Kereső toggle

Melegen ajánlott partnerség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Továbbra sem csitulnak a kedélyek Kijevben, ahol harmadik hete zajlanak a tüntetések az európai társulási szerződés aláírása mellett. Közben Ukrajna biztos léptekkel halad a fizetésképtelenség felé, és aki visszahúzza a csőd széléről, valószínűleg hosszú távon magához köti partnerként: az EU-integráció vagy az Eurázsiai Uniós tagság a tét. Míg az előző önkéntes alapon működik, utóbbi egyre inkább a „melegen ajánlott” kategóriába tartozik.

Ha békés hangnemben is, de feszült geopolitikai játszma zajlik keleti szomszédunkban, az EU és Oroszország között. Ukrajna országok feletti struktúrák és érdekeltségi övezetek ütközőzónája lett: az Európai Unió gazdasági érdekein túlmenően geopolitikai, biztonságpolitikai kérdés is lehet a Kreml nyugati befolyásának kiterjedése Ukrajnán keresztül. Az alapvető kérdés persze az, hogy a csődtől ki menti meg az országot: Ukrajna ugyanis az S&P harmadik negyedévi globális adóskockázati listáján a világ tíz legkockázatosabb szuverén adósa között a második helyen szerepelt Argentína mögött – vagyis külső segítség nélkül minden bizonnyal fizetésimérlegválság alakul ki. Kérdéses, hogy Oroszország lassuló gazdasága elbírja- e Ukrajna folyamatos segélyezését, ugyanakkor a Kreml azon törekvése, hogy a posztszovjet térségben megerősítse gazdasági befolyását, a vilniusi keleti partnerség konferencia óta egyértelmű. Janukovics ukrán elnök maga ismerte be, hogy a Kreml nyomására lépett vissza az EU-társulási szerződés aláírásától; Putyin pedig nem cáfolta ezt, sőt bejelentette, hogy az orosz gazdaságot veszélyeztetné az EU-ból a szabad kereskedelem révén beáramló sok jó minőségű termék.

A gazdasági kérdéseken túl azonban tisztán látható az a folyamat, amelyben az orosz elnök a szovjet idők „letűnt dicsőségét” kívánja helyreállítani: ennek első lépéseként 2000. október 10-én a kazahsztáni Asztanában aláírták az Eurázsiai Gazdasági Közösség létrehozásáról szóló megállapodást Oroszország, Kazahsztán, Fehéroroszország, Kirgizisztán és Tádzsikisztán részvételével. Ezen túlmenően a megállapodással létrejött a kazah–orosz–belarusz Egységes Gazdasági Térség, amely a vámunió révén mindhárom ország részére jelentős gazdasági potenciált jelentett, és az egyre szorosabb politikai együttműködés alapját is megteremtette. A 2011 decem berében megtartott moszkvai találkozón Putyin ígéretet tett arra, hogy 2015-re megszülethet az Eurázsiai Unió, amelyben ekkor még megfigyelőként vett részt Örményország és Moldova. Ukrajna részéről szintén megfigyelőként volt jelen Viktor Janukovics, aki akkor nem tartotta indokoltnak a gazdasági társulásban történő részvételt. Mára a helyzet egészen máshogy alakul: Örményország szeptemberben csatlakozott az Eurázsiai GK vámuniójához, ezzel elveszítve a lehetőséget az EU-s társulásra. Örményország gyenge pontja a Hegyi-Karabahért vívott, mindeddig lezáratlan konfliktus Azerbajdzsánnal. Az örmények biztonságát orosz csapatok szavatolják, mindaddig, amíg úgy táncolnak, ahogy Moszkva muzsikál. Ukrajna számára pedig az orosz gáztól való függősége és nehéz gazdasági helyzete nem teszi lehetővé a szuverén politizálást. Oroszország jelenleg irreális áron szállítja a gázt Ukrajnának – éppen emiatt az előnytelen megállapodás miatt ül börtönben a korábbi miniszterelnök, Julija Timosenko. A számára elképzelhetetlenül magas gázárat egyébként az ország augusztus óta képtelen kiegyenlíteni, amivel még inkább kiszolgáltatott helyzetbe került Oroszországgal szemben.

Az Eurázsiai Gazdasági Közösség vezetői október végén, Minszkben tartott csúcstalálkozójukon a gazeta.ru orosz portál szerint azt a távolabbi lehetőséget is felvetették, hogy az Eurázsiai Unióhoz a posztszovjet térség országain túl csatlakozna még India, Törökország és Szíria is; ez azonban csak távlati perspektívában képzelhető el. A minszki találkozón azonban a résztvevők a társulás hátulütőit is felvázolták. Kazahsztánt érintette leg inkább negatívan a vámunió: külkereskedelmi egyenlege romlott, ezért Nurszultan Nazarbajev kazah elnök csak egyenrangú együttműködés mellett látja értelmét az integráció további lépéseinek.

Noha a kijevi tüntetők a Lenin-szobor ledöntésével a héten egyértelművé tették, hogy nem kívánkoznak vissza a Szovjetunióba, Ukrajna teljes függetlensége valószínűleg egy jó darabig csupán vágy marad: ha a jelenlegi elit vezeti tovább az országot, az EU-tól vagy az IMF-től érkező segélyek feltehetőleg továbbra is eltűnnek majd kézen-közön a politikusokat irányító oligarcháknál. Ha az oroszok sietnek Janukovics segítségére, Ukrajna a 350 évig tartó orosz befolyás alá kerül vissza.

MEDITERRÁN UNIÓ

Nem az Eurázsiai Unió az egyetlen regionális szövetség, amelyet az elmúlt években próbáltak meg létrehívni. Nicolas Sarkozy már megválasztása előtt meghirdette a mediterrán Unió létrehozásának szükségességét, majd 2008 nyarán Párizsban, a Grand Palais-ben sikerült egy asztalhoz ültetnie a mediterrán térség vezetőit. A megválasztását követően hatalmas lendületben lévő francia elnök nagy terveket szőtt azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogja többek között Észak-Afrikát, Törökországot és Izraelt egy nagy szövetségbe, amely szervesen együttműködik majd az Európai Unióval. Sarkozy ötlete mellesleg nem volt teljesen új keletű, 1995-ben vette kezdetét a barcelonai folyamatnak nevezett tárgyalássorozat, amely az EU- és a nem EUtag mediterrán országok közötti kapcsolatot akarta szorosabbra vonni, ez azonban végül nem sok konkrétumot tudott felmutatni. A Mediterrán Unió létrehozásának szükségességét Sarkozy egyrészt történelmi okokkal – a Római Birodalom alatt ezek az országok már egy szövetséghez tartoztak –, másrészt gazdasági megfontolásokkal támasztotta alá. Nicolas Sarkozy ugyanis arra hívta fel a figyelmet, hogy annak ellenére, hogy az északafrikai régiónak az EU lenne a legfőbb természetes gazdasági partnere, mégis Kínával áll szoros gazdasági kapcsolatban. A nagy felhajtással összehívott megalakuló tárgyalásokon kívül az új szervezet nem sok eredményt tud felmutatni. (L. A.)

Olvasson tovább: