Kereső toggle

Sugárzó mosolyok

Brazil–török–iráni atomegyezmény: old vagy köt?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagságára pályázó Brazília elnöke látszólag hatalmas diplomáciai sikert aratott, amikor közvetítésével sikerült elérni, hogy Irán beleegyezzen, hogy nukleáris fűtőanyagát külföldön dúsítsák. Ha viszont alaposabban megvizsgáljuk, amit tudni lehet a megállapodásról, nyilvánvaló, hogy a világ nem közelebb, hanem még távolabb került az iráni nukleáris válság megoldásától.

Az egész világot meglepetésként érte, amikor a nemzetközi sajtóban a hét elején megjelentek a brazil elnök, a török miniszterelnök és az iráni államfő diadalittas hármas kézfogásáról készült felvételek. Lula da Silva és Recep Tayyip Erdogan Teheránban bejelentette, hogy végre sikerült megállapodni Mahmúd Ahmadinezsáddal arról, hogy nemzetközi felügyelet alá helyezik a muzulmán köztársaság vitatott atomprogramját.
A nyilvánosságra hozott adatok szerint Irán mintegy 1200 kilogramm uránt szállít Törökországba, ahol a nukleáris fűtőanyagot közel 20 százalékosra dúsítják, majd visszaviszik Iránba, ahol egy orvosi kutatóreaktor üzemeltetéséhez fogják használni. Brazília és Törökország szerint ezzel meg tudják akadályozni, hogy Irán atomfegyver építéséhez használja a nukleáris fűtőanyagot.

Változatlan szankciók

Törökország, amely az elmúlt időszakban egyre inkább eltávolodott nyugati (főként amerikai és izraeli) szövetségeseitől, és Iránhoz közeledett, máris kijelentette, hogy a megegyezés okafogyottá tette a Teherán elleni újabb, szigorúbb ENSZ-szankciók elfogadását. „Ezt a megállapodást pozitívan kell értékelni, és miután Törökország és Brazília garanciát vállalt, és az alacsony fokon dúsított uránium nálunk marad, nincs szükség újabb szankciókra” – jelentette ki a török külügyminiszter. Ahmed Davutoglu szerint egyébként országa úgy fogja őrizni az iráni urániumot, „mint saját fővárosát”.
Az iráni elnök pedig felszólította az ENSZ BT öt állandó tagját és Németországot (az úgynevezett bécsi csoportot), amelyek az Irán elleni szigorított szankciók megszövegezésén dolgoznak, hogy kezdjenek újabb tárgyalásokat Teheránnal. „A nukleáris fűtőanyag cseréjéről szóló egyezmény megkötése után itt az ideje, hogy a hat ország becsületességen, igazságosságon és kölcsönös tiszteleten alapuló tárgyalásokat kezdjen Iránnal” – fogalmazott Ahmadinezsád.
A hat ország (az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország, Kína és Németország) azonban fenntartásait fejezte ki a megegyezéssel kapcsolatban. „Iránnak meg kell tennie a szükséges lépéseket, hogy meggyőzze a nemzetközi közösséget arról, hogy nukleáris programja kizárólag békés célokat szolgál” – mondta a fehér házi szóvivő. Robert Gibbs azt is hozzátette, hogy az iráni kormánynak tettekkel és nem csupán szavakkal kell bizonyítania, hogy eleget tesz nemzetközi kötelezettségeinek, mert különben következményekkel, akár nemzetközi szankciókkal találja magát szembe.
A nemrég hivatalba lépett konzervatív brit miniszterelnök, David Cameron szóvivője pedig azt mondta: „Iránnal kapcsolatos álláspontunk változatlan. Iránnak kötelessége biztosítani a nemzetközi közösséget békés céljairól. Amíg ezt nem teszi meg, partnereinkkel az ENSZ Biztonsági Tanácsában tovább dolgozunk a büntetőintézkedésekről szóló határozaton.”
Német kormányzati tisztviselők is kifogásolták a megállapodást, főleg mivel az iráni külügyminisztérium azt is világossá tette, hogy a muzulmán köztársaság maga is tovább folytatja a 20 százalékra dúsított urán előállítását.
Még az Irán elleni szankciók dolgában oly óvatos Oroszország is kétségeinek adott hangot. „Egy kérdés merül fel: maga Irán fog-e uránt dúsítani? Amennyire az iráni tisztviselők kijelentéseiből értem, folytatni fogják ezt a munkát. Ebben az esetben a nemzetközi közösség korábbi aggodalmai megmaradnak” – nyilatkozta Dmitrij Medvegyev orosz elnök.

Atomúton

A nyugati diplomaták fő kifogása az, hogy mivel Irán továbbra is dúsít uránt, gyakorlatilag bármelyik pillanatban hozzáláthat atomfegyverek gyártásához. Emiatt már az urándúsítás felfüggesztését követelő három határozat is született Teherán ellen az ENSZ BT-ben, mindeddig eredménytelenül. Ráadásul a mostani megegyezés alapján, ha Törökország egy éven belül nem találná visszaküldeni a feldúsított nukleáris fűtőelemeket Iránnak, akkor visszaszállítja az alacsony feldolgozottságú uránt.
A mostani megállapodás egyébként kísértetiesen emlékeztet a bécsi csoport tavaly októberi ajánlatára. Ez alapján Oroszország dúsította volna az iráni uránium egy részét (szinte pontosan ugyanannyit, mint amennyi a mostani egyezményben szerepel), majd visszaszállította volna a fűtőanyagot Iránba. Azt az ajánlatot Teherán először elvileg elfogadta, majd különböző kifogásokra hivatkozva elutasította. Azóta pedig Irán nyilvánvalóan folytatta a dúsítást, sőt többször deklarálta, hogy kiterjesztette és felgyorsította a munkát.

Szemfényvesztésnek tartják

A megállapodás ráadásul ezer sebből vérzik. A szakértők szerint ugyanis nem bizonyos, hogy Törökországnak megvan a megfelelő felszerelése az urándúsításhoz. A szerződés emellett hallgatólagosan elismeri, hogy Iránnak joga van magasan dúsított uránhoz, amiből rövid idő alatt atomfegyvert lehet előállítani. Kétséges az is, hogy független szakértők felügyelni tudják-e a cserét, főleg mivel Törökország egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait Iránnal és Szíriával.
Ezek után a teheráni megegyezés egy formálódó Amerika-ellenes koalíció egyértelmű diplomáciai fogása annak érdekében, hogy Irán elkerülje az újabb ENSZ-szankciókat. Teherán ugyanis a nemzetközi közvélemény előtt azt a látszatot kelthette, hogy hajlandó a megállapodásra, főleg, ha az nem az egyébként diplomáciai megoldást kereső Washington nyomására jön létre.
Ráadásul az alku a BT két nem állandó tagja, (az Iránnal virágzó gazdasági kapcsolatokat ápoló) Törökország és Brazília bábáskodásával jött létre, ami azt jelzi, hogy a tanács aligha tud egyhangú határozatot hozni Irán ellen a közeljövőben. Kiszivárgott hírek szerint a készülő büntetőintézkedések egyébként is erősen felhígultak, és aligha tudják elejét venni annak, hogy Irán komoly fegyverekre, illetve atomfegyver előállításához szükséges alkatrészekre tegyen szert.
Izraelben úgy értékelték, hogy a megállapodással újabb válság jött létre, és Benjamin Netanjahu miniszterelnök összehívta legbelsőbb, biztonsági kabinetjét a helyzet megvitatására. Főleg mivel az izraeli vezetés hónapok óta azzal igyekszik megnyugtatni a közvéleményt, hogy az Egyesült Államok vezetésével hozott ENSZ-szankciók meg tudják majd akadályozni, hogy Irán atomfegyvert állítson elő.

Vészhelyzet a perzsa-öbölben

Kiszivárgott hírek szerint a Perzsa-öbölben nemrég véget ért iráni hadgyakorlat elsődleges célja az volt, hogy Teherán felkészüljön a Hormuzi-szoros blokádjára, amennyiben az ENSZ újabb és szigorúbb szankciókról hoz határozatot Irán ellen. A Perzsa-öbölben tartott nyolcnapos hadgyakorlat során az Iráni Forradalmi Gárda több nyugati hajót is megállított, átvizsgált, illetve lefényképezett. Az iráni légierő pedig elüldözött egy amerikai kémrepülőgépet, amely a nagyszabású csapatmozgást figyelte. Hivatalos bejelentések szerint Irán új, nagy sebességű hajókat, torpedókat és hajórombolókat állított hadrendbe. Emellett új, a radarok számára láthatlan, közepes hatótávolságú rakétákkal is sikeres kísérleteket hajtott végre. Az iráni haditengerészet főparancsnoka, Habibollah Szajjari tengernagy kijelentette: a hadgyakorlattal akarták demonstrálni, hogy Irán teljes mértékben felügyeli a hajók közlekedését a Perzsa-öbölben. A világ olaj- illetve gázszállítmányainak 40 százaléka itt halad át, így ha Irán blokád alá vonná a térséget, az egekbe szökne az energiahordozók ára, illetve súlyos hiány léphet fel, ami katasztrofális következményekkel járhat a nyugati gazdaságokra nézve.

Olimpia, focivébé, ENSZ

Miután Lula elnök vezetésével Brazília megszerezte magának a jogot a 2014-es futballvébé és a 2016-os olimpia megrendezésére, a világsajtóban már nemcsak arról találgatnak, hogy a dél-amerikai ország az ENSZ BT állandó tagja akar lenni, hanem arról is, hogy vajon a brazil elnök lesz-e a világszervezet következő főtitkára. Lula da Silva a mostani megállapodásban játszott szerepével egyértelműen úgy akar feltűnni, mint aki oroszlánrészt vállalt az iráni atomválság megoldásában. Sokan kétkedve fogadják ugyanakkor, hogy a világ egyik legzsarnokibb rendszere érdekében (mert valójában Irán érdekében közvetített) lépett fel egy súlyos válság megoldását keresve. A demokrácia igazi hívei alighanem viszolygással figyelték, amikor Silva különleges jóindulattal és barátsággal szorongatta Ahmadinezsád, illetve a legfőbb iráni vallási és politikai vezető, Ali Hamenei ajatollah kezét. Ellentmondásos reakciókat váltott ki az is, amikor megalapította a Sao Pauló-i fórumot, amely ideológiailag a kommunizmus, illetve Fidel Castro rendszerével vállal közösséget. Vitathatónak tartják sokan azt is, hogy Brazília támogatta José Manuel Zelaya elűzött hondurasi elnököt, sőt a diplomáciai szokásokat felrúgva, a külföldről érkező Zelaya a brazil nagykövetségen talált menedéket. Az pedig elsősorban Londonban váltott ki ellenérzéseket, hogy a Falkland-szigetek körül kiújult konfliktusban Silva Argentína mellé állt. Egy dolog biztos: hazájában az elmúlt időszakban nőtt az elnök népszerűsége. 2002-ben a munkáspárti politikus és volt szakszervezeti vezető a szavazatok 61 százalékával lett elnök, 2006-ban is hasonló eredménnyel választották újjá az egykori cipőpucoló fiút, aki saját bevallása szerint tizenöt éves koráig analfabéta volt. A legfrissebb felmérések szerint a brazilok közel 84 százalékának tetszik Silva elnöki ténykedése, ami január óta 2 százalékpontos növekedést jelent. Mandátuma januárban jár le, és nyílt titok, hogy szeretné megpályázni az ENSZ-főtitkári posztot. Kiszivárgott hírek szerint a dél-amerikai országok integrációja és Afrika megsegítése foglalkoztatja elsősorban a jelenlegi brazil elnököt.

Olvasson tovább: