hatalomhoz, ugyanakkor az AKP uralta parlament is több bírót nevezhetett ki. Ankara nagy elismerést kapott az Egyesült Államok és az EU részéről, ők ugyanis a bíróságok függetlensége felé tett lépésként értékelték a folyamatot. Pedig világi ellenzékiek már akkor hangot adtak azon aggodalmuknak, hogy olyan kormányhű iszlamista bírák kerülhetnek pozíciókba, akik az állam agresszív iszlamizácóját fogják elősegíteni. Erdogan újabb bírósági reformja azonban már felébresztette a Nyugatot: a hazai ellenzék és az unió is egyetért abban, hogy a nemrégiben hozott intézkedésekkel egyértelműen az a kormány célja, hogy ellenőrzése alatt tartsa a bírói kinevezéseket. Sokatmondó a reformok időzítése is: pont akkor került sor rájuk, amikor a kormányfővel is kapcsolatba hozható korrupciós ügyekben vizsgálatok indultak.  

Úgy tűnik, a török demokratikus iszlám modellel kapcsolatos illúziók kezdenek szétoszlani. A Hürriyet Daily News című lap arra emlékeztet, hogy Barack Obama volt az, aki Törökországot követendő példaként állította az arab világ elé. Az amerikai elnök 2010-ben „nagyszerű iszlamista demokráciának” nevezte a „nyájas iszlamisták” vezette országot. Burak Bekdil, a Hürriyet újságírója úgy véli, Obama „lehetetlen küldetése” – valószínűleg egyszer és mindenkorra – kudarcot vallott. Az Egyesült Államoknak új realitással kell szembesülnie, ami Michael Rubin, a Pentagon egykori tisztviselője szerint már meg is történt. Rubin úgy véli, hogy az amerikaiak felismerték, hogy Törökország már nem szövetséges, hanem ellenség, és az is felmerült, hogy a terrorizmust támogató országok közé sorolják. A szakértő a belföldi „visszaélések” mellett Ankara külpolitikájára is felhívja a figyelmet: Erdogan kormánya mindent megtett, hogy az iráni szankciókat megakadályozza és megkerülje; hozzájárult a felekezetközi erőszak terjedéséhez Nigériában; a Hamasz palesztin terrorszervezet támogatójaként nyilvánul meg; és fegyvert csempészik az al-Kaida helyi szervezeteinek.

Mindezek mellett nem elhanyagolható az sem, ahogy Erdogan az Ottomán Birodalom felélesztésére tett erőfeszítéseket a Balkán-félszigeten, igaz, a múlthoz képest békésebb eszközökkel. Az elmúlt években Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban például két török egyetem is nyílt. A Szarajevói Nemzetközi Egyetemet, ahol jelenleg ezerötszázan tanulnak, Erdogan pártjához közel álló török üzletemberek támogatják anyagilag. Az iskola főbejáratánál a diákoknak Hódító Mehmed szultán szobra mellett kell elhaladniuk, aki 1463-ban bevezette az iszlámot Boszniában. A másik felsőoktatási intézmény, a Nemzetközi Burch Egyetem pedig a kormányfő riválisának tartott Fethullah Gülenhez köthető, aki jelenleg Pennsylvaniából irányít egy nemzetközi vallási és oktatási mozgalmat. Az itt tanuló diákok a konzervatívabb vallási irányzatokhoz tartoznak. Boszniában egyébként Jugoszlávia szétesése óta erősödött meg újra a török befolyás. Az itt élő muszlimok, akik a lakosság mintegy felét teszik ki, török segélyeket kaptak, de Ankara arra is komoly összegeket fordított, hogy újra felállítsák az Ottomán-korszak emlékműveit. Figyelemre méltó még a térségben a török szappanoperák népszerűsége, amelyek lassan kiszorítják a latin-amerikai sorozatokat. Tavalyi adatok szerint Bosznia-Hercegovinában és Macedóniában már most a török filmek a legnézettebbek. Boszniában a legnépszerűbb szappanopera a Csodálatos Évszázad, amely az Oszmán Birodalom leghosszabb ideig uralkodó szultánjának, a magyar történelemben is tragédiát okozó Nagy Szulejmánnak az udvarában játszódik.

Egyre jelentősebb a török befektetés még olyan országokban is, mint Horvátország és Szerbia, amelyekben még elnyomókként emlékeznek a török szultánokra.

A horvátoknál 2012 első háromnegyed évében Törökország volt a harmadik legnagyobb befektető. Erdogan a riválisnak tartott Szerbiával is igyekezett szorosabbra fűzni a szálakat, és közvetített a szerb és a boszniai kormányok között. Tavaly májusban Bosznia, Szerbia és Törökország kereskedelmi megállapodást is aláírt, amellyel gazdasági együttműködésüket akarják erősíteni más piacokon. Némelyek azonban megkongatják a vészharangot a térségben, és arra emlékeztetnek, hogy a Balkán-félsziget Törökország nagyobb célkitűzéseinek csupán részét képezi: annak idején ezen az úton haladtak Európa felé, hogy elfoglalják.

Olvasson tovább: