Kereső toggle

Netanjahu előre menekült

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem rontotta Benjamin Netanjahu esélyeit az Avigdor Lieberman elleni vádemelés. Az izraeli külügyminiszter lemondott posztjáról, mert csalással és bizalommal való visszaéléssel vádolják egy régi ügyben. Lieberman azonban ártatlannak vallja magát, és gyors visszatérést ígér híveinek. Pártja addig is biztonságban van, mert ősszel Netanjahu elővigyázatosan közös pártlista indítását javasolta Liebermannak. Egy hónappal a választások előtt az izraeli jobboldal magabiztosan vezet a megosztott ellenzékkel szemben.

A palesztin megfigyelői státust állami szintre emelő ENSZ-szavazás után Netanjahu zöld lámpát adott az évek óta húzódó Jeruzsálem-környéki építkezések megkezdéséhez. Több ütemben összesen mintegy 6500 új lakás épülhet az izraeli főváros peremén. A döntéseket Brüsszelben és Washingtonban is bírálták, de ez nem befolyásolja az izraeli miniszterelnököt, aki a társadalom többségnek a támogatására is számíthat a nemzetközi kórussal szemben. Netanjahunak amúgy is jól jön az, hogy a kampány a biztonságról szól, nem pedig a gazdaságról, mert így biztosan őrzi előnyét a baloldallal szemben.
A legfrissebb felmérések szerint a jobboldali blokk 64 helyre számíthat a 120 tagú Kneszetben. Külföldön attól tartanak, hogy Lieberman pártjának tagjai – akik a bejutó helyek közel felét kaphatják meg – az eddiginél jobbra tolják el az izraeli kormánykoalíciót, ami még nehezebbé teheti a kétoldalú tárgyalások újrakezdését a palesztinokkal. Izraeli vélemény szerint azonban a legnagyobb akadály a Palesztin Hatóság és a Hamasz közeledése. A Gázai övezetet uraló terrorszervezet ugyanis nem fogadja el a kétállami megoldást, mert ragaszkodik Izrael eltörléséhez.
„Palesztina a mienk a [Jordán] folyótól a [Földközi-]tengerig, déltől északig [tehát Izrael egésze]. Nem engedünk át a földből egy négyzetcentimétert sem” – hangoztatta Khaled Mesal, a Hamasz politikai vezetője, aki évtizedek óta most először utazott Damaszkuszból Gázába, a szervezet 25. évfordulós ünnepségeire. „Ragaszkodunk ehhez az alapelvhez: nem ismerjük el Izraelt, a megszállás jogszerűségét, semmit, ami Palesztinában történt – a megszállást, a telepeket, az elzsidósítást, a történelmünk elrablását, jellemünk eltorzítását... mindennek vége. A palesztin ellenállás mindezt szétzúzza és elsöpri, Allah akarata szerint… Ciszjordánia, Gáza, az 1948-as területek [Izrael] – egytől egyig palesztin földek. Egyetlen rész sem választható el a többitől. Aki azt gondolja, hogy Gáza elválasztható Ciszjordániától, téved. Gáza és Ciszjordánia nem mondhat le Haifa, Jaffa, Beersheba és Safed városairól” – mondta Mesal, aki Palesztina „örök fővárosának” nevezte Jeruzsálemet, amit „centiről centire, negyedről negyedre, kavicsról kavicsra fogunk felszabadítani, minden, az iszlám és a kereszténység számára szent helyet, mert Izraelnek nincs joga Jeruzsálemhez.”
A gázai rakétakonfliktus és az évfordulós ünnepségek megmutatták, hogy a Hamasz megkerülhetetlen a palesztinok képviseletében, ezért Washingtonban leporolták a Jordániával való konföderációról szóló régi terveket. Abdullah király Ramallahba utazott, hogy erről tárgyaljon Mahmúd Abbasszal, aki szerint egy ilyen unió csak a palesztin állam megalakulása után történhet meg. Ha Ciszjordániát valamilyen megállapodás keretében Jordániához csatolnák, akkor a Gázai övezetet Egyiptom vehetné át. Abdullah király ugyanis hallani sem akar a Hamasz beengedéséről, az új kairói vezetés viszont amúgy is közel áll az iszlamista szervezethez.

Olvasson tovább: