Kereső toggle

Vegyi fegyverek megsemmisítése

Tűzoltás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Úgy tűnik, megúszta a nemzetközi közösség a katonai fellépést Szíriával szemben. Múlt hétvégén ugyanis Washington és Moszkva megállapodott a szíriai vegyi fegyverek leszereléséről. Az egyezség elnyerte Damaszkusz, sőt még Teherán tetszését is. Több szakértő azonban úgy véli, nem kivitelezhető az, amit a megállapodásban felvázoltak.

Gyors tűzoltásként értékelhető az a keretmegállapodás, amit Genfben fogadott el John Kerry amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter háromnapos tárgyalás után. Az egyezség értelmében Damaszkusznak egy héten belül át kell adnia vegyifegyverkészleteinek listáját, ami minden részletre kiterjed, és az ENSZ vegyifegyver-szakértőinek idén novemberig el kell jutniuk a kijelölt szíriai helyszínekre. Ugyanezt az időpontot szabták meg határidőként a vegyi anyagok előállítására, valamint keverésére szolgáló berendezések megsemmisítésére is. Az összes szíriai vegyi fegyver megsemmisítését pedig jövő év közepéig írták elő. Ha Damaszkusz nem tartaná magát a meghatározott feltételekhez, akkor az ENSZ Biztonsági Tanácsának kell határozatot elfogadnia Szíriával szemben.

Bár sokan előrelépésként értékelték az orosz–amerikai megállapodást, amely egyelőre megakadályozta egy háború kitörését a térségben, több szakértő úgy véli, nem a megoldás felé haladnak az események. Az ENSZ fellépése ugyanis még mindig kétséges, hiszen az oroszok továbbra sem hajlandóak elismerni, hogy Aszad erői vegyi fegyvert vetettek be, pedig a világszervezet ellenőreinek jelentése megerősítette, hogy augusztus 21-én szaringázt használtak egy damaszkuszi támadás során – igaz, arra nem tér ki a vizsgálat, hogy ki tehető ezért felelőssé.

Elemzők azonban a leszerelésről szóló megállapodást is kifogásolják. Richard Kemp, aki a brit erők egykori parancsnoka volt Afganisztánban, azt nyilatkozta a The Jerusalem Post nevű izraeli lapnak, hogy irreálisnak tartja az egyezséget, mert egy jelenleg is zajló háborúban nagyon nehéz és veszélyes vállalkozás a vegyifegyver-megsemmisítés. Rengeteg időt igényel egy ilyen művelet, amelyhez rendkívüli védelmet kell biztosítani. Azt pedig egyenesen lehetetlennek tartja Kemp, hogy ellenőrizni lehessen ezeket a fegyvereket, Bassár el-Aszad ugyanis könnyen el tudja tüntetni egy részüket: vagy elrejtik őket az országban, vagy pedig valamelyik szomszédos szövetséges országba csempészik át őket. A szíriai ellenzék tagjai már ilyen esetekről számolnak be.

Richard Kemp arra is felhívja a figyelmet, hogy a fejlemények miatt Aszad pozíciója megerősödött: az oroszok támogatják, ráadásul amerikai beleegyezéssel. Kemp szerint ennek az is a következménye, hogy Irán nyeregben érzi magát, és közelebb kerül Oroszországhoz, az Egyesült Államok „elrettentő ereje” ugyanis, úgy tűnik, gyengült. A Szíriával kapcsolatos egyezségből Teherán azt szűrheti le, hogy Oroszország könnyen és gyorsan tud olyan politikai megoldással előrukkolni, amivel a Nyugat fellépése elkerülhető.

A Spiegel Online hírszerzési forrásokra hivatkozva már arról ír, hogy Hasszan Roháni iráni elnök megállapodásjavaslattal fog előállni, amelyben a perzsa állam kompromisszumokat kötne: bezárná a fordói urándúsító létesítményét, és engedélyezné a nemzetközi szakembereknek, hogy ellenőrizzék a centrifugák eltávolítását. Mindez természetesen nem jelentené az atomprogram teljes felfüggesztését, a cél valójában az, hogy a romokban heverő iráni gazdaság talpra álljon, ehhez pedig a nemzetközi közösség Teheránt sújtó szankcióinak enyhítésére van szükség. A Nyugat–Irán közötti kiegyezésre, úgy tűnik, komoly esély van: Barack Obama már levelet váltott Rohánival, Irán új nukleáris főtárgyalója együttműködést ígért a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel, sőt még Ali Hamenei ajatollah is „hősies rugalmasságról” beszélt.

A szíriai helyzetet tovább bonyolítja, hogy beszámolók szerint az ellenzéken belül egyre nagyobb az iszlamisták befolyása. Az IHS Jane’s védelmi és biztonságpolitikai tanácsadó cég hírszerzési értesülésekből, valamint aktivistákkal és milicistákkal készített interjúkból összeállított tanulmányt jelentetett meg a lázadókról. Az elemzés szerint mintegy százezren harcolnak Aszad ellen a közel-keleti országban, a fegyveresek viszont közel ezer csoporthoz tartoznak. Körülbelül 10 ezer olyan dzsihádista vesz részt a polgárháborúban, akik az al-Kaida nemzetközi terrorhálózathoz kötődő csoportok tagjai. 30-35 ezren lehetnek azok a keményvonalas iszlamisták, akik dzsihádista eszméket vallanak, de csak a szíriai háborúra összpontosítanak, a mérsékelt iszlamisták számát pedig legalább 30 ezerre teszik.

Charles Lister, a tanulmány szerzője szerint a szélsőségesebb lázadók között két al-Kaidával kapcsolatban álló csoport tett szert komoly befolyásra az elmúlt évben: a Dzsabhat al-Nuszra és az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL) nevű formáció, amelyeknek a célja egy keményvonalas iszlamista állam létrehozása egy regionális iszlám kalifátuson belül. Ezeknek a terrorcsoportoknak a tagjai már több helyen átvették az irányítást, köztük azokon az északi területeken, ahol természeti erőforrások: olaj, gáz és gabona találhatóak. Ezzel pedig sok helyi lakost maguk mellé állítanak: élelmet biztosítanak a számukra, miközben elkezdték a keményvonalas iszlám terjesztését is közöttük. Aleppóban például már iskolák vannak a kezükben, ahol állítólag dzsihádista himnuszokat énekeltetnek a fiúkkal. Emellett egyre több a fegyveres összetűzés mérsékeltebb lázadókkal: az al-Kaida az elmúlt hetekben a Szabad Szíriai Hadsereg több parancsnokát meggyilkolta Latakia tartomány északi részén. 

A radikálisok bűncselekményeit erősíti meg az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által a szíriai konfliktusban elkövetett háborús bűnök feltárásával megbízott bizottság is, amely azt is megállapította, hogy a szíriai kormányerők háborús bűnöket és emberiség elleni bűntetteket is elkövettek a két és fél éve tartó, 100 ezer halálos áldozatot követelő polgárháborúban. A vizsgálóbizottság szerint is egyre többen vannak a dzsihádisták, akiknek nagy része külföldi: például afgánok és csecsenek.

Charles Lister szerint a Nyugat hozzáállása tovább ronthat a helyzeten: a mérsékelt iszlamisták is radikalizálódhatnak, ha azt látják, hogy a nemzetközi közösség nem tesz semmit azért, hogy Aszadot eltávolítsák a hatalomból.

Bizonytalan jövő

A Damaszkusztól 60 kilométerre található Maaloula 2000 éven át keresztények városa volt, ahol még az arám nyelvet beszélték. A különleges hely kedvelt célpontja volt a turistáknak is, évente 70 ezer látogató érkezett ide a Közel-Keletről, Európából és Amerikából. Az elmúlt hetekben azonban az iszlamista csoportok és a kormányerők hadszínterévé vált a város. Az iszlamista lázadók azért támadtak a városra, hogy megbüntessék a keresztényeket, amiért Aszad mellett állnak. Betörtek a keresztények otthonaiba, templomokat romboltak le, és többeket megöltek. A szíriai keresztények azt mondják, bár egyáltalán nem volt kedvező számukra Aszad rezsimje, mégis jobban tartanak attól, hogy mi lesz akkor, ha az iszlamisták ellenőrzése alá kerül az ország.

Olvasson tovább: