Kereső toggle

Józan döntés

A szlovákok nem voltak vevők a gyűlöletkeltésre

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár a hétvégi szlovákiai választásokat a Robert Fico kormányfő vezette baloldali Irány (Smer) párt fölényesen nyerte, megszerezve a voksok mintegy 35 százalékát, mégis az ellenzéki négypárti jobb-közép koalíció alakíthat kormányt, amely 79 mandátumot szerzett a 150 tagú szlovák törvényhozásban.

A választók nyugdíjba küldték a korábbi háromszoros kormányfő Vladimír Mečiart és pártját (HZDS) és meglepetésre nem jutott a parlamentbe a Magyar Koalíció Pártja (MKP) sem 4,3 százalékos eredménnyel. A választások egyik nagy nyertese viszont a Bugár Béla vezette Híd, amely a voksok 8,1 százalékát szerezte meg, a szlovákiai magyarok többsége az egy éve alakult pártot támogatta. A szintén új, másfél éve alakult liberális Szabadság és Szolidaritás (SAS) Párt még nagyobb sikernek örülhetett, 12 százalékos eredménye komoly fegyvertény. E két párt jó eredményével vált valósággá a néhány hónapja még elképzelhetetlen kormányváltás Szlovákiában.

Női jelölt

Az eredmény kísértetiesen hasonlít a nyolc évvel ezelőttire, akkor Mečiar győzelme mellett a négypárti, Mikulás Dzurinda vezette koalíció 78 parlamenti mandátummal alakított kormányt. Dzurinda ez év elején pártja finanszírozási botránya kapcsán lemondott a kormányfőjelöltségről, sőt a választásokon sem indult viszont elnök maradt a Szlovák Keresztény és Demokratikus Unióban (SDKÚ).

Helyette a tavalyi köztársasági-elnök-választáson egymillió szavazatot szerző, de azt elbukó Iveta Radičová vezette a pártot a parlamenti székekért folyó csatában. És bár az SDKÚ kevesebb szavazatot kapott, mint négy éve, a választók mintegy 16 százalékát győzve meg, mégis szinte biztos, hogy Radičová lesz az ország, sőt a Kelet-Közép-európai régió első miniszterelnök-asszonya. Megnyilvánulásaiból úgy tűnik, még meg kell emésztenie a nagy feladat terhét. A csak négy éve politikussá avanzsált szociológiaprofesszor, ismert rendszerváltó értelmiségi személyiség valóban gyorsan jutott fel a csúcsra, azonban üde változást hozhat a szlovák politikai kultúrába. A négypárti koalícióhoz csatlakozik még a hagyományos eredményét, 8 szazalékot hozó Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH). A Ján Slota-féle Szlovák Nemzeti Párt (SNS) éppen csak vette az akadályt, 5,07 százalékkal jutott a törvényhozásba, bekerülésük mintegy kétezer szavazaton múlott.

 

A magyar kártya kudarca

A Szlovákia számára kétség kívül pozitív eredmény meglepetésnek számít, amihez több tényező is hozzájárult, elsősorban a kampány hajrájában. Elvileg Robert Fico kormányának négyéves katasztrofális teljesítménye is elégséges lehetett volna a bukáshoz. Az országban azonban még mindig nagy arányban szavaznak az emberek nem teljesítmény, hanem érzelmi alapon, ami Szlovákia tizenhét éves önálló történelmében mindig a populista-nacionalista-baloldali, az erős államot és autoritatív vezetési stílust képviselő pártoknak kedvez, illetve kedvezett.

Ezért volt hosszú évekig Mečiar az első számú vezető, utána pedig Fico a nagy kedvenc. Ez a kommunista nosztalgián, kisebbségi érzéseken, nacionalizmuson alapuló trend azonban úgy tűnik, lassan, de változik Szlovákiában. Örvendetes hír, hogy most a híres „magyar kártya" még a kettős állampolgárság hátszelével sem segített. Pedig Fico és Slota mindent megtettek. A kampány finisében már nyíltan riogattak a „magyar veszéllyel", Trianon emlékműveket, Svatopluk-szobrot (régi morva, a szlovák nacionalista történelemértelmezésben „ószlovák" fejedelem) avattak, gondolván, hogy a már említett érzelmi alapon szavazó szimpatizánsaikat mobilizálni tudják.

Ez részben sikerült is (talán, ha nincs a kettős állampolgárságról szóló törvény, az SNS nem jut a parlamentbe), ugyanakkor ellenkező hatást is kiváltott. A józan gondolkodású, békeszerető másik oldal (szlovákok és magyarok), megelégelve a feszültségszítást és gyűlöletkeltés ilyen szintjét, szintén mobilizálódott. A nagyobb arányú választási részvétel (többen mentek el voksolni, mint négy éve), elsősorban Pozsonyban és a déli régiókban sikerrel küldte ezt a politikát most kormányon kívülre.

Hét magyar, hét szlovák

A sajátos magyar versengés hasonló tanulsággal szolgált. A Csáky Pál vezette MKP a kampányban semmi mással nem foglalkozott, mint a Híd lejáratásával. Bugár Bélát a nemzet árulójának, önmagukat a szlovákiai magyar érdekek egyedüli letéteményesének kiáltották ki. Csáky emellett nyitva hagyta a Ficoval való koalíció esetleges lehetőségét, magát és pártját mindenképpen a következő kormány tagjaként láttatta, a mérleg nyelvének szerepére készült. Orbán Viktorral, mint jó barátjával érvelt, mondván, csak általuk jöhet megbékélés a szlovák-magyar viszonyba.

Bugárék viszont nem vették fel a kesztyűt, nem vádaskodtak, nem az MKP-val, hanem pozitív üzeneteket megfogalmazó saját kampányukkal foglalkoztak. A szlovákiai magyarok pedig inkább hittek a Hídnak, amely az együttműködés szükségességét hangsúlyozta. Ezt a politikát egyébként Bugár Béla korábban MKP-elnökként is sikerrel képviselte. A szlovákiai magyarokat ezért nem lehetett „megetetni" az árulós szlogennel. Sőt, kinyilvánították, hogy éppen a Csáky, Duray és Orbán nevével fémjelzett konfrontatív, nacionalista politika az, ami nem elfogadható többségüknek.

A Híd sikeréhez továbbá hozzájárult az is, hogy a megbékélés üzenetével sok szlovák szavazót is megszólítottak. Olyan teljesen szlovák járásokban sikerült 2-3 százalékos támogatást elérniük, ahol korábban az MKP soha nem szerzett szavazatokat.

A nemzeti alapú gondolkodásmód - a tanulságok levonása helyett - máris megfogalmazta a kritikát: a Híd nem magyar párt, mivel parlamenti frakciójában csak hét magyar van a hét szlovák nemzetiségű képviselő mellett. Erre Simon Zsolt, a párt alelnöke válaszolt csattanósan, mondván, a szlovák, a Híd színeiben mandátumot szerző Ondrej Dostál (aki szlovák értelmiségiként mindig kiállt a kisebbségi jogok érvényesítése mellett) biztosan jobban fogja képviselni a szlovákiai magyarok ügyét, mint Duray Miklós, aki parlamenti képviselőként 14 éve nem szólalt fel a szlovák törvényhozásban.

Mindenesetre a Hídra - mint a magyar érdekek egyedüli képviselőjére - nagy felelősség hárul a parlamentben és a kormányban a kisebbségi ügyek képviselete terén. Az MKP jövője erősen kérdéses. Tagságuk jelentős része a Hídhoz vándorolhat át, újra egypólusúvá alakítva a szlovákiai magyarok képviseletét. Ha viszont meg tudnak újulni (a vezetés már felajánlotta lemondását), és újra tudják definiálni önmagukat, alternatívát képviselhetnek, illetve a magyar képviselet erősödését jelenthetik a jövőben. (A Híd által a választások előtt felajánlott, az MKP által visszautasított választási koalíció a jelenlegi eredmények tükrében több mint 12 százalékot szerezhetett volna.)

Persze az örvendetes választási eredmény - amelynek a nemzetközi médiában is kedvező fogadtatása volt - önmagában még nem oldja meg Szlovákia gondjait, kemény munka vár a felálló kormányra is. Fico egy leromlott versenyképességű, korrupcióval terhelt országot, nagy költségvetési deficitet és államadósságot, magas munkanélküliséget hagy maga után.

A gazdasági elemzők bíznak a körvonalazódó új kormánykoalíció pártjaiban, amelyek gazdasági programját már a választások előtt a leginkább szakmainak és versenyképesnek ítélték. Elsősorban az SAS, amely kampányát a gazdasági reformok ígéretére építette, lehet a változások mozgatórugója, elnöke Richard Sulík a pénzügyminiszteri poszt várományosa. Ő volt a korábban bevezetett egykulcsos jövedelemadó ötletgazdája is, most teljes járulékreformot ígér (Szlovákiában az adóterhekkel ellentétben a járulékterhek még mindig nagyon magasak).

Bugár: nem küldök rózsacsokrot Orbánnak!

Bugár Béla annak nem örül, hogy az MKP nem került be a szlovák Országgyűlésbe; annak viszont igen, hogy a választók az együttműködés hívószavát választották a széthúzás helyett. A Híd Párt vezetője az ATV Egyenes Beszéd című műsorában leszögezte: pártja nem kíván tárgyalni Fico pártjával.
Nemmel válaszolt Bugár arra a kérdésre is, hogy küld-e rózsacsokrot Orbán Viktornak. A kérdés alapját egy szlovák liberális napilap cikke szolgáltatta, amely szerint ezzel kellene megköszönnie a Híd parlamentbe jutását a magyar kormányfőnek.
„Szerintem ez nem így van: az eredmény azon is múlott, hogy miként reagálta le – többek között – az MKP azt a fajta politikát, amit két héttel a szlovák parlamenti választások előtt elkezdett a Fidesz. Ami miatt az MKP nem jutott be, az a nagyon kemény, támadó jellegű kampányuk, amivel próbáltak minket befeketíteni. A választók megelégelték az állandó sárdobálást” – összegezte véleményét a pártelnök.
A Híd Párt szimpatizánsai azért rejtőzködtek, mert az MKP folyamatosan lehazaárulózta őket. Bugár Béla ezzel magyarázta, hogy korábban nem lehetett pontosabb becslést adni a szlovákiai választások eredményéről.
Az exitpollok pontos adatokat hoztak, akkor már feloldódott a választóinkban a szégyen, mondta a Híd pártot vezető politikus, aki saját pártja sikerét az utolsó 10 nap erőteljes Fico-ellenes kampányával magyarázza. Bugár személy szerint örült volna, ha a Magyar Koalíció Pártja is bekerül a szlovák parlamentbe, olyannyira, hogy attól sem zárkózik el, hogy bizonyos területeken – földrajzi és eszmei értelemben egyaránt – együttműködjön Csáky Pállal. A kettős állampolgárságot engedélyező magyar jogszabály a szlovákiai magyaroknak nem kifejezetten, viszont Fico nacionalista pártjának nyilvánvalóan kedvezett – mesélte a kampánykörútján folytatott beszélgetések tanulságait a Híd Párt elnöke, aki szerint a nacionalisták egyáltalán nem is jutottak volna be a magyar kormány akciói nélkül. Bugár egyébként a jövőben javítaná a kapcsolatot a magyar kormánnyal – s ez valószínűleg nem is rajta múlik. (atv.hu)

Olvasson tovább: