Kereső toggle

Szexturista miniszter

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Frédéric Mitterrand, a frissen kinevezett francia kulturális miniszter azonnal botrányba keveredett. Miután a miniszter felszólalt Roman Polanski letartóztatása ellen, a szélsőjobb médiabotrányt gerjesztett négy évvel ezelőtt megjelent önéletrajzi regénye kapcsán, amelyben kiállt a szexturizmus mellett, és elismerte, hogy „fiúkért fizetett”.

François Mitterrand néhai francia köztársasági elnök unokaöccse La mauvaise vie (A rossz élet) című önéletrajzi könyvében arról számol be részletesen, hogy milyen élményt jelentettek számára az ázsiai bordélyházakban tett látogatásai. Szavai szerint a fiatal - és értelemszerűen kiskorú - férfi prostituáltakhoz való vonzalma azután is megmaradt, hogy megismerte „ennek a kereskedelemnek a borzalmas részleteit". „Szokásommá vált, hogy fiúkért fizetek" - írja. „A rendkívül vonzó és azonnal elérhető fiatal fiúk pazar választéka láttán eluralkodik rajtam a vágy." Majd részletesen ecsetelve bemutatja a thai és indonéz férfibordélyok világát.

A 2005-ben megjelent és rögtön bestsellerré lett könyvből Marine Le Pen, Jean-Marie Le Pen francia szélsőjobboldali politikus lánya olvasott fel részleteket két hete a francia köztelevízió szexuális bűnözéssel foglalkozó egyik műsorában. Le Pen azt követően fejezte ki felháborodását, hogy Mitterrand éles hangon kelt Roman Polanski filmrendező védelmére, akit Svájcban tartóztattak le nemrég, hogy az Egyesült Államokban bíróság elé állítsák egy 13 éves kislányon 1977-ben elkövetett nemi erőszakért. Polanski ellen indított eljárása miatt kegyetlenséggel vádolta meg az Egyesült Államokat. „Ahogy van egy olyan Amerika, amelyik nagylelkű, és amelyiket szeretünk, úgy van egy olyan Amerika is, amelyik félelmetes, és ez az az Amerika, amelyik most megmutatta az arcát" - nyilatkozta.

A szélsőjobb mellé felzárkózott a baloldal is, és már közösen követelik Mitterrand menesztését. Mindez komoly fejfájást okoz Nicolas Sarkozy elnöknek, aki a „politikai nyitottság" jegyében a 63 éves Mitterrand személyében nemcsak egy újabb szociális minisztert emelt be középjobb kormányába, de személyében az első olyan francia minisztert nevezte ki, aki homoszexualitását nyíltan vállalja. A helyzet annál is kellemetlenebb az elnök számára, hogy választását egyes hírek szerint felesége, Carla Bruni nagyban befolyásolta, mivel a kétes múltú francia first lady folyamatosan azon igyekszik, hogy tágítsa férje kulturális látószögét.

Mitterrand pár nappal később a legnézettebb francia televíziós hírműsorban próbált tisztára mosakodni, azt állítva, hogy könyvének csak egyes részei tükrözik híven a valóságot, más része viszont a fantázia szüleménye. Azt elismerte, hogy valóban fizetett szexuális szolgáltatásokért, mégis úgy ítéli, a média magyarázza félre szavait, mivel amikor fiatal fiúkról írt, ő akkor „korombeli" férfiakra gondolt. Tagadta, hogy fiatal ázsiai fiúkért fizetett volna, állítása szerint a thai bordélyokban fizetett partnerei mind vele lényegileg egykorú férfiak voltak, akik bele-egyezésüket adták az ott történtekhez.

A könyv szóhasználata szerint azonban egyes fiúk „fiatalos bája" bűvölte őt el a klubokban, igaz ír „40 éves bokszolókról" is. Mikor a műsorvezető arról kérdezte, ott lesz-e a nemzetgyűlésben, amikor a szexturizmusról szóló törvénytervezetet tárgyalják, ünnepélyes hangon bejelentette: „Teljes mértékben elítélem a szexturizmust, mivel az szégyenletes, és elítélem a pedofíliát, amivel soha semmilyen módon nem éltem... akik ilyennel vádolnak, azoknak kellene szégyellniük magukat." Korábbi tettei kapcsán úgy véli, „tévedést követtem el, de bűncselekményt nem, hibát meg pláne nem".

Végül elmondta, hogy semmiképp nem áll szándékában lemondani, annál is inkább, mivel továbbra is bírja Sarkozy támogatását - aki mellesleg „briliáns és bátor" műnek nevezte korábban Mitterrand könyvét. Ezért az ellene indított támadást tisztán politikai jellegűnek tekinti, miszerint „ha a Nemzeti Front ránt a sárba, az tisztesség a számomra. Ha pedig baloldali politikusok teszik ugyanezt, az számukra megalázó". Polanskival kapcsolatos kirohanásáról úgy véli, érzelmileg talán túlreagálta a dolgot, de mint mondja: „A kulturális miniszter foglalkozik a művészekkel, és soha nem hagyja őket magukra."

A párizsi média többsége - a baloldali Le Monde és Libération újságokkal az élen - mindeddig kiáll Mitterrand és Sarkozy mellett, mondván, hogy az országnak vigyáznia kell, nehogy homoszexualitása miatt hurcolják meg Mitterrand-t, és a televízióban adott magyarázatát el kellene fogadnia a közvéleménynek. Továbbá úgy vélik, nem lenne szabad Mitterrand „magánéletében vájkálni", mivel az súlyos eltorzulást eredményezne a francia politikai értékrendben, amely hagyományosan szétválasztja a politikusok köz- illetve magánéleti ügyeit.

Rabszolgavásár Ázsiában

„Természetesen én is olvastam, amit írnak a fiúkkal való itteni (thaiföldi) kereskedelemről, és egy tucat filmet és jelentést is láttam a témában. A média kétszínűségével kapcsolatos minden kétségem ellenére is tudom, hogy van ebben igazság, még ha a szenzációhajhászás is a cél… A mindent elárasztó nyomor… a helyi maffia szerepe és a dollárhegyek, amit ez az iparág termel, amiből a fiúk csak morzsákat kapnak, a drogok, amik pusztítják és megkötözik őket, a betegségek…
Mindez egy jó adag egyszerű gyávasággal keveredik a fejemben… Nem tudom kiverni a fejemből, folyamatosan erre gondolok, mégsem tud megakadályozni abban, hogy újra és újra visszatérjek…
Az Adoniszok eladására rendezett vásárok, a rabszolgapiac rituáléja roppantul felizgat… a rendkívül vonzó és azonnal elérhető fiúk pazar választéka láttán eluralkodik rajtam a vágy, amit többet már nem kell rejtegetnem és megfékeznem… Választhatok, mérlegelhetek, történeteket találhatok ki minden egyes fiú kapcsán: hisz épp ezért és épp értem vannak itt.
Végre én választhatok. Van valamim, ami nekik sosem volt: a választás lehetősége… A nyugati erkölcs, az örökkévaló bűntudat, a szégyen, amit hordozok magamban, mindez darabokra hullik. Pokolra az egész világgal, ahogy a férfi mondta.” (Idézet A rossz élet című könyvből)

Olvasson tovább: