Kereső toggle

McNobel: Obama sorban állás nélkül kapta meg a békedíjat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ne viccelj, nincs most április elseje! – így fogadták a Fehér Ház sajtóosztályán a hírt, amit ők is csak a tévében láttak. Barack Obama október 9-én reggel arra ébredt, hogy Nobel-díjas lett. Azt ő sem tudja pontosan, hogy miért. „Nem az eredményeim elismeréseként tekintek a kitüntetésre, hanem annak a megerősítéseként, hogy Amerika vállaljon vezető szerepet a világ gondjainak megoldásában” – mondta az elnök.

Mások is csak találgattak. A londoni Times „sokkhatásúnak” és a Nobel-díj megcsúfolásának tartja az ötfős Nobel- békedíj Bizottság döntését. Egy korábbi kitüntetett, Jimmy Carter szerint viszont „bátor döntés” született.
A norvég bizottság vezetője védelmébe vette a választást. Mint mondta, ezzel akartak nagyobb nyomatékot adni az elnök erőfeszítéseinek. Politikai nyomásgyakorlást sejt a döntés mögött az izraeli knesszet elnöke is. Reuven Riblin szerint a Nobel-díj birtokában Obama nagyobb erővel kényszerítheti ki Izraeltől a békekötést.
A térségben a palesztin hatóság elnöke üdvözölte a kitüntetést, a Hamasz szerint viszont a Nobel-díj semmit nem segít a palesztin népen.
Az AP hírügynökség szerint „megdöbbentő döntés” született, mivel a díjra jelölés határideje február 1-je volt, amikor az amerikai elnök csupán tíz napja volt még hivatalában. Idén rekordszámú, összesen kétszázöt jelölés érkezett. Obama nem számított esélyesnek, mivel általában még korainak tartották az elismerést, amelyet többnyire tudományos, irodalmi vagy politikai életműért, vagy legalábbis évtizedes tevékenységért szoktak megítélni.
A bizottság indoklása szerint Obama „a nemzetközi diplomácia erősítéséért és a népek közötti együttműködésért” kapta az elismerést. Külön megemlítették a muzulmán világ felé tett nyitást, az ENSZ szerepének erősítéséért és az atomleszerelésért folytatott erőfeszítéseket.
Barack Obama a harmadik hivatalban lévő amerikai elnök, aki Nobel-békedíjat kapott. Theodore Roosevelt 1906-ban, az első világháborút lezáró Woodrow Wilson pedig 1919-ben nyerte el a díjat.
A Camp David-i békeszerződést tető alá hozó Jimmy Carter csak jóval hivatali ideje után, 2002-ben kapott kitüntetést a Nobel Bizottságtól.
Igaz, Sir Malcolm Rifkind, volt brit védelmi miniszter szerint a Nobel Bizottságnak érdemes lett volna visszalapoznia a Carternek adott díj indoklásához. „A nemzetközi konfliktusok kapcsán a békés megoldások megtalálása érdekében tett több évtizedes fáradhatatlan erőfeszítéseiért” – szólt a méltatás. „Évtizedes erőfeszítés?” – teszi fel a költői kérdést Rifkin. „2004-ig Obama egy Illinois állambeli helyi politikus volt, kilenc hónappal ezelőtt pedig még egyike volt a száz amerikai szenátornak. Ha Carternek évtizedeket kellett keményen dolgoznia azért a díjért, érthető, hogy még Obama legbuzgóbb hívei közül is sokan úgy érzik, hogy az eltelt idő túl kevés ahhoz, hogy történelmi távlatból lehessen megítélni az elnök érdemeit.”
Megfigyelők szerint a döntés azért is váratlan volt, mert Obama a nemzetközi diplomáciában eddig inkább nehézségekkel szembesült, mintsem megoldást tudott volna hozni.
A teljes atomleszerelésről Prágában elmondott utópisztikus beszéd ellenére Irán az elmúlt félévben zavartalanul folytatta nukleáris programját, csakúgy, mint Észak-Korea.
Afganisztánban az amerikai hadseregparancsnok néhány hete borúlátó üzenetet küldött, miszerint ha nem érkezik sürgős csapaterősítés, a nyolc éve kezdett háború a tálib terroristák és az al-Kaida ellen vereséggel érhet véget.
A szomszédos atomhatalom, Pakisztán a politikai káosz szélére sodródott.
A Közel-Keleten egyetlen közös fotó erejéig sikerült összehozni az izraeli és a palesztin vezetőket, eddig minden eredmény nélkül. Ez Carter óta valamennyi elnöknek sikerült, Bill Clintonnak például több tucatszor.
A „népek közötti együttmű-ködésről” pedig nemrég Koppenhágában kapott csípős leckét az amerikai elnök, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság – az Obama-házaspár személyes korteskedése ellenére – az első körben kidobta Chicago jelölését a 2016-os játékokra. Bár meglehet, a Nobel Bizottság döntését éppen ez könnyítette meg, gyors vigaszt nyújtva a hírek szerint Európából igencsak csalódással hazatérő elnöknek. Amit nem adott meg Koppenhága, Oslo most pótolta. (atv.hu)

Olvasson tovább: