Kereső toggle

Olcsó gyógyszer vagy szabadalom

Lesz-e gyógyszer a fejlődő országokban?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

India nevéhez Európában leginkább az információs technológiai fejlődést kötjük, míg Afrika szegénység sújtotta övezeteiben sokkal inkább az olcsón előállított AIDS és tuberkulózis elleni vakcinák és gyógyszerek révén van jelen. India az UNICEF által terjesztett gyógyszerek második legnagyobb előállítója – ez azonban egy szabadalmi ügy miatt hamarosan megváltozhat.

Az indiai legfelsőbb bíróság előtt dől majd el, mi a fontosabb: a gyógyszerek összetételéhez fűződő szabadalmi jog tisztelete, vagy a nem jogtisztán, viszont olcsón előállított készítmények elérhetővé tétele a mélyszegény régiók számára is megfizethetően.

Egy, az indiai legfelsőbb bíróság elé került kereset középpontjában a svájci Novartis által kifejlesztetett Glivec nevű rákgyógyszer áll. A gyógyszer törzskönyvezését az indiai hatóság elutasította, mivel a cég nem hajtott végre lényegi változtatást a gyógyszeren, amelyhez hasonlót már gyártanak Indiában. A tét nagy, ugyanis Amerikában a Glivec egy hónapra szükséges adagja mintegy 5 ezer dollárba kerül, míg Indiában ugyanazzal a hatóanyaggal forgalmazott „hamisítvány” mindössze 200 dollárt kóstál.

1970-ben az indiai kormány megtiltotta a gyógyszerek törzskönyvezését, hogy segítse az indiai gyógyszeripar fejlődését, emellett – amit a mostani jogvitával kapcsolatban is gyakran felhoznak az indiai gyártók – a szegény néptömegek számára is megfizethető szinten tartsák a gyógyszerárakat. A törzskönyvezési kényszer nélkül az indiai cégek az előállítási költségek töredékéért gyárthatták a nyugati fejlesztésű gyógyszerek utánzatait. A gyógyszeripar ma már évente 10 milliárd dollárt termel úgy is, hogy például az AIDS-kezelés, ami már 2000-ben is 10 ezer dollárjukba került a betegeknek az európai változatban, indiai gyártmányként világszerte elérhető 150 dollárért. Mára ez a különbség még nagyobb, ami jól illusztrálja, miért szálka az indiai eljárás a nyugati gyártók szemében. Az európai és amerikai cégek jelentős gazdasági hátrányba kerültek, ugyanis a kieső bevétel mellett az indiai dömpingáras gyógyszerek miatt elveszítették a fejlődő országokban élő 6 milliárd, kezelés alatt álló beteg alkotta felvevőpiac 80 százalékát is.

2005-ben a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO) történő felvétel feltételeként Indiának újra be kellett vezetnie a gyógyszerek törzskönyvezését. A törvények viszont igen szigorúak, és nem követik az európai szokásjogot. Kiterjednek ugyanis arra is, hogy ha a kérdéses készítmények nem lesznek elérhetőek a nagyközönség számára megfizethető áron, akkor az indiai gyógyszergyárak olcsón előállíthatják a gyógyszereket, viszont ennek fejében jogdíjat kötelesek fizetni a szabadalom tulajdonosának. Mindezek mellett a jogszabály tiltja azt a gyógyszeriparban szokásos eljárást is, amelyben egy már törzskönyvezett gyógyszer szabadalmát minimális változtatások esetén kiterjesztik. Ezzel szemben előírja, hogy akkor vizsgálják azt felül, ha valódi hatásbeli fejlesztés történik a készítményben. Ranga Iyer, az Indiai Gyógyszergyártók Szervezetének korábbi elnöke ezt azzal magyarázza, hogy a valódi fejlesztéseket kell védeni, mert ebben az esetben elő lehet írni a gyártóknak, hogy a fejlesztésen átesett készítmény továbbra is megfizethető maradjon a nagyközönség számára. Ha védik a nagyobb hatású fejlesztéseket, nagyobb az esély rá, hogy ezek költsége megtérül a gyártók számára.

Nem csak a nagy gyógyszergyárak fejlesztenek. A generikus gyógyszerek gyártói is fedeztek fel olyan AIDS-ellenes kezelést a gyermekgyógyászatban, amely áttörést jelentett a nagy nyugati gyógyszergyártók által figyelmen kívül hagyott piaci szegmensben, és gyakran jönnek forradalmi újítások az állam által támogatott kutatólaboratóriumokból is.

Az indiai CIPLA gyógyszergyár elnöke, Juszuf Hamied szerint pedig a fejlesztések költségei sem olyan magasak, mint ahogy első ránézésre gondolnánk. Hamied szerint „ha megnézzük a világ 50 legszélesebb körben használt gyógyszerét, látjuk, hogy nem azok a cégek gyártják és értékesítik őket, amelyek kifejlesztették. Én tiszteletben tartom a szabadalmakat, és hajlandó vagyok jogdíjat is fizetni. De nem szeretném, ha megtagadnák tőlem a jogot, hogy a szegényeknek megfizethető áron gyárthassak gyógyszert”.

Az indiai legfelsőbb bíróság döntése precedenst teremthet, amely más fejlődő országokban is szokásjoggá válhat. Ha ugyanis a testület elfogadja a Novartis törzskönyvezési kérelmét, akkor egy sor újabb törzskönyvezési igény érkezhet, megakadályozva, hogy az indiai gyártók olcsón másolják ezeket a szereket. Erre viszont a kalkuttai Nemzeti Egyetem Jogtudományi Tanszékének professzora, Shamnad Basheer szerint igen kevés esély van, ugyanis az indiai jogszabályokat úgy alkották meg, hogy mindennel szemben előnyben részesítik a közösségi egészségügyi érdekeket.

Olvasson tovább: