Kereső toggle

Miért csalódott Kelet-Európa Obamában?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kelet-Európa aggodalommal érzékeli, hogy a térség 2009 óta egyre kisebb figyelmet kap az amerikai külpolitikában. Ezen az érzésen a varsói csúcstalálkozó sem változtatott, amelyen Barack Obama európai körútjának a végén 20 kelet- és közép-európai vezetővel találkozott. „Kelet-Európa nem vette észre azt, hogy a világ megváltozott, és ebben az új helyzetben a térség alaposan leértékelődött" - magyarázta a Heteknek egy volt diplomata, aki a napokban tért haza az Egyesült Államokból.

Az Obama-időszakot jellemző kelet-európai kiábrándulás éles ellentétben áll a szeptember 11-e utáni évek lelkesedésével. George W. Bush Kelet-Európát mint a „készségesek koalíciójának" a támogatóit példaként emelte a „régi Európa" - elsősorban Franciaország és Németország - elé.

„Obama kezdetben nem nagyon figyelt Európára, de az utóbbi időben visszahozta a washingtoni térképre Nyugat-Európát, mert úgy érzi, hogy nagy világpolitikai terveihez szüksége van európai támogatásra, még akkor is, ha erről a támogatásról időnként kiderül, hogy nem sokat ér" - fogalmazott forrásunk, aki szerint viszont Kelet-Európából legfeljebb Lengyelország lehet érdekes Obama számára. „Magyarország lehetett volna a térség kapcsolódási centruma Amerika felé, de ez az idő már elmúlt, alighanem visszahozhatatlanul. Sokatmondó üzenet, hogy a varsói csúcson meg sem próbáltak változtatni a merev formális protokollon, és nem adtak választási lehetőséget Budapestnek, hogy ki képviselje az országot a találkozón, a köztársasági elnök vagy a tényleges hatalmat gyakorló miniszterelnök. Korábban Washingtonba mindig a miniszterelnököt hívták meg, ha érdemi dolgokról akartak tárgyalni."

Michal Baranowski lengyel történész szerint Kelet-Európában méltánytalannak tartják, hogy Washington a kommunizmus elleni küzdelemhez hasonlítja az „arab tavasz" eseményeit, jóllehet ezekben az országokban a felkeléseket szinte semmilyen demokratikus folyamat nem előzte meg, és nem egyértelmű az sem, hogy a fordulat után demokratikusabb rendszerek jöttek-e létre.

Ennek ellenére az Egyesült Államok azt várja el európai szövetségeseitől, hogy gazdasági és katonai segítséget nyújtsanak az arab felkelőknek. Frances Burwell, az Atlanti Tanács alelnöke szerint a washingtoni kormány az elmúlt két évben azt kommunikálja Kelet-Európa felé, hogy a térség „elég érett ahhoz, hogy a problémáit maga oldja meg, miközben elvárja tőlük, hogy Amerika érdekében a világ különböző pontjain aktívan fellépjenek, mondván, ez a kelet-európai országok érdekét is szolgálja" - mondta az elemző a Radio Free Europe angol nyelvű adásában.

Eszköznek tekintett régió

A térség egyre több vezetője azonban ezt nem így látja. Úgy vélik, hogy Kelet-Európa sem a Szovjetunió elleni küzdelemben, sem a kommunizmus utáni új demokráciák felépítése során nem kapta meg azt a támogatást, amit most Washington elvár tőlük, vagy amit a közel-keleti és ázsiai országoknak megad. Ebből a szempontból szimbolikus volt a Szolidaritás hajdani vezetőjének, Lech Wałęsának a nyilatkozata. A volt lengyel elnök nem volt hajlandó találkozni Barack Obamával, mert úgy vélte, hogy az eseményt az amerikai elnök „egyszerű propagandafogásnak akarja felhasználni".

A demokrata kormányzatokat hagyományosan kevésbé érdekli Kelet-Európa, mint a republikánusokat - állította lapunknak Gere Ádám Bostonban élő politikai elemző. Gere szerint a republikánusok saját érdemüknek tartják Kelet-Európa felszabadítását a kommunizmus alól, és fontos volt számukra, hogy a térség sikeresen tudjon élni a szabadság és a demokrácia lehetőségével. Emellett szövetségesként is szükségük volt rájuk a „demokráciaexport" során. „A demokraták ezzel szemben a régi geopolitikai, stratégiai egyensúlyban hisznek, amihez a hagyományos európai szövetségesek nem Keleten vannak. Régi alapelv az amerikai elnökök számára a »Három I« stratégia, vagyis az, hogy a három I betűvel kezdődő országgal - Írországgal, Izraellel és Itáliával - jó legyen a kapcsolatuk, mert a választásokon az innen származó amerikaiak pénzbeli és voksokban megnyilvánuló támogatása döntő lehet. Ehhez Obama még hozzávette Lengyelországot, mert chicagói politikusként szüksége volt az ott nagy létszámban élő lengyelek szavazataira."

A lengyelek viszont most rossz néven vették azt, hogy Obama nem tett ígéretet a régóta kért vízummentesség megadására, pedig előzetesen úgy hírlett, hogy ezt most Varsóban bejelenti. „Ezt viszont a lengyelek maguknak köszönhetik, mert egyszerűen nem feleltek meg a vízummentességi követelményeknek. Azt hitték, hogy ezt az elnök egy tollvonással felül tudja bírálni, ám csalódniuk kellett. Európában sokan nem értik ugyanis azt, hogy Obama nem mindenható vezető, egyeztetnie kell a kongresszussal és a külügyminisztériummal is sok kérdésben" - mondta a volt diplomata.

Washingtonnak érdekes még Oroszország - magyarázza Gere. „Kelet-Európa viszont totálisan érdektelen. A térségre ráadásul a demokraták úgy tekintenek, mint ahol az emberek szeretik a rabságot, és nem érdekli őket úgy a szabadság, mint ahogy az amerikaiakat érdekli. Nincsenek meglepődve Orbánon sem, úgy látják, hogy beleillik a hagyományos képbe." Gere szerint amerikai szemmel Orbán olyan vezető, mint amilyen „a magyaroknak kell, mert szeretik, ha felülről mondják meg, mit kell tenni, és szimpatikus nekik az, ha valaki ravasz trükkökkel kerüli meg a törvényeket".

Egy másik diplomáciai forrásunk szintén arról beszélt, hogy Kelet-Európa csak olyan „nagy dobásokkal" tudja felhívni magára a figyelmet, mint amilyen Ratko Mladics letartóztatása volt, egyébként Washington számára nem fontos az, ami itt történik. Így az sem rázza meg különösebben az amerikai külpolitikát, hogy néhány kelet-európai vezető bojkottálta a varsói csúcsot.

„Komoly diplomáciai hiba volt az, hogy Magyarország gyakorlatilag kivonult a varsói csúcsról. Ha véletlenül esett egybe a pápalátogatás Obama lengyelországi útjával, akkor szakmai dilettantizmusról van szó, hiszen jó előre lehetett tudni a programot. Ha pedig tudatosan történt a két program egymásra szervezése, akkor tudni kell, hogy ez rossz visszhangot vált ki az amerikai fél részéről - véli a Heteknek név nélkül nyilatkozó diplomáciai elemző. - Magyarországnak bármennyire fontos a pápával való kapcsolat, EU-elnökként ki kellett volna tudnia harcolni egy legalább tízperces személyes találkozót Barack Obamával. Nem mi döntjük el, hogy mikor akarunk találkozni az amerikai elnökkel, ez a tény. Az pedig egyenesen diplomáciai bravúr lett volna, ha az államfő a pápával, a miniszterelnök pedig Obamával ugyanazon a napon találkozik."

Készül a visegrádi harci csoport

További aggodalom forrása az, hogy az amerikai kormányzat Kelet-Európa rovására igyekszik „újrakalibrálni" kapcsolatait Moszkvával. Ennek jele volt az, hogy Barack Obama - a moszkvai tiltakozások hatására - visszavonta a George Bush által tett ígéretet a kelet-európai rakétapajzs telepítéséről. Varsóban úgy értékelik, hogy Obama ezzel vásárolta meg Moszkva döntését, hogy mégsem adnak el orosz légvédelmi rakétákat Iránnak.

A Stratfor kutatóintézet értékelése szerint a bizalomvesztés miatt Lengyelország önálló katonai stratégiát kezdeményezett. Ennek keretében a visegrádi országokkal (V4) kezdeményezte, hogy a térség önálló, regionális, gyors reagálású katonai erőt állítson fel. A V4 Battlegroup elnevezésű harci csoport az európai haderő keretében működne 2016-tól a térség védelmében. Ezt május közepén a V4-ek (Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Csehország) hadügyminiszterei szlovákiai találkozójukon jelentették be.

Lengyelország emellett megerősítette stratégiai kapcsolatát Svédországgal, hogy visszaszorítsa az orosz befolyás erősödését a szomszédos balti államokban és Fehéroroszországban. Varsót Németország gazdasági-katonai szerepének az erősödése is nyugtalanítja, ezért új csatornákat nyitott Franciaország felé is.

Amerika új, hideg arca

Míg Nyugat-Európában Obama külpolitikáját a felmérések szerint az emberek több mint 85 százaléka támogatja, Bulgáriában, Romániában és Csehországban ez az arány alig több, mint 60 százalék. A válaszokból kiderül, hogy egyre többen tartják Amerikát olyan arrogáns szuperhatalomnak, amelyet kizárólag a saját érdekei vezérelnek. A csehek úgy vélték, hogy Obama 2009-es prágai beszéde sem foglalkozott Kelet-Európával, ahogy a mostani varsói csúcs sem a térség érdekeit szolgálta.

„Ha egy országban nincs forradalom, és nem jelent stratégiai fenyegetést, Washingtont nem érdekli, hogy mennyire boldogul a bajaival" - állította az AP hírügynökségnek Janusz Bugajski, lengyel származású politikai elemző, aki szerint „ez Amerika új arca: elvárja, hogy mindenki saját jól felfogott érdekének tartsa azt, hogy jóban legyen Amerikával".

Csalódottak a románok is. Traian Băsescu nem ment el Varsóba, ahogy az elmúlt években a függetlenség napi amerikai fogadásokat is kihagyta Bukarestben. Băsescu a hírek szerint munkatársainak azt mondta, hogy az Obama-korszak hűvös viszonyai szemben állnak a Bush-érával, amikor „megszámlálhatatlan közös cél kapcsolt össze bennünket".

Olvasson tovább: