Szokatlan vádlók és vádlottak fognak felvonulni a következő egy hónapban zajló per során a francia büntetőjogi bíróság előtt, hogy a taláros testület kiderítse, vagy legalábbis megpróbálja kideríteni, ki is állhat az eddig minimum három történelmi bukást okozó botrány mögött.
Látszatra mindössze egy névtelen feljelentési ügy az egész. Egy azon több ezer rossz szándékú ügy közül, amelyek minden évben elárasztják a bíróságokat egy olyan országban, ahol - a politika, az igazságszolgáltatás és a rendőrség ösztönzésére - művészeti ággá nőtte ki magát a névtelen levél írása.
Egy ilyen levélből lett a Clearstream-ügy is, ami szeptember 21. és október 23. között már-már színpadi keretek között fogja felvonultatni (a párizsi Igazságügyi Palotának abban a termében, ahol anno Marie Antoinette királynét is halálra ítélték) a politikai élet színe-javát, a gazdasági körök
elitjét, az ügyvédek krémjét, a bírói kar csúcsát, no és persze néhány gazembert is - írja vezércikkében a La Tribune francia lap. Ha pedig bekalkuláljuk a fellebbezéseket és ellenfellebbezéseket, akár évekig is eltarthat az igazságügyi „show".
Nyilvánvaló, hogy mindenki az igazságot fogja keresni ebben a felettébb bonyolulttá vált történetben. A Clearstream-per - talán - ki fogja deríteni, hogy ki készítette azokat a Renaud Van Ruymbeke bírónak eljuttatott hamis dokumentumokat, amelyek alapján több tucat vezető politikust, gazdasági szereplőt, a titkosszolgálatok embereit és egyéb hírességeket is azzal vádoltak meg, hogy a Clearstream nemzetközi klíringháznál vezetett titkos számláikra kaptak homályos eredetű jutalékokat azt követően, hogy a Thomson SCF (később Thales néven működő) társaság fregattokat értékesített Tajvannak.
Talán azt is megtudjuk a perből - ami remélhetőleg véget vet annak a már-már szappanoperába illő történetnek, ami 2004-től kezdve több mint négy éven át foglalkoztatta a franciákat, miután több hónapon keresztül okozott rémületet a legmagasabb kormányzati körökben -, vajon kinek a fejében születhetett meg egy „Machiavelli-terv". Ezt fogja megpróbálni kideríteni Dominique Pauthe, a bíróság elnöke és Jean-Claude Marin párizsi ügyész, aki a francia állam nevében fog eljárni.
A per már csak azért is érdekes lesz, mert szereplői nem holmi hétköznapi emberek. A francia jogrend szerint „partie civile"-ként - kártérítésre igényt tartó sérelmezett félként - maga Nicolas Sarkozy hivatalban lévő francia elnök (képünkön jobbra) is megjelenik, aki hivatalba lépése után is fenntartotta kérelmét -, megtörve ezzel az elődei által mindeddig tiszteletben tartott szabályt, miszerint tartózkodtak attól, hogy hivatali idejük alatt bíróság előtt jelenjenek meg. A helyzet már csak azért is különös, mert köztársasági elnökként Sarkozy teljes büntetőjogi mentességet élvez, azaz ellene nem lehet eljárást indítani hivatali ideje alatt. Így a per során a vádló és a vádlott nem egyenlő jogokkal rendelkezik a bíróság előtt. Sértett félként jelenik meg továbbá Brice Hortefeux jelenlegi belügyminiszter és Bernard Squarcini, a nemzeti titkosszolgálat vezetője. A vádlottak padján pedig Dominique de Villepin volt bel- és külügyminiszter (képünkön balra), majd miniszterelnök, továbbá Jean-Louis Gergorin, a világ egyik legnagyobb hadiipari vállalatcsoportjának, az EADS (Európai Légvédelmi és űrtechnikai Társaság) vállalatnak - az Airbus anyavállalatának - egyik vezetője.
Az első nyomozás elrendelője és így az ügy legjobb ismerője Michèle Alliot-Marie, jelenlegi igazságügyminiszter. Emiatt nem is járulhat hozzá aktívan a per előmeneteléhez. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a bíróság bekérte a korábbi köztársasági elnök, Jacques Chirac tanúvallomását is - amit megtagadott -, akkor láthatjuk, hogy a Clearstream-per egyike lesz azon különleges bírósági eljárásoknak, amelyeknek titkát szinte kizárólag csak Franciaország ismeri.
Már csak azért is rendkívüli lesz a per, mert leleplezheti, miért és hogyan robbanthatták ki (elképzelhető, hogy akaratlanul) a történet kitervelői azt a botrányt, ami három szinten is megrázta a francia elitet.
Az első megrázkódtatás politikai volt. A nyomozó bírák eljárásuk során egyre közelebb kerültek Dominique de Villepin személyéhez, aki emiatt - közvetlenül a 2007-es elnökválasztás előtt - mind többet vesztett politikai támogatottságából. Vád alá helyezése után szinte mindenki kihátrált mögüle, talán egy-két zsoldosát kivéve. Ha a per végén Villepint elítélik, politikai karrierje beteljesedett: végére ér az ellenségeskedés, ami már 1974 óta megosztotta a francia jobboldalt a „giscardisták-balladuristák-sarkozisták" és a „chiracisták-villepinisták" között.
A második hullám az ipari elitet érte. Egy nagy hadiipari, légvédelmi és űrtechnikai csoport létrehozása már régóta dédelgetett álma volt egyes francia ipari köröknek, élükön többek között Jean-Luc Lagardère-rel.
Az EADS francia-német csoport létrehozásával el is érték céljukat, ráadásul úgy, hogy a franciák vezethették az amerikai rivális ellen létrehozott konkurens csoportot. Miután Jean-Louis Gergorinnak, az EADS egyik legjelentősebb francia vezéregyéniségének feltételezett galádságai, valamint Imad Laoudnak, a csoport egyik legtitkosabb kutatóközpontja vezetőjének homályos mesterkedései napvilágra kerültek, az EADS amúgy is sértett német vezetői pillanatok alatt kiürítették az Augias istállóit, és így megszerezték a csoport tényleges irányítását. A Clearstream-ügy térdre kényszerítette Lagardère gaullista életművét.
A harmadik következmény a leghomályosabb, mivel a titkosszolgálatok aligha átlátható világát érinti. Nicolas Sarkozy meggyőződése volt, hogy a DST (francia belföldi kémelhárító titkosszolgálat) „nyomozást" indított a titkos számlákat tartalmazó listák eredetiségének kivizsgálására anélkül, hogy tájékoztatták volna a vizsgálat - őt felmentő - eredményeiről. A leendő köztársasági elnök azóta is mély ellenérzéssel bír a titkosszolgálati szerv iránt, amelyet azzal vádolt, hogy riválisának, Villepinnek dolgozik. Ugyanakkor a francia titkosszolgálat (RG) vezetőjét, Yves Bertrandt is azzal vádolta meg, hogy közel áll ehhez a manipulációs ügyhöz. Így amint hatalomba került, rögtön összevonta a két szervezetet, és egy bizalmasa, Bernard Suarcini irányítása alá helyezte.
Ezt a szervezeti reformot hatékonyságnövelés céljából amúgy már vagy húsz éve tervbe vették, azonban addig egyetlen belügyminiszter sem merte megkockáztatni annak végrehajtását. Az „ügy" azonban jócskán meggyengítette ezeket a szolgálatokat. A GDSE hírszerző szolgálat (francia CIA) irodáiban a nyomozó bírák által végrehajtott házkutatások súlyos csapást mértek a szervezet hitelességére külföldi kollégáik szemében. Mindeközben a gazdasági ügyeket 2007 óta nagy óvatossággal kezelik a DST és az RG összevonásával létrehozott DCRI köreiben.
A vádaskodásnak indult feljelentési ügy tehát minden, csak nem hétköznapi. Így a per is várhatóan túllép majd a megszokott kereteken - összegzi cikkét a La Tribune.
