Kereső toggle

Történetek a föld gyomrából

„Ott volt Isten, és ott volt az ördög is”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az egész világ lélegzet-visszafojtva figyelte a médián keresztül, ahogy a szakemberek lapzártánk idején bámulatos gondossággal egyenként a felszínre hozták az augusztus elején föld alatt rekedt chilei bányászokat. A föld gyomrából előkerült emberek az alapos orvosi vizsgálatok után alighanem világszerte ünnepelt celebek lesznek.

Ahogy az egyik chilei vezető fogalmazott, drámával kezdődött, de happy enddel zárult a közel 700 méteres mélységben rekedt bányászok története. Kedd éjszaka a helyszínen tartózkodó rokonok, érdeklődők és a közel kétezer újságíró feszülten figyelte, amikor elkezdődött a mentés a csípős hidegben. Aztán egész Chile ujjongással fogadta, amikor elsőként, helyi idő szerint éjfélkor Florencio Avalos bányász újra meglátta a napvilágot a Copiapo település közelében lévő San Jose bányánál.

A 31 éves műszakvezető a mintegy 4 mázsás és 4 méter hosszú, cső alakú mentőkapszulában különösebb gond nélkül tette meg a felszínre vezető utat. Első „utasként" feladatul kapta, hogy az út során tájékoztassa a szakembereket a tapasztalatairól. Ez rendkívül fontos volt a többiek kiszabadítása szempontjából is.

Avalos, miután kilépett a mentőkabinból, amit a hamvaiból feltámadó mitológiai madár után Főnix névre kereszteltek, előbb az örömtől sírva fakadt gyerekét köszöntötte, aztán a felesége borult a nyakába. Ezután a szélesen mosolygó Sebastian Pinera elnök lapogatta meg a hátát.

A 69 napos fogság után egyenként kerültek a felszínre a különleges mentőkabinnal a némileg elcsigázott, de boldog emberek, napszemüveggel a szemükön, hogy védjék a látásukat a hirtelen jött fénytől.

A chilei főváros, Santiago központjában óriáskivetítőn figyelték az emberek a mentést. Hatalmas volt az üdvrivalgás, valahányszor kilépett egy bányász a különleges kapszulából. Világszerte is óriási volt az érdeklődés. Egy New York-i például megjegyezte, hogy míg 41 évvel ezelőtt az egész világ azt figyelte, hogy ember jár a Holdon, most mindenki azt nézi, hogy a föld gyomrából lépnek elő emberek. Mindkettő egyformán megrázó - tette hozzá Connie Preti.

Chi-Chi-Chi le-le-le, Chile! - skandálta a tömeg eksztatikus örömmel, amikor Avalos kilépett a mentőkabinból. Azonnal beszámolt tapasztalatairól. „Ott volt Isten, és ott volt az ördög is, de Isten győzött. Belekapaszkodtam az Ő kezébe, és egy pillanatra sem gondoltam, hogy nem akar engem kihozni onnan" - ezek voltak a bányász első szavai. Mario Sepulveda Espina 39 éves villanyszerelő volt a második kimentett bányász, őt csaknem egy órával később hozták fel. Miután forrón megölelte feleségét, lentről felhozott köveket vett elő a tarisznyájából, és szétosztotta az összegyűltek között, amitől még magasabbra hágott a hangulat.

Kitörő örömmel fogadták a rokonok és barátok a harmadik, a negyedik és a többi bányászt is. A negyedikként felhozott vájár egyébként az egyetlen bolíviai állampolgár, az ötödik pedig a legfiatalabb, 19 éves, akinek éppen néhány héttel a tárnaomlás előtt született meg az első gyermeke.

Este  ugyan még műszaki gondok miatt néhány órával elhalasztották a mentés kezdetét (az üresen kipróbált mentőkabin először beakadt a furatba, és a kommunikációs rendszer sem működött megfelelően), később viszont felgyorsultak az események, és az akció a tervezettnél gyorsabban haladt.

Az ember nélküli tesztút után leérkezett a mélybe a mentőcsoport egyik tagja, hogy segítse a 33 bányász felszínre hozatalát. A felszínről érkezett társat a vájárok hatalmas üdvrivalgással fogadták. Manuel González, a Codelco, az állami bányaipari vállalat mentési szakértője után a haditengerészet egyik orvosa indult a mentőkapszulával a bányászok menedékhelyére, és leérkezése után azonnal megkezdődött a bányászok felszínre hozatala.

A mentésben először a lelkileg leginkább stabil, tapasztalt bányászokat hozták fel. A következő csoportban voltak a mentálisan gyengébb, fizikailag beteg emberek. Volt köztük olyan, akinek nagyon magas a vérnyomása, volt egy cukorbeteg, néhányan fog-, légúti és bőrfertőzést kaptak a „pokolnak" nevezett mélység páratartalma és magas hőmérséklete miatt. A bányászok villámgyors orvosi vizsgálaton estek át, majd rövid időre találkozhattak szeretteikkel. Ezt követően helikopterrel kórházi kivizsgálásra szállították őket.

A chilei elnök az emberiség történetében egyedülállónak nevezte a mentési akciót. Sebastian Pinera azt mondta, a mélyben rekedt bányászok esete - a februári földrengéshez hasonlóan - megmutatta, hogy ha Chile összefog, hatalmas dolgokat képes véghezvinni. Mint ismeretes, az első becslések arról szóltak, hogy jó esetben karácsonyra lehet felszínre hozni a munkásokat.

Közben olyan hírek jelentek meg a chilei médiában, amelyek szerint a bányászok pénzzé akarják tenni több mint két hónapig tartó megpróbáltatásaikat. Állítólag exkluzív interjúkat adnának, könyveket, filmeket jelentetnének meg. Pszichológusok szerint azonban ebben többen tönkremehetnek lelkileg, mert nem biztos, hogy képesek kezelni, hogy egyszerű bányászból hirtelen celebek lesznek. A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy a visszailleszkedés már alapjáraton is nehéz lesz a hosszú föld alatti fogság után.

Olvasson tovább: