Kereső toggle

Angliai csata

Miért lázadt fel Cameron Brüsszel ellen?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Péntek hajnalban David Cameron brit miniszterelnök nemet mondott az új EU-egyezményre. Egy ilyen jellegű döntés már régóta várható volt, Cameronék ugyanis többször hangoztatták, hogy Nagy-Britannia nem fog újabb részt feladni szuverenitásából. Bár a sajtó és az ellenzéki politikusok hevesen támadták a döntés miatt, a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a lakosság túlnyomó többsége a miniszterelnök mögött áll, és még akár azt is támogatnák, hogy a szigetország kilépjen az Európai Unióból.

Az angol vétó mögött a gazdasági érdekek mellett számos elvi és emocionális döntés is meghúzódik. A britek ugyanis sohasem hittek a pénzügyi unióban, és most rémülten szemlélik, ahogyan ez a pénzügyi unió sorra rántja magával az unió országait. Boris Johnson, London főpolgármestere a Daily Telegraph hasábjain fejtette ki: „Nem azért haragszanak ránk, mert ellenezzük az új pénzügyi uniós szerződést. Európai testvéreink krónikus felháborodását az okozza, hogy bebizonyosodott: teljesen igazunk volt az euróval kapcsolatban. A brit miniszterek több mint húsz éven keresztül hajtogatták, hogy egyszerűen imádják ezt az egész közöspiac-ügyet, de nem tartják bölcs dolognak a pénzügyi unió létrehozását. És több mint húsz éve mondjuk többen is, hogy a pénzügyi unió azért nem fog működni, mert politikai unió nélkül nem hozható létre – ez utóbbi pedig demokratikus úton nem lehetséges.”
David Cameron és pénzügyminisztere már hónapokkal ezelőtt megígérték, hogy az euró megmentésére egyetlen pennyt sem hajlandók költeni. Az euróval szembeni elvi ellenállás emocionális töltetét az adja, hogy a britek szeretik az angol fontot, mi több, büszkék rá. Ez még a Mary Poppins című klasszikus mesefilmből is kiderül, ahol a bankár főhős azt ecseteli a szomszédjának, hogy „az angol font az egész világból csodálatot vált ki”. Nem véletlen, hogy például a Csatorna-szigetekre szóló üdülést az angol utazási irodák így hirdetik: „Üdüljön európai környezetben, de költsön angol fontot!” Arra a kérdésre pedig, hogy be lehetne-e vezetni az eurót a font helyett, a munkásoktól a professzorig az a válasz, hogy „az angol fontot nem vehetik el ettől az országtól”.
A vétó mögött nemcsak emóciók, hanem elvi megfontolások is állnak: a konzervatívok már a lisszaboni szerződést sem támogatták, és azt ígérték, hogy hatalomra kerülésük esetén referendumot kezdeményeznek az ügyben. Nos, Václav Klaus cseh elnök végül hamarabb beadta a derekát, és utolsóként aláírta az egyezményt, korábban, mint hogy a toryk hatalomra kerültek volna. A választások után viszont William Hague külügyminiszter megígérte, hogy többé nemzeti szintről semmilyen hatalom nem kerülhet át Brüsszelbe anélkül, hogy erről népszavazást ne tartanának Nagy-Britanniában.
Egy ilyen népszavazás kimenetele pedig nem kétséges. Az EU-ellenes hangulatot már hetekkel ezelőtt érzékelték a parlamenti politikusok, akik népszavazásra terjesztették volna elő azt a kérdést, hogy Nagy-Britannia kilépjen-e az Európai Unióból. A referendum kiírását több mint száz képviselő támogatta, köztük nyolcvan konzervatív. A végül elbukott kezdeményezést David Cameron is hevesen támadta, mondván, hogy ez a kérdés most nem aktuális. Ha a kérdés nem is időszerű, a kilépést mégis a lakosság 48 százaléka támogatná, a 33 százaléknyi „bentmaradóval” szemben – derült ki a Mail on Sunday felmérése szerint. Külön érdekesség, hogy egy tíz évvel ezelőtti felmérés szerint akkor még a lakosság 68 százaléka úgy vélte, hogy Nagy-Britanniának az EU-ban a helye, szemben a 19 százaléknyi kilépési szándékkal.
A felmérés azt is megmutatta, hogy a brit lakosság 62 százaléka értett egyet David Cameron vétójával, és még a liberális szavazók mintegy fele is a miniszterelnöknek adott igazat, annak ellenére, hogy a párt vezére és egyben miniszterelnök-helyettes Nick Clegg élesen támadta azt. Nick Clegg mellesleg eleinte nemigen igazodott el abban, hogy mi is a saját véleménye. A hétvégén dörgedelmes szavakkal támadta koalíciós társát, mondván, hogy ez a döntés rosszat tesz a brit munkavállalóknak, a gazdaságnak és a növekedési kilátásoknak. Ezt követően a BBC-nek nyilatkozva először azt mondta, hogy egyetért David Cameronnal, majd kijelentette, hogy komoly nézetkülönbségek vannak közöttük. A hétfői parlamenti vitán, ahol Cameron beszámolt a döntésről, Nick Clegg meg sem jelent, mondván, hogy jelenléte csak zavart okozott volna.
A konzervatív képviselők azonban választóik öleléseit és csókjait tolmácsolták David Cameronnak a bátor kiállás miatt.
A Labour képviselőinek véleménye kissé ellentmondásosnak tűnik: az ellenzék szerint a kormány rosszul döntött, ugyanakkor úgy vélik, hogy Brüsszelben nem lehet megbízni. Ez a vélemény annak köszönhető, hogy amikor kormányon volt, a Labour sem volt egyértelműen EU-párti. Adam Boulton, a Tony tíz éve című életrajzi könyv szerzője megjegyzi: „Blair pragmatikus és kompetens menedzsere volt Nagy-Britannia EU-s részvételének, anélkül hogy teljességgel elkötelezte volna magát mellette.”

AŰbrüsszeliŰelvárások

2011. december 8-a és 9-e között találkoztak utoljára idén az Európai Unió kormány-, illetve államfi Brüsszelben, hogy megállapodjanak az eurózóna válságának megoldásáról. A péntek hajnalba nyúló egyeztetések utáni káosz és a mára többféleképpen értelmezett megállapodás jelzi, a történelmi csúcsnak beállított találkozó mégsem hozta a papírformát. A csúcs végén a résztvevk elfogadtak egy nyilatkozatot is, melyben a gazdasági kormányzás javítására és az államadósság-válság kezelésére két f irányvonalat jelöltek ki. Egyrészrl egy új költségvetési paktum és gazdaságpolitikai koordináció megersítése a cél, másodsorban pedig a stabilitási eszközök továbbfejlesztése a rövid távú kihívások kezelése érdekében.
Az unió egészének stabilitása és integritása megköveteli az euróövezeten belül a költségvetési stabilitási uniót, hogy az egységes pénznem mellett legyen egy ers gazdasági pillér. Az új költségvetési szabály bevezetésének legfontosabb eleme, hogy az államháztartási hiány nem haladhatja meg a GDP 0,5 százalékát.
A szabályt a tagállamok nemzeti jogrendszerébe is be kell vezetni alkotmányos vagy más, ezzel egyenértékŐ módon. A szabály része lesz egy annak be nem tartása esetén automatikusan életbe lép korrekciós mechanizmus is.
A szabályt az egyes tagállamok állapítják meg a bizottság által javasolt elvek alapján. Továbbá azok a tagállamok, amelyekkel szemben túlzotthiány-eljárás van folyamatban, jóváhagyás céljából gazdasági partnerségi programot nyújtanak be a bizottságnak és a tanácsnak, melyben részletezik a túlzott hiány ténylegesen tartós kiigazításához szükséges strukturális reformokat. A bizottság és a tanács figyelemmel kíséri a program végrehajtását és az annak megfelel éves költségvetési terveket. A tagállamoknak elzetesen be kell majd számolniuk állampapír-kibocsátási terveikrl egy erre szolgáló mechanizmus keretében.
A nyilatkozat kimondja azt is, hogy ha egy tagállamról megállapítják, hogy megsérti a bizottság által elírt 3 százalékos határt, annak automatikus következményei lesznek. A csúcson megegyeztek abban is, hogy a bizottság a tagállamok elzetes költségvetési terveit leellenrizheti és értékelheti, és ha a tervezett értékek nem megfelelek, akkor kötelezhet lesz a tagállam a költségvetés módosítására. Megállapodtak abban is, hogy a lehet leggyorsabban hatályba léptetik az európai stabilitási mechanizmus (ESM) létrehozásáról szóló szerzdést. A szerzdés pedig akkor lép hatályba, amint azt a tke 90 százalékát nyújtó tagállamok megersítették – ez 2012 júliusára be is következhet. Arról is megegyeztek, hogy valamennyi újonnan kibocsátott euróövezeti államkötvény standard, egységes kollektív cselekvési záradékot fog tartalmazni a piaci likviditás megrzése érdekében. (Lrincz Dorothy, Brüsszel)

Thatcher: Nincs szükség európai szuperállamra

A brit kommentátorok sokat hivatkoznak ezekben a napokban Margaret Thatcherre és a thatcheri euroszkepticizmusra. Margaret Thatcher a témában tartott egyik leghíresebb beszédét 1988-ban Bruges-ben mondta el az Európai Kollégiumban, amikor többek között azt hangsúlyozta: az Európai Közösség csak akkor lehet sikeres, ha szuverén államok mŐködnek együtt. „A nemzeti hovatartozás eltörlése és a hatalom koncentrációja egyfajta európai konglomerátumban nagyon veszélyes lehet, és megakadályozna bennünket céljaink elérésében. Európa éppen azért lehet ersebb, mert Franciaország Franciaország, Spanyolország Spanyolország, Nagy-Britannia pedig Nagy-Britannia, mindegyik a saját szokásaival, tradícióival és identitásával. Bolondság lenne mindezt egy meghatározhatatlan európai identitássá összegyúrni… A szorosabb együttmŐködés érdekében nincs szükség arra, hogy a hatalmat Brüsszelbe koncentráljuk, hogy a döntéseket kinevezett bürokraták hozzák. Alig építettük le az állam hatásköreit Nagy-Britanniában, és máris annak a feléledését láthatjuk európai szinten, ahol egy európai szuperállam gyakorolja a hatalmat Brüsszelbl. Mi is szeretnénk egy egységesebb és ésszerŐbb Európát, de azt olyan módon kell létrehozni, hogy megrizzük a különböz tradíciókat, a parlamentek hatalmát, és minden egyes országban a nemzeti büszkeséget; ezek szolgálták ugyanis Európában a vitalitást évszázadokon át.”

Euroszkepticizmus: vezetnek a lettek, britek, magyarok

A 2009-es Eurobarometer szerint az unió országaiban átlagosan a lakosság 63 százaléka érezte úgy, hogy a régiós és a helyi hatalom nem kap kell figyelmet az EU-szintŐ döntéshozatal során. Érdekes módon a legelégedetlenebb országok egyike éppen Franciaország volt, ahol a lakosság 75 százaléka vélte úgy, hogy a helyi döntési folyamatok nem kapnak elég figyelmet az uniótól. Arra a kérdésre, hogy „véleménye szerint az Európai Unió jó dolog-e”, a luxemburgiak, a hollandok és a spanyolok válaszoltak leginkább igenlen, a lakosság közel 70 százaléka. Ezzel szemben a lettek mindössze 25, a britek 28, a magyarok 32 százaléka vélte úgy, hogy az EU jó dolog. Ezek alapján nem meglep, hogy éppen e három ország lakosai vannak a legkevésbé megelégedve országuk EU-tagságával, a lettek 23,
a britek 29 és a magyarok 33 százaléka.

Olvasson tovább: