Kereső toggle

Szorosra fogva

Mennyit érnek az európai szankciók Irán ellen?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Huszonhét európai ország döntött úgy a héten, hogy kemény szankciót foganatosítanak Iránnal szemben annak atomprogramja miatt. Az ENSZ szakértői szerint ugyanis bizonyítékok támasztják alá, hogy Teherán titokban legalább tíz éve atombomba előállításán dolgozik, ami nemcsak az egész Közel-Keletre, hanem már Európára is veszélyt jelent.

Új, uniós büntetőintézkedésekről döntöttek az uniós külügyminiszterek Iránnal szemben, amelyekkel igyekeznek elérni, hogy Irán hagyjon fel a titokban menedzselt nukleáris programjával, beleértve az urániumdúsítást, ami megfelelő állapotban nukleáris fegyverek előállítására alkalmas. Ezek közül az egyik legkomolyabb tétel az európai olajembargó, a perzsa ország olajexportjának ugyanis mintegy 20 százaléka irányul az öreg kontinensre. A szankciók azonban kiterjednek az iráni központi bank - Európában elérhető - vagyonának befagyasztására, illetve a kényesnek minősített, kettős rendeltetésű árucikkek kereskedelmére.

Teherán azonban a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) részletes jelentése ellenére továbbra is azt állítja, hogy nem kísérletezik nukleáris fegyverek előállításával, és a válságot „nem szankciókkal, hanem csak tárgyalásokkal" lehet megoldani. (A NAÜ 2011 novemberében adta ki minden eddigi legkeményebb jelentését Iránról. Az ENSZ-szakértők olyan információk birtokába jutottak, amelyek alátámasztják, hogy Irán atombombák létrehozásához szükséges teszteket hajtott végre.)

A gazdasági válság Teheránt segíti

Az iráni olajügyi miniszter szóvivője azonban a szankciókat követően arra emlékeztetett, hogy a perzsa államnak bőven volt ideje felkészülni a szankciókra, és abban is biztos, hogy más vevőket tudnak majd találni olajexportjuk kieső hányadára. Az embargó egyébként július 1-jéig teljes mértékben biztosan nem lép életbe, mert a súlyos gazdasági válsággal küszködő uniós tagállamoknak, például Görögországnak és Olaszországnak időre van szüksége, hogy felkészüljenek a kiesésre. Ezek az országok ugyanis leginkább Irántól szerezték be az olajat. Irán nyugalmát pedig elsősorban az indokolhatja, hogy olajának nagy részét legfőképpen Ázsiában értékesíti - ezért ugyan az uniós szankciók komoly károkat okozhatnak az Iszlám Köztársaság gazdaságának, de összeroppantani vélhetően nem fogják. Brüsszel és Washington éppen ezért ázsiai partnereit is igyekszik meggyőzni, hogy csatlakozzanak az Irán elleni szankciókhoz. Teherán számára mindenesetre komoly figyelmeztetés az, hogy a múlt héten Japán bejelentette, hogy várhatóan felfüggeszti perzsa olajimportját, a dél-koreai miniszterelnök - Irán egy másik jelentős ázsiai vásárlója -, Hong Suk-wu pedig közölte, hogy Szöul az iráni kérdésben „alaphelyzetben az Egyesült Államokkal működik együtt".

Az iráni atomprogram körüli elmérgesedő helyzetnek azonban nem csak a gazdasági vetülete aggasztó. A teheráni rezsim ugyanis korábban azzal fenyegetőzött, hogy a szankciók esetében lezárja a 45 kilométer széles Hormuzi-szoros, amelyen a világ olajkereskedelmének 20 százalékát bonyolítják le. Ez pedig szakértők szerint könnyen helyi vagy akár regionális konfliktust is kirobbanthat, tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia már többször és nyomatékosan figyelmeztette Teheránt, hogy a nemzetközi olajkereskedelmi útvonal lezárására nem kerülhet sor. 2011 végén Irán egy hosszas katonai hadgyakorlatot is végrehajtott a térségben - az olaj ára pedig a konfrontáció lehetőségére is reagálva emelkedni kezdett.

Flottafelvonulás a Hormuzi-szorosban

A brit törvényhozás alsóházának egyik konzervatív képviselője, Richard Halfon kedden arra emlékeztette a William Hague brit külügyminiszterhez intézett kérdésében az országgyűlést, hogy „senki sem szeretne (Iránban) háborút, de ez sajnos egyre inkább valószínű". A képviselő szerint Irán támogatja a terrorizmust, aláássa a demokráciákat, és igyekszik meghiúsítani a szíriai népfelkelést. Halfon szerint a helyzet odáig fajult, hogy most már az öböl menti államoknak és Izraelnek is van félnivalója az iráni atombomba miatt, amely fenyegeti a Nyugatot is.

A brit külügyminiszter válaszában hangsúlyozta: London igyekszik fokozni a nyomást, hogy békés eszközökkel oldják meg a válságot. Hozzátette ellenben, hogy több forgatókönyvet is kidolgoztak, amelyek közül az egyik brit hadihajókat vezényelhet a térségbe.

Ez viszont már lényegében megtörtént, miután az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a Hormuzi-szoros védelme érdekében hétfőn csapásmérő alakulatokat mozgósított a Perzsa-öböl térségébe. A Pentagon közlése szerint az amerikai USS Abraham Lincoln repülőgéphordozó-egység, a brit HMS Argyll fregatt, valamint egy francia romboló gyűrűjében a korábbi iráni fenyegetések ellenére ellenállás nélkül behajózott a Hormuzi-szorosba.

A pattanásig feszült helyzetben azonban felmerül a kérdés, hogy milyen taktika lenne a leghatékonyabb Iránnal szemben. Bár az elmúlt napokban sok vezető politikus pozitívan nyilatkozott az uniós szankcióval kapcsolatban - komoly eredmény ez az összefogás - a kérdés továbbra is ott lebeg: a hegyek gyomrába költöztetett perzsa atomprogram ellen is eredményes lesz-e, vagy már idejét múlt az akció gazdasági formája? „A további amerikai és nemzetközi szankciókkal együttvéve ez az új összehangolt nyomás kifogja élesíteni az iráni vezetők helyzetét, és súlyosbítani fogja a nemzetközi kötelezettségekkel szembeni ellenállás árát" - nyilatkozta Hillary Clinton most kedden. Ez annak a politikai oldalnak a hangja, amely azt állítja, hogy van még esély szankciókkal megakadályozni Iránt.

Barack Obama kedden, a közelgő választások előtti vélhetően utolsó kongresszusi beszédében Iránnal kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok továbbra is fenn fogja tartani a nyomást Teheránon, és annak ellenére, hogy a perzsák előtt nyitva áll az ajtó a tárgyalásokra, Washington egyetlenegy megoldási lehetőséget, így a katonai beavatkozást sem zárja ki az eshetőségek közül.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök pedig úgy vélekedett az uniós döntés meghozatala után, hogy egy „jó irányba tett lépés", mindazonáltal korábban azt nyilatkozta, hogy Iránnal szemben „lejárt a szankciók ideje", mivel az iszlamista rezsim túlhaladt azon a ponton, ahol meg lehetett volna állítani nukleáris fegyverkezését, ráadásul a jeruzsálemi kormányfő szerint egyelőre kétes az olajembargó sikere.

„Ha az iráni vezetők ma este összeülnének, és elhatároznák, hogy hozzálátnak az atombomba összeállításához, akkor már rendelkezésükre állnának a források is és az összetevők is, hogy ezt megtegyék. Ezt az adottságot határoztuk meg egyszer mint kritikus pontot, ahonnan már nem lehet visszafordulni. A jelenlegi helyzet szerint Irán nukleáris fegyverkezése már nem az időn múlik, hanem kizárólag Teherán döntésén" - nyilatkozta Áser Jadlin, az izraeli katonai hírszerzés nyugdíjazott főparancsnoka a Maariv című helyi újságnak még évekkel ezelőtt. A titkosszolgálati vezető megjegyzéséből leszűrhető, hogy Izrael már jó ideje fenntartja a katonai beavatkozás lehetőségét, és Jeruzsálem jelenleg is úgy vélekedik, hogy kérdéses, Irán „elég drágának" fogja-e találni a gazdasági szankciók költségeit ahhoz, hogy irányt változtasson konfrontatív politikájában. Szakértők szerint alapot teremthet az iráni magabiztosságra, valamint a nyugati aggodalmakra az, hogy az egyik legnagyobb olajexportőrként jelentős anyagi háttérrel rendelkezik atomprogramjához.

A szankciók súlya

„Az olajembargó csak feljebb fogja vinni az árakat, Európa lesz ennek a vesztese, Irán pedig több bevételt fog kapni emiatt - állította fölényesen Alireza Nikzad Rahbar, az iráni olajminisztérium szóvivője a szankciók kapcsán. Több iráni hang szerint ugyanis az embargó csak kedvezni fog az iráni gazdaságnak. Azonban más hangok is vannak, az iráni külügyminiszter, Ali Akbar Szálehi elismerte, hogy Teheránban érzik a szankciók súlyát. „Nem tettethetjük, hogy a büntetőintézkedéseknek nincsen hatása" - közölte a perzsa diplomácia feje az IRNA iráni hírügynökségnek. Mahmúd Bahmnáni pedig, az iráni központi bank vezetője úgy nyilatkozott a múlt héten, hogy országának úgy kell berendezkednie, mintha „ostromállapot" lenne.

Az viszont Irán regionális vetélytársait, például a szunnita Szaúd-Arábiát is nyugtalanítja, hogy egy nukleáris fegyverrel rendelkező Irán felboríthatja az erőegyensúlyt a térségben, és fegyverkezési versenyt indíthat el. Hasonlóan érvelt Dan Meridor izraeli titkosszolgálati miniszter is az izraeli Jerusalem Postnak a héten, kiemelve az iráni fenyegetés globális vetületeit is. Nem véletlen tehát a fellépés Iránnal szemben, most már mindenki sürgősnek és fontosnak tartja a közbelépést.

Teherán azonban továbbra is azt ismételgeti, hogy atomprogramja „polgári célokat" szolgál. „Iránt nem fogják megállítani abban, hogy érvényesítse alapvető jogait" - érvelt a sajtónak Ramin Mehmanparaszt iráni külügyi szóvivő az uniós szankciókra reagálva, hozzátéve, hogy Európának saját érdekeit kellene követnie, és „nem megfosztania magát az iráni olajtól, kiszolgálva ezzel Amerika hátsó szándékait".

E „hátsó szándékkal" kapcsolatban azonban Dore Gold, Izrael volt ENSZ-nagykövete tett fel egy költői kérdést legutóbbi elemzésében: „Miért szükséges Iránnak nagy pénzeket az atomenergiába fektetnie, ha hatalmas olaj- és gáztartalékokkal rendelkezik? Miért csupán ezt a szektort fejleszti, valamint ha csak polgári célokat szolgál az atomprogram, miért kell ilyen titokban tartani?" A diplomata válaszokkal is rendelkezik: a 2002-es évet követően sokáig nem derült ki egyértelmű bizonyíték Iránnal szemben, de a 2011. novemberi NAÜ-jelentés rámutatott arra, hogy már évekkel korábban tudtak arról, hogy atomprogramjával Iránnak katonai céljai vannak. Most már csak az a sajnálatos helyzet, hogy nem lehet gazdasági eszközökkel leszerelni Iránt, állítja az izraeli miniszterelnök.

Teljesen ellentétes állásponton van Oroszország, aki szerint ezek a szankciók értelmetlenek az Egyesült Nemzetek által kirótt korlátozások fényében. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter úgy nyilatkozott: „Remélik, hogy a tárgyalásokat hamarosan újra folytatják." Moszkva szerint ugyanis csak meg akarják fojtani az iráni gazdaságot ezzel a szankcióval. „Ahogy már európai partnereinknek elmondtuk, ez egy elhibázott politika" - állítják egy nyilatkozatban.

Nagyot zuhant a riál

Hétfn, miután az uniós külügyminiszterek döntöttek az Irán elleni olajembargóról, ismét nagyot esett a riál árfolyama. Az iráni félhivatalos Mehr hírügynökség az Iszlám Köztársaság központi bankjának közlését idézve azt írta: a perzsa jegybank a decemberi 10,700-as árfolyamhoz képest 14,200 riálon jegyzi az amerikai dollárt. (Az izraeli Arutz Sheva hírportál értesülései szerint azonban az „utcán” gyakran ennek a dupláját is elkérik a pénzváltóhelyeken.) Irán a közelmúltban a riál gyengülésére reagálva megszüntette a bankokon, illetve a hivatalos pénzváltókon kívüli valutakereskedelmet, valamint betiltotta, hogy magánszemélyek külföldi fizeteszközökkel rendelkezzenek. A riál válságával párhuzamosan a szokásos piaci reakciók folytán az arany ára szárnyalni kezdett, rövid id alatt 25 százalékkal megugrott a nemesfém ára. Teherán azonban továbbra is úgy viselkedik, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, st az elmúlt hónapban iráni tisztviselk azt nyilatkozták: nincsen köze a szankcióknak a riál árfolyam-ingadozásához, valamint ezek a szankciók csupán a Nyugatnak fognak ártani.

Olvasson tovább: