Kereső toggle

Nehéz kereszt

„Az ördögnek is jobb a sajtója” – brit médiakampány XVI. Benedek ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha nem tartóztatják le, nem kell félbeszakítania szabadtéri miséjét a tiltakozók miatt, és „megússza” a politikusokkal való találkozást is, akkor akár még sikeres is lehet XVI. Benedek pápa látogatása az Egyesült Királyságban, amelyet lapzártánk után, csütörtökön kezd Londonban.

Magának az ördögnek is jobb sajtója van, mint a pápának – jegyezte meg minapi cikkében Stephen Glover, a Daily Mail kolumnistája a XVI. Benedek látogatását megelőző médiahangulatról, és aligha tévedett. A pápai látogatásra ugyanis rendkívül feszült atmoszférában kerül sor. Az újságokból, a rádiós és televíziós műsorokból a külső szemlélőnek leginkább az lehet a benyomása, mintha egy háborús bűnös érkezésére készülne az ország, nem pedig a királynő, a kormány és – a kilépő anglikán hívőket befogadó és egyre növekvő – római katolikus közösség meghívására érkező katolikus egyházfő fogadására.

Beperelnék Benedeket

A korántsem áhítatteli készülődés jegyében az ország egyik legnézettebb televíziós csatornája, a Channel 4 hétfőn főműsoridőben sugározta Probléma a pápával című műsorát, amelynek műfaját elég nehéz meghatározni.
A csatorna dokumentumfilmként jegyezte, de közelebb áll az igazsághoz, ha úgy jellemezzük: több mint dokumentumfilm, és csak egy kicsit kevesebb, mint vádirat. A filmet készítő Peter Tatchell (melegjogi aktivista és a Pope Protest mozgalom egyik fő zászlóvivője) számos jogos kérdést vet fel, mint például XVI. Benedek hallgatását a gyerekekkel és fiatalkorúakkal szembeni szexuális visszaélések ügyében, vagy azt, hogy visszafogadta az egyházba az elődje által kitagadott X. Piusz Társaság papjait, akik közül az angol Richard Williamson közismert holokauszttagadó. A film végére azonban elszabadulnak, ha nem is az indulatok, de a hangulatok: Tatchell, aki maga nem vallásos, mint egyszemélyes bíró és ügyész többször kijelenti: nem ilyen konzervatív (értsd: bigott) pápára van szüksége a katolikus egyháznak. Ezt követi a verdikt: XVI. Benedek látogatása nem kívánatos Angliában. Hasonló szellemiségű rádióadást tűzött műsorra a BBC4, Egy pápa tárgyalásai címmel. A közszolgálati rádió egyre növekvő kereszténységellenességét és a műsor stílusát bírálta Keith O’Brien, a skót katolikus egyház feje, kevés sikerrel.
Vannak, akik nem érik be a médiabeli támadásokkal: többen jogi lépéseket szeretnének tenni a pápa ellen, emberiség elleni bűncselekmények vádjával. Az akció mögött két harcos ateista, Richard Dawkins és Cristopher Hitchen áll, akik a Times beszámolója szerint megbíztak egy ügyvédi irodát, vizsgálják meg ennek az akciónak a lehetőségét. Dawkins szerint Benedek, azáltal, hogy tudott a szexuális visszaélésekről, és a Hittani Kongregáció korábbi fejeként mégsem tett lépéseket, valójában emberiség elleni bűncselekményt követett el, így bíróság elé állítható. Dawkins és Hitchen a Pinochet letartóztatásakor alkalmazott módszert szeretnék követni, amelyet nemrégiben Cipi Livni korábbi izraeli külügyminiszter ellen is alkalmazni akartak palesztin-párti emberjogi aktivisták. Polgári keresetet nyújtottak be, ennek alapján egy bíró letartóztatási parancsot adott ki a külügyminiszter ellen, aki emiatt végül nem lépett be az országba. Az ateista aktivisták szerint Benedekre nem terjed ki a diplomáciai védettség, mert az ENSZ nem ismeri el a Vatikánt mint államot.

Skóciában találkoznak

A pápalátogatás mellesleg már a választási kampánynak is témája volt, a televíziós viták egyikén a közönség részéről érkezett a kérdés: távol tartja-e magát a jelölt a pápától a látogatás idején. A válaszok végül elütötték a provokatív kérdés élét. David Cameron például kifejtette: bár nem osztja a pápa véleményét a fogamzásgátlás és a homoszexualitás kérdésében, mindent megtesz, hogy XVI. Benedek látogatása sikeres legyen. Hasonlóképpen nyilatkozott gyakorlatilag Gordon Brown is, aki a látogatást eredetileg kezdeményezte a katolikus szavazatok megnyerése érdekében.
A pápai látogatásnak, ha eltekintünk a felkorbácsolt médiahangulattól és a valódi botrányoktól, egyértelmű politikai célja van: XVI. Benedek látogatása ugyanis állami látogatás, a pápa államfőként érkezik a szigetországba. Ez jelentős különbség II. János Pál 1982-es látogatásával szemben, amikor a pápa a katolikus egyház vezetőjeként érkezett a katolikus hívekhez, és amelynek (egyik) csúcspontja volt, amikor a canterbury székesegyházban együtt imádkozott a canterbury érsekkel.
XVI. Benedeket mint a Vatikán fejét fogadja II. Erzsébet, aki az érdekesség kedvéért az anglikán egyház feje – Angliában. A királynő és a pápa találkozóját ennek megfelelően Skóciába helyezték, ahol a királynő nem vezeti az anglikán egyházat. Benedek pápa találkozik David Cameron miniszterelnökkel is, aki már kampányon kívül is újra ígéretet tett, hogy mindent meg fog tenni a látogatás sikeréért, illetve audiencián fogadja az amúgy ateista Nick Clegg miniszterelnök-helyettest, akinek spanyol felesége buzgó katolikus.
A legnagyobb érdeklődésre az ellenzék jelenlegi vezetőjével való találkozás tart számot: Gordon Brown lemondása után a Munkáspártot átmenetileg Harriet Harman vezeti, aki esélyegyenlőségi miniszterként még februárban nyílt összecsapásba keveredett a Vatikánnal, azt követően, hogy a kormány ki akarta terjeszteni az esélyegyenlőségi törvényt a vallási intézményekre is. Ennek megfelelően a vallási intézmények laikus posztjain az egyházak – saját alapelveiktől eltérően – kötelesek lennének homoszexuális alkalmazottakat is foglalkoztatni. A pápa ezt a vallásszabadság beszűkítéseként értékeli, Harman viszont – akinek a férje mellesleg katolikus – továbbment, kifejtve: mivel egy általános EU-s irányelvről van szó, a Vatikán elgondolkodhatna annak bevezetésén.

Vadházasságból reformáció

Az anglikán egyház 1534-ben jött létre, amikor az angol parlament VIII. Henrik angol király nyomására meghozta az úgynevezett egy-házfőségi törvényt (Act of Supremacy). E törvény egyházkormányzati szempontból teljességgel függetlenítette az angol egyházat a római katolikus egyháztól. Ettől kezdve az angol államegyház mindenkori feje, legfőbb irányítója nem a római pápa, hanem az angol király. A Rómától történt elszakadás fő oka az volt, hogy VIII. Henrik szeretett volna elválni feleségétől, hogy akkori szeretőjével, Boleyn Annával köthessen új házasságot. A pápa azonban a német-római császár erőteljes politikai nyomására nem volt hajlandó engedélyezni a válást. Az indulatos uralkodó ekkor úgy döntött, hogy magától Rómától fog elválni.
Hitelvek és hitgyakorlat vonatkozásában VIII. Henrik továbbra is mereven ragaszkodott a római katolikus tradícióhoz. Halálbüntetés terhe alatt parancsolta meg alattvalóinak a római katolikus vallás változatlan gyakorlását. Az Angliában is egyre több követőre találó reformáció híveit pedig tűzzel-vassal üldözte.
A király halálát követően azonban radikális fordulat következett. A még Henrik által kinevezett canterburyi érsek, Thomas Cranmer, miközben készségesen szolgálta a király egyházpolitikáját, titokban az üldözött  reformáció hívévé vált, sőt érseki rangja ellenére a legnagyobb titokban meg is nősült. Henrik halálát követően az anglikán egyház vezető főpapjaként nyíltan vállalta protestáns meggyőződését, és irányításával megtörtént a szakítás a római katolikus hitelvekkel és hitgyakorlattal egyaránt.
Az általa megfogalmazott új anglikán hitelvek I. Erzsébet alatt, 1571-ben nyerték el végleges formájukat. Ez az úgynevezett Harminckilenc cikkely (Anglikán cikkelyek), mely napjainkig az anglikánok alapvető hitvallási irata. Cranmer irányításával dolgozták ki az új szertartásrendet is, melyet a mindmáig meghatározó jelentőségű Anglikán imádságoskönyvben rögzítettek 1549-ben (Book of Common Prayer). Cranmer irányításával az anglikán egyház protestáns felekezetté vált. Ennek lényege, hogy a Szentírás lett a legfőbb zsinórmértékké, és határozottan szakítottak minden olyan hitelvvel és hitgyakorlattal, amely szemben állt a Biblia tanításával. Elutasították a katolikus misét, az ostya átlényegülését. Az ostya előtti térdhajtást bálványimádásnak minősítették. Elvetették az ereklyék, képek, szobrok tiszteletét, a szentek kultuszát és a Mária-kultuszt. Tagadták a tisztítótűzről szóló katolikus tanítást, csakúgy, mint a hétszentséget, és csak a keresztséget és az úrvacsorát ismerték el szentségnek. Elvetették a pápai primátust, és rögzítették, hogy Róma tévedett a hit kérdéseiben. Elutasították a kötelező papi nőtlenséget, a cölibátust is.
Ugyanakkor az anglikán egyház több vonatkozásban megőrzött bizonyos elemeket a római katolicizmusból, amelyeket nem tekintettek a Bibliával kifejezetten szemben állónak. Így például a liturgiában meghagyták az ünnepélyes katolikus külsőségeket, az egyházkormányzat tekintetében pedig az erősen hierarchikus berendezkedést. (Kulcsár Árpád)

Olvasson tovább: