Kereső toggle

Asszonyok száműzetésben

Boszorkánytáborok Ghánában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Közel ezer asszony és gyermek él embertelen körülmények közé száműzve Ghána hat boszorkánytáborának valamelyikében. Az állítólagos boszorkánysággal vádolt asszonyokat elűzik, vagy maguktól menekülnek a verés, kínzás, lincselés elől.

Sárkunyhókban, örökös száműzetésben, elegendő ivóvíz és élelem, valamint oktatási lehetőségek nélkül élnek asszonyok és gyerekek a ghánai boszorkánytáborokban. Ennek ellenére vállalják ezeket a körülményeket, mivel életük így biztonságban van.

Az itt élők többségét fekete mágia gyakorlásával, szárazság, természeti

katasztrófa, betegség vagy halál okozásával vádolták meg eredeti lakóhelyükön. A vádakat soha senki nem bizonyította. A megvádolt asszonyok többségének esélye sem volt a védekezésre, életüket féltve kénytelenek voltak elmenekülni közösségükből.

Tipikus történet a nyolcvanéves Zeneibu Sugrué, akinek unokaöccse váratlanul súlyosan megbetegedett, majd meghalt. A feldühödött csőcselék botokkal kezdte verni az asszonyt, azzal gyanúsítva őt, hogy varázslat segítségével ölte meg a fiút. „Soha nem használtam boszorkányságot. De amikor meghallottam, hogy élve akarnak eltemetni a fiú sírjába, tudtam, hogy menekülnöm kell” – mondta Zeneibu. Örökre száműzve unokáitól és családjától, Gambagába menekült, hátrahagyva minden vagyonát, korábbi éle-tét. Állítása szerint a vádak a falubeliek irigységéből fakadtak, akik nem nézték jó szemmel, hogy sikeres kereskedőként sokat utazott üzleti ügyekben, és unokáinak szép ruhákat és ajándékokat vitt haza. „Az emberek utálják, ha egy nő sikeres. Ez tiszta féltékenység” – mondja keserűen Zeneibu.

Egy másik esetben egy fiatal, rendkívül okos lányt azzal vádoltak meg, hogy boszorkánysággal vette el osztálytársai eszességét magának.

Adwoa Kwateng-Kluvitse, az Ac-tion Aid ghánai szervezetének vezetője szerint elegendő, ha „egy nő nagyon okos, sikeres az üzleti életben, képes vagyont felhalmozni”, vagy éppen nem illik bele a társadalom női szerepről kialakult képébe; ezek közül bármelyik könnyen az állítólagos boszorkányság vádjához vezethet. Az emberi jogi szervezet többek között azon is fáradozik, hogy javítsa a táborok lakóinak életkörülményeit.

A fő cél természetesen az, hogy ezek az asszonyok végül visszakerülhessenek korábbi közösségükbe.

Szakértők azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy először a táborok lakóinak családjában, korábbi létközösségükben kell komoly felvilágosító munkát végezni, a száműzöttek hazatelepítése csak fokozatosan történhet meg – saját érdekükben. Meg kell tanítani az embereket a betegségek és természeti csapások valódi okaira.

„Sokat kell még dolgoznunk a közösségekben, hogy ezek az asszonyok a  meglincselés veszélye nélkül visszatérhessenek korábbi életük helyszínére, és elkerülhessék az újabb vádakat – például, ha egy tehén ledönt egy kerítést és kárt okoz” – mondja Kluvitse, aki szerint évtizedeket vesz igénybe, míg az emberek gondolkozásmódjában a kívánt változások bekövetkeznek.

Olvasson tovább: