Kereső toggle

Leszámolás Ukrajnában

Hét évre ítélték első fokon a volt kormányfőt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lelkes ifjúkommunistaként kezdte pályafutását. Aztán a privatizációt ügyesen meglovagolva milliárdos, majd karizmatikus politikus, pártvezér, miniszterelnök lett. Amikor vád alá helyezték hivatali visszaélésért, provokálta az ügyészeket. Julija Timosenkót hét évi börtönre ítélte egy kijevi bíróság.

Az ukrajnai politikai pártokat szinte lehetetlen bal- vagy jobboldali, netán centrista kategóriába sorolni. Vannak ukrán nacionalistának és (igaz, főként csak azelőtt) Moszkva-barátnak minősített tömörülések, ám többségüket alapvetően az határozza meg, hogy mely gazdasági érdekcsoport áll mögöttük. Példának okáért a jórészt az orosz ajkú szavazók által hatalomra juttatott Janukovics-féle Régiók Pártjának egyik fő támogatója a korábban magyarországi gázszállításokban is érdekelt oligarcha, Dmitro Firtas. Róla tudni lehet, hogy nem csekély mértékben lépett a lábára egy másik, az orosz földgázszállításban meggazdagodott oligarcha, a Batykivscsina (Haza) nevű párt vezére, az akkor történetesen a miniszterelnöki tisztet betöltő Julija Timosenko.
Aki tehát gazdasági érdekeket sejt Timosenko asszony perbe fogásában és elítélésében, az nincs messze az igazságtól. Ami azonban nem kevésbé fontos: Viktor Janukovics elnöknek saját politikai jövője szempontjából is létfontosságú lehet, hogy megszabaduljon fő vetélytársától. A közhangulat jelenlegi helyzetét figyelembe véve úgy tűnik, hogy a jövőre esedékes parlamenti választásokon a Régiók Pártját a Batykivscsina és szoros szövetségesei (az úgynevezett Julija Timosenko Tömbje) komolyan veszélyeztethetik. Nem is szólva a néhány év múlva esedékes elnökválasztásról, ahol az akadozó nyelvű, ukránul rosszul beszélő, fiatal korában erőszakos bűncselekményért elítélt, az ország nehéz gazdasági helyzetén mit sem segítő jelenlegi államfőnek a babaarcú, az ukrán parasztasszonyok hagyományos hajkoszorúját viselő, karizmatikus politikus asszonnyal kell(ene) megmérkőznie.
Julija Timosenko ellen ugyan valóban még nem Janukovics elnöksége idején indult eljárás, de az ügyészségi, majd a bírósági hercehurca, végül az elsőfokú ítélet, a hét év börtön már a jelenlegi államfő regnálása alatt folyt le, illetve született meg. Azt pedig sem Ukrajnában, sem a koncepciósnak minősített pert külföldről élénken figyelő Európai Unióban sem hitte el senki, hogy Kijev Pecsorszkij kerületének fiatal bírája, Rogyion Kirejev – mondjuk így – bizonyos „konzultációk” nélkül, a saját szakállára hozta meg az elmarasztaló ítéletet. Julija Timosenkót azzal vádolták, hogy 2009-ben, miniszterelnök korában a kormány megkérdezése nélkül, a hatalmával visszaélve hozott tető alá olyan szerződést Oroszországgal, amelynek értelmében Ukrajna a szükségesnél drágábban vásárolt földgázt a Gazpromtól, s ezzel 180 millió dolláros kárt okozott. Hogy mi a „szükségesnél” magasabb ár egy monopolhelyzetben lévő eladóval szemben, azt persze nehéz meghatározni. (A szerződés aláírása nélkül Magyarország felé továbbra is szünetelt volna az orosz földgáz akkor már jó néhány napja leállított tranzitszállítása.)
Az ítélet az alaposan megosztott Ukrajnát még inkább megosztotta. Timosenko hívei mindenesetre bálványuk becenevét skandálva tomboltak a kijevi utcákon, a rohamrendőrökkel összecsapva megpróbálták kiszabadítani őt a rabszállító autóból. Feministák egy csoportja félmeztelenül és az elnököt trágár szavakkal illető transzparenssel tüntetett Kijev fő útvonalán, a Hrescsatyikon. Valószínű, hogy az ítélet a politika iránt nem érdeklődők, sőt, Janukovics táborának egy részében is sikeresen avatta mártírrá a hazát menteni próbáló Jeanne d’Arc szerepében tetszelgő Julija Timosenkót, aminél jobb szolgálatot az elnök valószínűleg nem is tehetett volna neki.
Az ítélet ugyanakkor megkérdőjelezte Ukrajna külpolitikai orientációját is. A 47 milliós lakosú ország válaszút előtt áll. Vagy csatlakozik – mint Moszkva szeretné – az orosz-fehérorosz-kazah vámunióhoz (ami természetesen bizonyos fokú politikai elkötelezettséget is jelezne), vagy pedig folytatja az Európai Unió irányában tett integrációs törekvéseit. Az eredetileg Moszkva-barát programmal megválasztott Janukovics nemrég maga is az utóbbi lehetőséget választotta, és azon igyekszik, hogy hazája az unió társult (majd valamikor a beláthatatlan jövőben teljes jogú) tagja legyen. Csakhogy a Timosenko elleni, autokratikus szándékkal indított, koncepciósnak minősített pert Moszkva „oroszellenes hátterűnek” bélyegezte, a Nyugat pedig a közös értékeket, a demokráciát, a tisztességes jogszolgáltatást kéri számon Viktor Janukovicson. Az ukrán elnököt már a per idején nemegyszer figyelmeztették, hogy ha Timosenkót elítélik, az súlyosan árthat az ukrán integráció ügyének, mi több, maga az elnök persona non grata lehet az unió tagállamaiban.
Mindennek láttán Janukovics, aki a per idején még az ukrán bíróság függetlenségét és pártatlanságát hangoztatta, hirtelen stílust váltott. A szlovén elnökkel folytatott kijevi megbeszélései után már „sajnálatosnak” minősítette a történteket, majd nem győzte hangsúlyozni, hogy ez még csak az elsőfokú ítélet. Lehetséges tehát, hogy a fellebbviteli bíróság megsemmisíti a hét évi börtönt kimondó ítéletet. (Kérdés, hogy mit tesz a vádlottra kiszabott mellékbüntetéssel, a politikai jogoktól való megfosztással.) Sőt, kijevi bennfentesek azt is lehetségesnek tartják, hogy „dekriminalizálják” azt a cselekedetet, amelyért Timosenkót elítélték. Vagyis visszamenő hatállyal belenyúlnak a hatályos törvényekbe. Ami azonban csaknem bizonyosnak mondható: Viktor Janukovics aligha lesz képes jól kijönni a politikai ellenfelének állított csapdából.

Olvasson tovább: