Kereső toggle

Sarkozy partraszállása

A francia elnök csak Obamával akar ünnepelni

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Felbőszítette a brit közvéleményt Nicolas Sarkozy, aki a partraszállás 65. évfordulójára „elfelejtette” meghívni az angol királynőt. A diplomáciai botrányhoz kellett persze a londoni kormány aktív részvétele is, amely csak akkor jelezte, hogy részt kíván venni a megemlékezéseken, amikor kiderült, hogy ezeken Barack Obama amerikai elnök is ott lesz. Ekkorra azonban a francia diplomácia úgy gondolta, hogy a kocka el van vetve, a királynőt már késő meghívni, és ehhez az állásponthoz ragaszkodott mindaddig, amíg az amerikai elnök közbe nem lépett.

Nicolas Sarkozy és környezete valószínűleg nem számított a britek felháborodására, amikor a partraszállás 65. évfordulójáról való megemlékezést kétoldali, amerikai–francia ünnepséggé kívánta alakítani. Az esetről elsőként beszámoló brit Daily Mail szerint az ünnepséget Sarkozy elsősorban arra akarja kihasználni, hogy felmelegítse a francia–amerikai kapcsolatokat, amelyeket éppen ő hűtött le, amikor egy ebéd során francia képviselőknek kifejtette: Obama tapasztalatlan még egy ország vezetésére. A brit bulvárlap beszámolója szerint a szervezőkben fel sem merült a királynő meghívása, és ezt látszik alátámasztani Luc Chatel kormányszóvivő magyarázata is, aki azt nyilatkozta, hogy a királynőt természetesen szívesen látják, de azért nem hívták meg, mert az ő tárgyalópartnerük az angol kormány, amely csak nemrégiben jelezte, hogy részt kíván venni az eredetileg francia–amerikainak tervezett megemlékezésen.
A francia kormányszóvivő által adott magyarázat kapcsán a The Times azt emelte ki, hogy a múltban öt amerikai elnök vett részt külön amerikai–francia megemlékezéseken, de ezeket soha-sem tartották június 6-án. A francia hivatalos magyarázat nem nyerte el a Fehér Ház tetszését sem, amely Robert Gibbs sajtószóvivőn keresztül jelezte, hogy az amerikai elnök szeretné, ha a királynő részt venne a június 6-ai ünnepségen. A francia diplomácia számára egyre kellemetlenebbé váló ügyet végül úgy sikerült megoldani, hogy a Fehér Ház beavatkozását követően az Elysée-palota meghívta az ünnepségre Károly walesi herceget, aki a meghívást elfogadta, így ő képviseli majd a királyi családot Omaha Beachen június 6-án.
Annak ellenére, hogy végül pont került az ügy végére, Nicolas Sarkozy diplomáciai magánszáma érzékenyen érintette a brit közvéleményt. A média egyöntetűen kemény kritikával illette a francia elnököt. A The Times cikkírója szerint Sarkozy figyelmen kívül hagyta, hogy a partraszállás a britek számára – akik 73 ezer emberrel vettek részt az akcióban – ugyanolyan szent, mint az amerikaiaknak. A Daily Telegraph szerint „a franciák nem tanultak”, az ugyanis, hogy nem hívták meg a királynőt a partraszállásról való megemlékezésre, azt mutatja, hogy semmi sem változott Franciaországban. De Gaulle tábornok ugyanis 1944 augusztusában, az amerikaiak megérkezésekor kijelentette: Párizs felszabadította önmagát. „Sarko” generációja úgy nőtt fel, hogy azt tanították nekik: „a briteknek csak mellékes szerepük volt az egészben”. A lap szerint a „franciák nem tudják nekünk megbocsátani, hogy megmentettük őket”.
Az ügyet kirobbantó Daily Mail kommentátora már jóval harciasabb hangot ütött meg, „egomániás törpének” nevezve a francia elnököt. A lap szerint az invitálás elmaradása azért is különösen sértő, mert II. Erzsébet ma az egyetlen hivatalban lévő államfő, aki katonai szolgálatot teljesített a partraszállás idején, amikor fiatal lányként alhadnagyi rangban a női szárazföldi segéderőknél szolgált.

Robert Capa, a normandiai krónikás

A normandiai partraszállás legismertebb magyar résztvevője kétségkívül Friedmann Endre volt, aki két Contax fényképezőgéppel felfegyverkezve szállt partra június 6-án reggel a haditervben Omaha Beachnek nevezett partszakasznál. A budapesti születésű Friedmann, akit a világ Robert Capaként ismer, több mint száz fotót készített a D-Dayről. Ezek nagy része az előhívás során a megbízást adó Life magazin technikusának hibájából tönkrement, a megmaradt képek pedig kissé elmosódottak voltak. A Life a képekből tízet megjelentetett június 19-én, a képaláírásban azt állítva: az életlenség annak köszönhető, hogy a fotóriporter keze remegett az izgalomtól. Capát híressé tették a képek, amelyeknek egyfajta művészi karaktert adott az elmosódás. Capa, aki nemcsak jól fényképezett, de kiválóan is írt, a partraszállásnál szerzett élményeit egy izgalmas regényben tette közzé nem sokkal a háborút követően. A könyvnek stílusosan a Kissé elmosódva címet adta.

D-Day: az egyedülálló nap

A normandiai partraszállás fordulópont volt a második világháború történetében; érdekes módon a történelem legnagyobb invázióját egy olyan ember vezette, aki a neki alárendelt tábornokokkal ellentétben személyesen soha nem vett részt a harcokban. Eisenhower szervezői és diplomáciai kvalitásai azonban kulcsfontosságúnak bizonyultak Európa felszabadításában, ennek köszönhetően sikerült összetartani az egymással rivalizáló tábornokok karát, akiknek mind különböző elképzelése volt arról, hol és hogyan kerüljön sor az invázióra.
Az emberi tényezők mellett a partraszállásnak természeti feltételei is voltak. A légitámogatáshoz tiszta időre és teliholdra volt szükség, a csapatok sikeres szállításához pedig mély vízre, vagyis dagályra. Ennek megfelelően Eisenhower az inváziót június 5-ére tervezte, de a rossz idő miatt majdnem visszavonulót kellett fújni. Fennállt a veszély, hogy a csapatokat vissza kell rendelni, és az invázióra csak egy hónappal később kerül sor, ami tovább növelte annak a kockázatát, hogy a hadműveletről tudomást szereznek a németek. Mindeddig ugyanis a figyelemelterelés jól sikerült, Eisenhower felfújható tankok, repülőgépmakettek és 250
álhadihajó élén Anglia déli partjaira küldte a németek által rettegett George Patton tábornokot, hogy a németek azt higgyék, a partraszállásra Boulogne és Ostende között kerül sor. Az elfogott beszélgetésekből úgy tűnt, hogy a német vezetés valóban Calais-nál várta az inváziót.
A rendkívül rossz időjárás miatt a normandiai part mentén állomásozó német csapatok nem voltak teljes harckészültségben, Rommel tábornok pedig néhány napra hazautazott a családjához.
A német titkosszolgálatnak az angol üzeneteket dekódoló osztálya mellesleg riadóztatta a vezetést, a BBC Franciaországba sugárzott üzeneteiből – amelyek nagy része figyelemelterelés volt, de tartalmaztak operatív instrukciókat is – ugyanis rájöttek, hogy a szövetséges erők inváziója küszöbön áll. A hadi vezetés a titkosszolgálat riadóját nem vette túlságosan komolyan, főleg azt követően, hogy egy hónappal korábban már sor került egy hasonló riadóra, és az invázió mégsem következett be. Június 5-én a meteorológiai csapat vezetője, James Martin Stagg kapitány tájékoztatta Eisenhowert, hogy a következő naptól átmenetileg jobbra fordul az időjárás, a főparancsnok pedig meghozta a döntést: nem várnak tovább, június 6-án a 160 ezres inváziós hadsereg harcba száll Európa felszabadításáért.

Olvasson tovább: