Kereső toggle

A függetlenség ára

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Skót Nemzeti Párt (SNP) elsöpr gyzelmet aratott tavaly a skót függetlenséggel és az Egyesült Királyságból való kiválással kampányolva. Pártutasításra azonban mostantól indexre teszik édes gyermeküket, a skót függetlenséget – állítólag a királyn gyémántjubileuma és a közelg olimpia is közrejátszik a döntésben. Egy friss felmérés pedig idközben rámutatott, hogy a szigetlakók nemzeti érzülete nagyban függ attól, miként ítélik meg a gazdasági folyamatokat. Ebbl kiderül, hogy egy skót nem annyira rettenthetetlen, ha a pénzügyekre aggódással tekint.

Az SNP már öt évvel korábban is azzal nyert választást, hogy kiírja a függetlenségről, a skót nemzet elszakadásáról szóló népszavazást. Ezt Alex Salmond, az újraválasztott skót miniszterelnök leg-újabban 2014-re ígérte. Valószínűleg azonban újabb elodázás várható, hiszen az elmúlt egy-két hétben már megkezdték a kommunikációs díszletek cseréjét: a „skót függetlenség” kifejezést immár szigorúan törölték a kormányszótárból, viszont a „független Skócia” új fényben tűnik fel – a választópolgárok aktuális ízlésének megfelelően, s nem kizárhatóan a gazdasági aggodalmaknak köszönhetően.
A függetlenség kérdésén és a skót képviselőkön átívelő politikai viták már-már nyelvművelői elmélkedések és szóharcok szintjére emelkednek. A függetlenség szó a közvélemény-kutatások szerint – alapvetően gazdasági gyökerű – riadalmat vált ki a skót választópolgárokból, míg önmagában a „független” víziót emberközeli és vonzó tulajdonságként kívánatosnak tartják.
A „független Skócia” mellé újabban beemelték az „Együtt Jobb” propagandaszlogent is, azaz az „Egyesült Királyság – erősebb Skócia” tényállást, amely a legtömörebb indok arra nézve, miért maradjon mégis az angol királynő, de még inkább az angol font. Tény, hogy Skócia helyzetét nem a világelső whiskyexport stabilizálja; Nagy-Britannia részeként a kontinens számos országához képest előnyösebb helyzetben van, ráadásul jelentős autonómiával rendelkezik.
A függetlenség témájában előírt öncenzúrát több párttag nehezen viseli, miközben mind nagyobb szerepet kapnak a koncepciókban különféle marketingtaktikák és lélektani megközelítések. A skót kormány pszichológus szaktanácsadója már a következő választás megnyerésére készíti fel a pártot – ellenzéki vélemények szerint a párt radikális nézetei azóta átcsomagolásra várnak a politikai futószalagon.
A nemzeti szólamok közepette érdekes adalék Angus Robertsonnak, a függetlenségi kampány vezetőjének, az SNP külügyi szóvivőjének származása is: a skótok többsége által mégsem annyira támogatott nemzetieskedésben eddig éllovas Robertson ugyanis félig német származású. Német anyanyelvűként a politikus állítja, hogy ami németül nacionalista, az az angolban nem nacionalista – csak (skót) nemzeti. Láthatóan éppen ezzel a nemzettel nem beszél teljesen egy nyelvet.

Idegnyugtató a Union Jack

A skót nemzeti zászló némi idegességet kelt a skótokban, míg a Nagy-Britanniát jelképez Union Jack látványa a többségre megnyugtatóan hat – derül ki egy friss statisztikából. Laura Cram professzor, a felmérés vezetje így nyilatkozott: „Ami igazán érdekes volt, hogy a nemzeti identitást, amelyet a hagyományos közvélekedés zsigerbl jövnek, ösztönszerŐnek tart, mégis nagyban befolyásolja, ki hogyan tekint a gazdasági életre.”
A felmérés mintegy tízezer angol és skót résztvevje online fejthette ki a gazdaságra és a nemzeti identitásra is kiterjed véleményét. Mint kiderült, az Egyesült Királyság zászlaja iránt lobogók pozitívabban látták a gazdasági folyamatokat, mint az önálló angol vagy skót lobogók bejelölésével a nemzeti öntudatukat markánsabban jelz polgárok. A felmérés szerint az egyesült zászló árnyékában nem csupán a gazdasági kilátások tŐnnek rózsásabbnak, de az angolok büszkébben is hivatkoznak nemzeti identitásukra (a skót büszkeséget viszont nem befolyásolja, hogy a honkebel a nemzeti zászlóért dobog, vagy Nagy-Britanniáért).

Olvasson tovább: