Kereső toggle

Egyezség nélkül értek véget a tárgyalások Iránnal

Füstbe ment terv

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem sokáig tartott a mámor az iráni atomtárgyalásokat illetően. A múlt hét vége felé még diadalittas hangok szivárogtak ki a perzsa állammal folytatott maratoni egyeztetésekről azzal kapcsolatban, hogy közel van a megállapodás a Nyugat és Teherán között a vitatott nukleáris programról. De aztán jött a felocsúdás: a részt vevő országok végül egyezség nélkül álltak fel a tárgyalóasztaltól.

Nagy reményekkel érkeztek a Hatok, vagyis az Egyesült Államok, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország és Németország képviselői Genfbe a múlt héten, hogy Iránnal annak vitatott atomprogramjáról tárgyaljanak. A nemzetközi színtéren békülékenynek mutatkozó új iráni elnök már többeket megpuhított. Éppen ezért a találkozóról eleinte az szivárgott ki, hogy megállapodás születhet a felek között. A tervezett egyezségben Irán számára az urándúsítás korlátozását írták elő: vagyis le kellett volna állítania a plutóniumtermelő reaktorát Arakban, fel kellett volna hagynia az urándúsításra használt centrifugák gyártásával, és fel kellett volna függesztenie a veszélyes szintű urándúsítást. Cserébe az ellene életbe léptetett gazdasági szankciók enyhítését helyezte kilátásba a Nyugat.

Egyedül az izraeli miniszterelnök húzta meg a vészharangot a megállapodással kapcsolatban, mivel az nem kötelezte volna Iránt egy centrifuga leszerelésére sem, és megtarthatta volna nehézvizes reaktorát Arakban. A nyilatkozat nem tért ki a parcsini létesítményre sem, ahol a Nemzetközi Atomenergiai-ügynökség gyanúja szerint atomfegyverek gyártásával összefüggő tevékenység folyik.

A maratonira nyúlt tárgyalások, amelyekhez később John Kerry amerikai külügyminiszter is csatlakozott, végül egyezség nélkül zárultak. Hogy pontosan miért, arról eltérően nyilatkoztak a résztvevők.

Egyes beszámolók szerint a franciák állták útját a megállapodásnak: Laurent Fabius francia külügyminiszter (képünkön balra) volt az első, aki a nyilvánosság előtt elmondta: Párizs számára elfogadhatatlan, hogy egyoldalú engedményeket kap a perzsa állam. Emiatt sokak szemében eleinte a franciák lettek a bűnbakok: nyugati diplomaták is bírálták őket, és persze az iráni sajtó is szapulni kezdte Párizst. A félhivatalos Farsz hírügynökség például „Franciaország és Izrael destruktív szerepéről” számolt be, és egy olyan karikatúrát közölt az országról, amelyben egy lövöldöző békának ábrázolták, azzal a megjegyzéssel, hogy a lövöldözéssel fontosnak érzi magát. A Hafte-Szobh című lap címoldalán arra figyelmeztette a francia külügyminisztert, hogy az irániak nem fogják elfelejteni, amit tett, és azt is közölte, hogy internetezők ostrom alá vették Fabius Facebook-oldalát. Az Iran Daily pedig úgy értesült, hogy a történtek miatt több iráni üzletember felülvizsgálja francia kapcsolatait. De azért akadtak olyanok is, különösen az amerikai politikusok közül, akik méltatták Párizst bátorsága miatt. 

Némely elemző azonban kereskedelmi vagy geopolitikai érdekekkel magyarázza a franciák fellépését. Alireza Nader közel-keleti szakértő úgy véli, Párizs döntésében több tényező játszott szerepet: miközben vissza akarják szorítani a nukleáris fegyverkezést, Szaúd-Arábiának és más arab nemzeteknek a Perzsa-öbölben fegyvereket szeretnének eladni, ezek az országok pedig aggódva figyelik Irán regionális törekvéseit. Egyesek szerint arról is szó lehet, hogy a franciák erősíteni akarják befolyásukat a Közel-Keleten, kihasználva azt, hogy az Egyesült Államok szerepe gyengült. Francois Heisbourg, a védelmi minisztérium egykori nemzetközi biztonsági tanácsadója viszont arra emlékeztet, hogy Franciaország Jacques Chirac elnök kormánya óta kemény álláspontot képviselt Iránnal szemben. De Heisbourg szerint az is befolyásolhatta a franciák döntését, hogy nem szeretnek csak aláírók lenni, főleg ha Washington hoz tető alá egy megállapodást.

Megfigyelők azonban hangsúlyozzák, a francia visszakozás valószínűleg nem verte ki nagyon a biztosítékot az amerikaiaknál. Ezt támasztja alá, hogy John Kerry hétfőn Abu-Dzabiban nem győzte hangsúlyozni: a Hatok egységes álláspontot képviseltek, és Teherán volt az, aki még nem állt készen a megállapodástervezet elfogadására. Teherán azonban felháborodással fogadta, hogy az amerikai külügyminiszter rájuk mutogat. Mohammad Dzsavád Zarif az Egyesült Államokat tette felelőssé azért, hogy nem született egyezség a mostani tárgyalásokon.

Az amerikai The New York Times pedig az izraeli miniszterelnöknek esett neki. A liberális újság „hisztérikus ellenállás” gerjesztésével vádolta Netanjahut, és irreálisnak állította be az izraeli vezető azon követelését, hogy Iránnak teljesen fel kell adnia atomprogramját. A cikk írója csalódottságának adott hangot amiatt, hogy a tárgyalások kudarca a Kongresszusnak, Izraelnek és Szaúd-Arábiának ad lehetőséget a megállapodástervezetek szabotálására. Az igaz, hogy az újság hangvétele Netanjahuval szemben nem új keletű: keményen bírálták az izraeli kormányfőt az ENSZ Közgyűlése előtt mondott beszédéért is, amiben véleményük szerint „támadó, agresszív szavakkal” jellemezte Haszan Rohanit. Később pedig a Times jeruzsálemi tudósítója olyan emberként mutatta be a zsidó állam vezetőjét, mint akinek kevés barátja van, és nem nagyon bízik a szövetségeseiben. A cikk írója szerint Netanjahu „egyedül maradt a világszínpadon erőszakos és makacs messianisztikus keresztes hadjáratával”, amivel meg akarja védeni Izraelt egy nukleáris Irántól.   

Az izraeli kormányfő a támadások ellenére továbbra is kitart azon álláspontja mellett, hogy először nem gesztust kell tenni, hanem egy átfogó megállapodásnak kell születnie. Véleménye szerint az Irán elleni szankciók enyhítéséért cserébe az Iszlám Köztársaságnak nemcsak fel kell függesztenie, hanem le is kell szerelnie atomprogramját. A Nyugat ezzel szemben a fokozatosság híve: már akkor enyhítenének az iráni gazdaságot sújtó büntetőintézkedéseken, ha Teherán fél évre befagyasztaná nukleáris tevékenységét, miközben tovább tárgyalnának egy átfogó egyezségről. 

Az atomtárgyalások november 20-án folytatódnak Genfben. Az idő azonban egyértelműen az irániaknak dolgozik, mivel egyre közelebb kerülnek ahhoz, hogy nukleáris fegyvert állítsanak elő. Ahogy Lindsey Graham amerikai szenátor (kis képünkön) fogalmazott: félő, hogy megismétlődik az észak-koreai eset: addig tárgyalgatnak Iránnal, amíg egy nap arra ébrednek, hogy a perzsa állam atomfegyverrel rendelkezik.

Olvasson tovább: