Kereső toggle

Sivatagi vihar

Az arab válság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bahrein
Tízezrek tüntetnek Bahreinben, kezdetben a kormány, majd az erőszakos hatósági fellépést követően az uralkodó, Hamad bin Isa Al Khalifa távozását követelve. A síita tüntetőket a (síita) iszlamista, konzervatív Vefak párt mozgósítja. A síita muzulmánok közel kétharmados többségben vannak, a hatalom mégis a mint-egy 200 éve uralkodó szunnita, Amerika-barát dinasztia kezében van. A tüntetések kirobbanását követően a londoni emigrációban élő iszlamista vezető, Hasszán Mushaima bejelentette, hogy visszatérne. A Vefak alapítója, Mushaima 1994-ben is vezető szerepet játszott a bahreini zavargások kirobbantásában. Most a hadsereg többször a tömegbe géppuskázott, azonban a felkeléstől tartva a kormányzat mégis „dialógust kezdeményezett" a tüntetőkkel és szabadon engedett számos politikai foglyot. Bahrein az Egyesült Államok egyik legfontosabb regionális partnere, itt állomásozik az amerikai Ötödik Flotta.

Jemen

A két hete zajló megmozdulásokon a 32 éve hatalmon lévő Ali Abdalláh Száleh elnök ellen és mellette is tüntetnek. A két csoport és a rendőrség közötti összecsapásokban legalább tizenketten meghaltak. A tüntetések mögött a Muzulmán Testvériség jemeni szárnya, az iszlamista al-Iszláh, vagy más néven a Jemeni Reformkongregáció is felsorakozott. A párt egyik fő ideológusa az Egyesült Államok terroristaindexén szereplő muzulmán pap, Abdul Madzsid Al-Zindani, Oszama bin Laden egykori munkatársa.

Irán
Miközben Irán az egyiptomi és közel-keleti „iszlamista fordulatot" és a saját forradalma 32. évfordulóját ünnepelte, a 2009-ben brutálisan elnémított ellenzék is megmozdult: tízezrek vonultak ismét utcára, a hatóságok azonban véresen
leszámoltak a tüntetőkkel. Több ember meghalt, egy tüntetőt a milícia egy hídról vetett le. Korábban a Forradalmi Gárda parancsnokai komoly megtorlást helyeztek kilátásba, egy törzstisztekből álló csoport azonban precedens nélküli levelet írt: nem fognak tüzet nyitni a „legitim célok" mellett tüntető emberekre. A teheráni parlamentben az ellenzék házi őrizetben tartott vezetőinek a kivégzését követelték, a rezsimellenes erők azonban további tüntetéseket ígértek.

Irak
A kezdetben kurd területeken kitört zavargások lassan Bagdadot és más nagyobb iraki városokat is elérték. A kormányzat sikertelenül próbálkozott a miniszteri fizetések kurtításával és az élelmiszerekre kivetett adó emelésének az elhalasztásával eleget tenni a követeléseknek: több ezren vonultak az utcára politikai változást követelve. A tüntetések során iszlamista pokolgépes merényletek és a hatóságokkal való össze-csapások miatt eddig már több mint száz ember megsérült, mintegy fél tucat demonstráló pedig életét vesztette.

Jordánia
A tüntetések a tunéziai elnök bukásával nagyjából egy időben, január közepén kezdődtek Ammanban és hat másik városban. A tömeg követelései közé már kezdetektől fogva iszlamista hangok is vegyültek. A Muzulmán Testvériség jordániai szárnya, az egyik legerősebb párt, az Iszlamista Akciófront - amely erős pozíciókkal bír a diák-, valamint szakszervezetekben is - már az első perctől fogva egy követ fújt a tüntetőkkel: vezetőjük, Hammam Szaid sejk szerint véget kell vetni az autoriter hatalomnak és annak, hogy korlátozzák a szabadságjogaikat. A hangzatos belpolitikai követelések ellenére az Iszlamista Akciófront szimpatizál a Gázai övezetben diktatúrát bevezető Hamasz terrorszervezettel, és elutasítja a Jordánia és Izrael közötti kétoldalú kapcsolatokat.

Marokkó
Zavargások törtek ki a marokkói királyságban is, több tízezer tüntető vonult az utcákra mintegy tucatnyi városban. A rendőrség és a „demokrácia kiszélesítését" követelő csoportok összecsapásában mintegy 128 - többségében rendfenntartó - személy sérült meg. A zavargások során fosztogatások törtek ki, a belügyminisztérium szerint középületeket, bankokat és boltokat támadott meg a tömeg. Az eseményeket árnyalhatja a francia L'Economiste korábbi felmérése, amely szerint a 16 és 49 év közötti marokkóiak csupán 16 százaléka tartja terrorszervezetnek az al-Kaidát. Ez magyarázatot adhat arra is, hogy miért lehet az ország legerősebb ellenzéki szervezete a merényletekkel és terrorista kapcsolatokkal gyanúsított Igazság és Fejlődés Pártja. A szervezet egyébként a Muzulmán Testvériség politikai szárnya, és a nyilvánosság előtt mérsékeltnek igyekszik feltüntetni magát, háttérszervezetein, tagjain és sajtóján keresztül azonban radikális, dzsihádista ideológiát propagál.

Algéria
Több ezer tüntető vonult az utcákra, főként a munkanélküliség és az infláció miatt. Az emberek a 12 éve hatalmon lévő vezető, Abdelaziz Bouteflika távozását követelik. A kormányzat az emberek nyomására megszüntette a 19 éve fenntartott rendkívüli állapotot, amely elsősorban az iszlamista lázadókkal szembeni küzdelemben volt hatékony eszköz a kormányzat kezében. A tüntetők nem elégedtek meg az engedményekkel, és további reformokat követelnek a politika, média és társadalmi tevékenységek területén.

Tunézia
A közel egy hónapos tüntetéseknek engedve január 14-én lemondott a közel 23 évig uralkodó Zine El Abidine Ben Ali. Távozását követően azonban nem stabilizálódott az ország, sőt a helyi keresztények az iszlamista radikálisok erősödésétől tartanak. Február 18-án brutális módon lefejeztek egy lengyel misszionárius papot. A helyi katolikus püspök, Lahham Marun Elias azt nyilatkozta a Vatikán Rádiónak, hogy egyre erősödik az iszlamista mozgalom az országban, amelynek minden „hitetlen" a célpontja. A püspök szerint horogkeresztekkel „ékesített" fenyegető leveleket kaptak, amelyek szerint, aki „nem muszlim, az zsidó". Egy iszlamista csoport pedig egy zsinagóga előtt követelte „minden zsidó" távozását, és azt skandálták, hogy „Vigyázzatok, zsidók, Mohamed hadserege visszatér". Tunézia egyik legjelentősebb iszlamista pártja, a Muzulmán Testvériséghez köthető Reneszánsz Párt újból legálisan működhet, és folyamatosan szivárognak vissza vezetői külföldről és a börtönökből.

Líbia
A lemondott líbiai belügyminiszter, Abdul Fattah Younis al Abidi szerint Kadhafi nem fogja feladni. A diktátor ezt saját szavaival is megerősítette: hajlandó akár a „mártíromságot" is vállalni, de nem mond le. Kadhafi hírzárlat alatt tartja az országot, és a légierő, valamint a hadsereg segítségével igyekszik vérbe fojtani a felkelést. Hivatalosan szerdáig 300 halottja van az összecsapásoknak, de emberi jogi szervezetek és hírügynökségek szerint a brutális leszámolás áldozatainak száma már a kétezret is meghaladhatja, valamint több ezer ember megsérült.

Egyiptom
Hoszni Mubarak elnök távozását követően a hadsereg vette át a hatalmat, a helyzet azonban továbbra is bizonytalan. Az iszlamista mozgalmak egyre bátrabban jelennek meg a színen: legutóbb egy 50 éve száműzetésben élő radikális muzulmán pap intézett üzenetet a Kairó központjában összegyűlt milliós tömeghez és a tévénézőkhöz. Egy másik, a Muzulmán Testvériségből évekkel ezelőtt kivált politikus azonban az iszlamista szélsőségesek erősödésére hívta fel a figyelmet: véleménye szerint egy rendszerváltás most a radikálisokat juttatná hatalomra. A Testvériség már 2005-ben 20 százalékot szerzett a parlamenti választásokon, amikor még betiltva, független jelöltekkel indult a választásokon. A mérsékelt siker oka az a pragmatikus megfontolás volt, hogy nem akart a rezsimmel ujjat húzni, ugyanis az alkotmánymódosításhoz kétharmadra volt szüksége a kormányzó pártnak a törvényhozásban. A szervezet célja „Allah törvényeinek" közjogi státuszba emelése, politikájuk nyíltan diszkriminatív: kitűzött céljuk, hogy az elnök csak muszlim férfi lehessen. A Testvériség, a „mérsékeltek táborába" tartozó vezetőjének regnálása idején csatlakozva a Hezbollah-Hamasz-Szíria-Irán tengelyhez, 2006-ban nyíltan támogatta a libanoni terrorszervezetet az Izrael elleni háborúban. 2009-ben személycsere történt, a jelenlegi vezető jóval keményvonalasabb irányt követ.

Szuezi-csatorna
Két iráni hadihajó indult a Szuezi-csatornán keresztül a Földközi-tengerre. Libanonon keresztül Szíriába akarják eljuttatni szállítmányukat. Izrael provokációnak tartja az erődemonstrációt, amellyel Irán bizonyítani akarja, hogy valódi középhatalommá vált. A perzsa ország számára komoly fék volt a Mubarak-rezsim, így az elmúlt 30 évben iráni hajók nem juthattak át a Szuezi-csatornán. Európa számára is komoly veszélyforrás lehet az iráni katonai jelenlét a mediterráneumban, az atom- és rakétaprogram fejlesztése, valamint az ENSZ-szankciókat sértő perzsa fegyverzetexport, amelynek nagy része terrorszervezeteknél köt ki.   

Szomália
Szomáliai tengeri rablók először gyilkoltak meg amerikai túszokat az Ádeni-öböl vizein. A kalózok február 18-án, pénteken szállták meg a magánjachtot, amely egy amerikai keresztény misszionárius pár, Scott és Jean Adam tulajdona volt. Az amerikai pár 2002 óta hajózott a világ körül, Bibliákat osztott, és terjesztette az evangéliumot. Az amerikai haditengerészet szerint, mire a kommandósok a hajó fedélzetére értek, az összes túszt kivégezték a kalózok.

Olvasson tovább: