Kereső toggle

Népszavazás Obamáról - Elpárolgott a „Yes we can” varázsa

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ádáz küzdelem az amerikai időközi választások hajrájában. Barack Obama igyekszik menteni, ami még menthető, a first ladyvel együtt próbálják országszerte feltüzelni a kiábrándult és pesszimista demokrata tábort. Az „igen, meg tudjuk csinálni" szlogen azonban kétéves kormányzás után már kevésnek bizonyul, az amerikai lakosság többségét ugyanis egy téma érdekli csak az idei választásokon, ez pedig a hanyatló gazdaság. Az előrejelzések szerint a képviselőházban valószínűleg többségbe kerülnek a Teadélután Mozgalom segítségével felrázott republikánusok, de az sem kizárt, hogy a demokraták a szenátusban is elvesztik többségüket.

„Obama nem figyel azoknak az embereknek a többségére, akik megválasztották" - állítja egy floridai demokrata választópolgár, aki emiatt úgy gondolja, a hatalmi egyensúly helyreállítása érdekében jobb, ha november 2-án a republikánusokra adja le voksát. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy 2012-ben újra Barack Obama mögé állna, amennyiben azt tapasztalja, hogy az elnök törődik az amerikaiak véleményével. Ez a jacksonville-i lakos nem az egyetlen a demokrata táborban, aki - félretéve a pártpreferenciát és meggyőződést - az ország érdekeit szem előtt tartva az ellenfélre szavaz. Egy fiatal szavazó szintén a republikánus jelölteket részesíti előnyben. Annak ellenére, hogy nem hibáztatja Obamát a nemzet bajaiért, véleménye szerint a kongresszusnak ellenőriznie kellene az elnököt.  A 23 éves pittsburghi férfi arra emlékeztet, hogy jelöltként Obama inkább centristának vallotta magát, gazdasági intézkedéseivel azonban ezt cáfolja, a „minél többet költ az állam, annál jobban mennek a dolgok" megközelítés ugyanis azt jelzi szerinte, hogy szélsőbaloldali kormány vezeti az országot.

Gyors kopás

A fenti példák is jelzik, hogy az időközi választások legfontosabb témája a gazdaság, ami - épp ellentétben a 2008-as elnökválasztással - egyáltalán nem kedvez az elnöknek. Az amerikai lakosság az Obama-kormányzat sok százmilliárdos költségvetési segélyprogramjai ellenére nagyon aggódik a gazdaság miatt, és egyre csökken azok száma, akik azt mondják, hogy saját anyagi helyzetük rendben van. Két évvel ezelőtt még az amerikaiak 43 százaléka érezte úgy, hogy anyagilag stabil, Barack Obama megválasztásakor ez az arány már csak 38 százalék volt, mára pedig 30 százalékra esett vissza. A 9,6 százalékos munkanélküliségi arány pedig tovább erősíti az amerikaiak haragját és félelmeit.

A demokrata táborban hatalmas pesszimizmus tapasztalható. Az AP hírügynökség által végzett közvélemény-kutatás szerint az Obamát támogató és változást váró szavazók 63 százaléka ma már úgy véli, hogy a dolgok sohasem fognak jóra fordulni. Mindössze 36 százalékuk gondolja azt, hogy Obama „meg tudja csinálni". A kilátástalanságot és a fásultságot tükrözi a választási kedv is. A felmérésből kiderül, hogy a 2008-ban Barack Obamára szavazók mindössze fele nyilatkozott úgy, hogy mindenképpen voksol a november 2-ai választásokon. Ezzel szemben John McCain táborának kétharmada ígérte biztosra, hogy részt vesz a szavazáson.

Még Obamánál is népszerűtlenebb azonban a demokrata irányítás alatt álló kongresszus, ezért mindkét párt elemzői egyetértenek abban, hogy a mostani szavazáson a republikánusok előretörése várható. Az előrejelzések alapján a republikánus párt az 1994-eshez hasonló győzelemre számíthat, amikor 40 év után először szerzett többséget a képviselőházban.

A demokraták most arra összpontosítanak, hogy minimalizálják a veszteségeiket. Ezért teljes erőbedobással azon vannak, hogy mozgósítsák a szavazóbázisukat, főként a külvárosi és felsőbb rétegeket, akiket a republikánusok hatalomba való visszatérésének „rémképével" akarnak meggyőzni. Emellett a diákok és a színes bőrűek szavazataira is számítanak.

A kampányból aktívan kivette részét az elnök és felesége is, aki egyébként továbbra is népszerűbb férjénél, valamint Bill Clinton exelnök, aki egy Gallup-felmérés szerint nagyobb támogatottságot élvez jelenleg, mint Obama. Emiatt nem csoda, hogy több demokrata jelölt szívesebben látta a kampányrendezvényein a volt elnököt.

Az erőfeszítések ellenére úgy tűnik, hogy a demokratáknak egy év alatt sem sikerült olyan üzenetet találniuk, amivel több millió választópolgár aggodalmát és haragját le tudták volna csitítani. Nyolc hónappal ezelőtt még magabiztosan azt állították, hogy az emberek ellenvéleménye az egészségügyi reformtervezetről megváltozik, amint egyes részei hatályba lépnek. Nem így történt, és a demokrata politikusok közül egyre többen hátráltak ki a törvény mögül. A jelöltek megpróbáltak kampányukban a helyi ügyekre fókuszálni, a republikánusok viszont minden igyekezetükkel azon voltak, hogy Obamáról és a gazdaságról szóló népszavazásként állítsák be a mostani választást.

Nagypolitika helyben

A képviselőházban az összes, vagyis 435 mandátum sorsáról döntenek jövő kedden. A republikánusoknak 40 helyet kell elhódítaniuk a demokratáktól ahhoz, hogy a négy éve elvesztett többségüket visszanyerjék. Még demokrata tisztviselők is elismerik, hogy a republikánusoknak ennél fölényesebb győzelemre van kilátásuk. Az egyik országosan elismert közvélemény-kutató, Scott Rasmussen szerint a republikánusok akár 55 helyet is szerezhetnek.

Mindez azt jelentené, hogy a rendkívül népszerűtlen demokrata Nancy Pelosinak, az Egyesült Államok első női házelnökének le kellene mondania, Obamának pedig minden egyes törvénytervezetet meg kellene vitatnia a republikánusokkal.

A 100 tagú szenátusban 37 szenátori székről születik döntés. Itt azonban keményebb feladat vár a republikánusokra: a többséghez ugyanis a 37-ből meg kellene tartaniuk a jelenlegi 18 helyüket, és a 19 demokrata szenátor közül legalább 10-et kellene leváltani. Még ez a „küldetés" sem lehetetlen, mivel a demokratáknak rosszul áll a szénája olyan államokban is, ahol korábban azt gondolták, könnyű dolguk lesz. Ilyen például Missouri, New Hampshire, Ohio és Florida.

Nagyon szorosan alakul a verseny Kentuckyban, de a demokraták visszavettek az ottani kampánykiadásokból, ami azt jelezheti, hogy a Teadélután Mozgalom jelöltje fölényesen vezet. A jelenleg demokrata szenátor által képviselt államok közül az észak-dakotai és indianai versenyekben a republikánusok állnak nyerésre, Arkansasban pedig valószínűleg Blanche Lincoln szenátorságának vetnek véget. Pennsylvaniában viszont az elmúlt hetekben szorosabb lett a verseny, a demokrata Joe Sestak lefaragott hátrányából, ami miatt a republikánusok kénytelenek voltak a tervezettnél több pénzt költeni a kampányra.

A republikánusok további 2 millió dollárt áldoznak az illinois-i megmérettetésre, ahol egyébként Obama egykori székéért folyik a küzdelem. Az idézett Rasmussen-felmérés szerint a szenátusi többség továbbra is kérdéses a republikánusok számára. Előrejelzésük szerint összesen 48 szenátori széket  tud megszerezni a párt, a demokratáknál pedig 47 helyre lehet számítani, 5 hely sorsa azonban teljesen kiszámíthatatlan. A Kalifornia, Illinois, Washington, Nyugat-Virginia és Nevada szenátori posztjaiért folyó küzdelem ugyanis túl szoros ahhoz, hogy előre meg lehessen mondani, melyik párt jelöltje kerül ki győztesen a megmérettetésből.

Nagyon érdekesen alakult a helyzet Nevadában, ahol a szenátus demokrata frakciójának vezetője, Harry Reid a politikai karrierjéért vív keserves és igen költséges küzdelmet - a hétvégén egyébként Obama is kampányolt mellette -, ellenfele a Teadélután Mozgalom által támogatott Sharron Angle. A republikánusok azonban nagyon valószínű, hogy egy korábban esélyes államtól „búcsút" vehetnek: Delaware államban ugyanis a nemrégiben a teljes ismeretlenségből berobbanó teadélutános Christine O'Donnell jócskán elmarad demokrata riválisától.

Szenátorok, képviselők, kormányzók

A kongresszusi helyek mellett 37 új kormányzót is választanak november első keddjén. A demokraták itt is komoly veszteségekre számíthatnak, olyan, az elnökválasztásban kulcsfontosságú szerepet játszó államokban, mint Ohio, Pennsylvania, Michigan, Iowa, Wisconsin, Maine és Új-Mexikó. Ezeken kívül republikánus kézbe kerülhet még Oklahoma, Kansas, Wyoming, Tennessee, Illinois és talán Oregon. A demokraták viszont négy vagy öt államban elvehetik a kormányzói tisztséget a republikánusoktól, köztük Kaliforniában vagy akár Floridában is.

Elemzők szerint két fontos tanulsága van az időközi választásoknak: először is, hogy a független, alulról építkező Teadélután Mozgalom a kezdeti félelmek ellenére nem jelent fenyegetést a Republikánus Pártra, hanem inkább megmentette a 2008-ban kilátástalan helyzetben lévő pártot, és lendületet adott ahhoz, hogy alig 20 hónap alatt újjáépítsék a konzervatív oldalt. A Tea Party jelöltjeinek és aktivistáinak ugyanis sikerült mozgósítani a szavazókat: az előválasztásokon 4 millióval több republikánus járult az urnákhoz, mint demokrata, amire 1970 óta nem volt példa.

Sokan felhívják a figyelmet arra, hogy a teadélutánosoknak olyat sikerült megvalósítaniuk, amire a republikánus vezetés nem volt képes: a párt kijött George W. Bush fémjelzése alól. Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a mozgalom nemcsak a demokratákat bírálta, hanem az előző kormányzat számos intézkedését is: például a költekezéseket és bevándorlási javaslatokat. Azért tudtak vonzóak lenni a választók előtt, mert valós problémákat állítottak előtérbe. Azt hirdették, hogy a nemzet válságban van, szemben a jelenlegi washingtoni republikánus elit véleményével, akikről sokan azt tartották, hogy amióta bekerültek a kongresszusba - ez pedig még a Reagan-éra alatt történt - elvesztették a kapcsolatot a valódi Amerikával, és messze rugaszkodtak a hétköznapi élettől. A mozgalom javára írható még az a tény is, hogy mindössze csak kétéves kezdeményezés, de máris megmentett egy politikai pártot, és felébresztette - a republikánusok közismert jelképével szólva - az alvó elefántot.

További nagy tanulság, amivel úgy tűnik, a demokraták nem hajlandóak szembenézni, hogy az idei voksolás nem a különböző helyi jelöltek erősségeiről vagy gyengeségeiről szól, hanem Barack Obamáról, akinek a személye a jelenlegi rendszert és vezetést megjeleníti.

Az elnök népszerűsége egyébként újabb mélypontra süllyedt a legutóbbi negyedévben. A Gallup felmérése szerint Obama tevékenységének elismerése augusztus közepére 41 százalékra esett vissza. A közvélemény-kutató cég október közepén azt is megállapította, hogy most először többen vannak azok, akik negatív véleménnyel vannak az elnökről (50 százalék), mint akik pozitívan látják Obamát (47 százalék).  Összehasonlításként: az elnök népszerűsége beiktatásakor 78 százalékos volt, ez viszont azóta folyamatosan csökken.

A felmérésből kiderült továbbá, hogy az amerikaiak 39 százaléka gondolja úgy, hogy Obama megérdemelné, hogy újraválasszák, 54 százalékuk viszont ennek az ellenkezőjét állítja. Az év elején még a megkérdezettek 46-48 százaléka vélekedett úgy, hogy a jelenlegi elnöknek 2012-ben is a Fehér Házban a helye. Érdekes viszont, hogy a Gallup hasonló eredményeket mért Clinton esetében 1994 októberében: az amerikaiak 38 százaléka ítélte úgy, hogy megérdemelne egy második ciklust is elnökként, 57 százalékuk azonban ellenezte ezt. Az 1994-es időközi választásokon Clinton pártja elvesztette a többséget a kongresszusban, viszont két évvel később Clintont újra elnöknek választották.

A múltbeli tapasztalatok alapján elmondható, hogy egy elnök pártja átlagosan 36 képviselőházi helyet vesztett, amikor az elnök népszerűsége 50 százalék alá esett vissza. Hasonlóan rosszul állt Clinton és Reagan is az időközi választásokon, de aztán később mindkettőjüket újraválasztották.

A Közel-keletet is érinti a választás

„Az Egyesült Államokban nem az elnök határozza meg, hogy Washington és Jeruzsálem között erős marad-e a szövetség” – olvasható a Jerusalem Post egyik múlt heti cikkében. Az izraeli napilap részletes elemzést ad egy, a novemberi időközi választások kapcsán készített friss amerikai felmérésről, amely szerint az amerikaiak előbb vonnák vissza Izrael-ellenes politikusaik megbízását, mint az izraeliekkel kötött szövetséget. Más szóval az amerikai polgárok meghatározó többsége nemcsak támogatja Izraelt, hanem a vezetőitől is ugyanezt várja el.
A pártsemleges McLaughlin and Associates kutatócsoport október elején, a választások kapcsán végzett felmérése szerint a szavazók 53 százaléka kategorikusan leszögezte, hogy sosem szavazna Izrael-ellenes jelöltre, akkor sem, ha más kérdésekben egyetértene a programjával. Az amerikai választók 93,5 százalékának meggyőződése, hogy az Egyesült Államoknak törődnie kell Izrael biztonságával. Míg a társadalom háromnegyede szerint fontos, hogy a palesztinok elismerjék Izraelt mint zsidó államot, az Obama-kormányzat ebben egyáltalán nem biztos. Pedig ez a véleménykülönbség a választásokon akár döntő szerepet játszhat: az amerikaiak mintegy 51 százaléka ugyanis szívesebben szavaz olyan jelöltre, aki kitartóan támogatja Izraelt.
A felmérés során a válaszadók pártszimpátiáját is rögzítették. Az elemzésekből így kiderült, hogy a republikánusok 69 százaléka leginkább Izraelt támogató jelöltre szavaz, míg ez az arány a demokraták között csak 40 százalék.
A republikánusoknak mindössze 15 százaléka fordulna el egy politikustól, ha kiderülne róla, hogy Izrael-barát, a demokratáknál azonban ezt minden harmadik szavazó megtenné.
Obama közel-keleti politikájával kapcsolatban kiderült: az amerikaiaknak alig 35,4 százaléka gondolja úgy, hogy az elnök legalább annyira barátságos Izraellel, mint elődei. Pedig ahogy közeledik az időközi választások időpontja, egyre nyilvánvalóbbá válik: nem Izrael, hanem Obama és támogatói veszíthetik a legtöbbet az elnök korábbi tradíciókkal szakító közel-keleti politikájával. (Uzoni Eszter)

Schwarzenegger helye is kiadó

Nagy küzdelem folyik Kaliforniában: mindkét párt a „nagyágyúkat” vetette be a kampány során. A demokrata szavazók lelkesedését Bill Clinton, majd maga Barack Obama igyekezett felgerjeszteni, a republikánus párt mellett pedig Sarah Palin kampányolt. Az Egyesült Államok legnépesebb állama, amely emellett az egyik legliberálisabb is, régóta demokrata fellegvárnak számít. 2008-ban a szavazók 61 százaléka Obamát támogatta. A kongresszusi és a kormányzói választások azonban sokkal bonyolultabbak ennél. Barbara Boxer demokrata szenátort ugyancsak megszorongatja kihívója, Carly Fiorina. Azonban egy felmérés szerint a számítógépóriás Hewlett-Packard egykori vezetője továbbra  is csekély, 2 százalékos hátrányban van riválisa mögött. Arnold Schwarzenegger kormányzói helyéért pedig egy másik republikánus volt high-tech cégvezető, Meg Whitman küzd. Ellenfele a 72 éves Jerry Brown, aki 1975 és 1983 között már betöltötte Kalifornia kormányzói posztját. Brown 4 ponttal vezet, de az eredmény itt is bármikor megfordulhat.
A szenátusi többség visszaszerzéséhez a republikánusoknak mindenképpen nyerniük kell Colorado államban is, ahol Ken Buck próbálja meg kiütni demokrata ellenfelét, Michael Bennettet a szenátusi székből. Coloradóban a szavazók egyharmada a Demokrata Párt tagja, egyharmada a Republikánus Párthoz tartozik, és további harmaduk független. Egyik párt sem tudott tartósan fölénybe kerülni ebben az államban. A republikánusok győztek, amikor George Bush és Bob Dole indultak az elnökségért. Másik alkalommal a szavazók Bill Clintont és Barack Obamát támogatták, ezért mindkét kampánystáb igyekszik személyesen megszólítani az embereket.
A floridai szenátusi helyekért folyó küzdelem különlegessége, hogy nemcsak kettő, hanem három esélyes jelölt között zajlik a verseny. A Teadélután Mozgalom jelöltje, Marco Rubio ugyanis minden várakozást felülmúlva szerepelt a republikánusok előválasztási kampányában, ezért a jelenlegi kormányzó, Charlie Crist, aki egyébként republikánus nagyágyúnak számított, tavasszal úgy döntött, hátat fordít pártjának, és függetlenként indul a szenátori székért. A demokraták részéről Kendrick Meek próbál lépést tartani ellenfeleivel. A legtöbb közvélemény-kutatás szerint Rubio fölényesen vezet az egykori republikánussal szemben, Meek pedig a harmadik helyen áll. Floridában 11,7 százalékos a munkanélküliségi arány, és naponta átlagosan 75 ház vagy lakás kerül árverésre. A helyi lakosok emiatt mindenképpen hallatni akarják a hangjukat jövő kedden.

Olvasson tovább: