Kereső toggle

Kelet-Európa beteg embere

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ukrajna, amelyet egykor a feltörekvő, a szabadpiaci demokráciát megvalósító, a tekintélyuralom alól felszabadult országok jelképének tekintettek, most összeomlóban van. Nyomasztó helyzete valós fenyegetés más európai demokráciáknak és korábbi szovjet köztársaságoknak is. (The New York Times)

Az Ukrajnában már korábban jelentkező mély politikai-etnikai megosztottság, amelyet a gazdasági világválság csak tovább élez, a térség más államaira is jellemző. Az utóbbiak többségétől eltérően azonban Ukrajnának csaknem 50 millió lakosa van, továbbá mind katonai, mind gazdasági szempontból stratégiai helyet foglal el az Európai Unió és Oroszország között. Területén keresztül halad számos közép- és kelet-európai országba orosz kőolajat és földgázt szállító csővezeték. Lakosságának csaknem fele többé vagy kevésbé Moszkvához húzó etnikai orosz, illetve orosz ajkú etnikai ukrán, ami a belső politikai megosztottságon túl egy nagyon rossz szcenárió esetén akár még az ország kettészakadásához is vezethet. Egy ilyen - egyelőre nem valószínű, de nem is kizárható - robbanás egész Kelet-Európát destabilizálhatná.

Egy másfajta, szociális gyökerű robbanás azonban máris fenyegeti Ukrajnát. A kohászat és a vegyipar - a két vezető iparág - a rendelések elapadása miatt a múlt év vége óta sok ezer dolgozójától volt kénytelen megválni; ugrásszerűen nő a munkanélküliség; dühöng az infláció; alig négy hónap alatt a hrivnya (a nemzeti valuta) értékének 40 (!) százalékát veszítette el. Ám még ahol folyik termelés, az alkalmazottakat gyakran ott sem fizetik ki. Vannak olyan üzemek, például a „61 Kommünár" hajógyár, ahol tavaly szeptember óta nem fizettek bért. Emiatt, főként az ország déli részén, tiltakozást tiltakozás követ. Az Odessza-Kijev főközlekedési utat, illetve az odesszai „M0-st" blokád alá vették az elégedetlen kamionosok. A kijevi Razumkov Központ március eleji felmérése szerint a megkérdezett lakosok 14,4 százaléka részt venne valamilyen erőszakos tiltakozási akcióban (utak, vasútvonalak lezárása, zavargások, független fegyveres alakulatok létrehozása), holott alig három hónappal korábban még csak 10,8 százalék volt ez az arány. A reprezentatív felmérés válaszadóinak 42,2 százaléka kész törvényes tiltakozási akcióban (tüntetés, sztrájk, bojkott) részt venni, szemben a tavaly decemberi  26,6 százalékkal. A verhovna rada (a parlament) azonnali hatállyal, ötpárti, csaknem teljes egyetértéssel felére csökkentette az államfő, a kormánytagok, a képviselők és a vezető állami tisztségviselők fizetését, ami kétségtelenül szép gesztus, de a problémát nem oldja meg.

Eközben az elit belső marakodása minden korábbi mértéket felülmúl. Nemcsak az ország keleti és déli részén nagy befolyású, ellenzéki Régiók Pártja támadja a hatalmat, hanem az utóbbin belül is hihetetlen hangnemű harc folyik. Ukrajnában valószínűleg jövőre tartják az elnökválasztást. Azért csak valószínűleg, mert Timosenko miniszterelnök és saját magáról elnevezett pártja (hivatalos nevén: Julija Timosenko Tömbje) időnként megpróbálkozik azzal, hogy impeachment (a parlament általi törvényes vád alá helyezés) útján szabaduljon meg hajdani szövetségesétől, Viktor Juscsenko elnöktől, majd (állítólag kettejük titkos találkozóját követően) leveszi az idő előtti választás kérdését a napirendről. Az indulatos politikus- és üzletasszony aztán ismét hazaárulással vádolja meg a köztársasági elnököt, aki segédein keresztül, de akár közvetlenül is, a nemzeti érdekek kiárusítójának nevezi Timosenkót. Legutóbb ez akkor következett be, amikor az Ukrajnának, illetve a területén keresztül Közép-Európának szállított orosz gáz ügyében, már „egy perccel a 24. óra után" az ukrán kormányfőnek egy országa számára is kedvező kompromisszum révén sikerült megmentenie a helyzetet: megállapodást írt alá orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal. Ugyanakkor nem teljesen világos, hogy a korábbi, idevágó érdekeltségei miatt gázhercegnőnek titulált Timosenko személyesen hogyan volt érdekelt az új szerződésben. Juscsenko „visszalőtt". Történetesen akkor, amikor a miniszterelnök asszony külföldön tartózkodott, a nemzetbiztonsági szolgálat kommandósai megszállták a Naftogaz vállalat kijevi központját, állítólag azért, hogy az oroszokkal kötött megállapodás szövegének birtokába jussanak.

Mindeközben a főként az oroszokat és az orosz ajkúakat maga mögött tudó, Moszkva-barátnak mondott Régiók Pártja lehet a nevető harmadik. Vezetője, Viktor Janukovics, akit 2004-ben csak a narancsos forradalom ütött el az államfői poszttól, arra számít, hogy jövőre nem a nyugatbarát, nacionalista Juscsenkót választják újra, de nem is a szintén nyugatbarát, nacionalistát játszó Timosenkót, hanem őt szavazza meg a nép  elnöknek. Nem egyértelmű azonban, hogy az ország siralmas helyzete és a kormánypártok belső viszálya valóban őt erősíti-e. A kijevi Majdanon ismét sűrűsödő tüntetéseken ugyanis mind népszerűbb jelszó a „Mindenki ellen!". A háromnegyed részt oroszok, krími tatárok és más, nem ukránok lakta Krím Autonóm Köztársaság polgárai nem titkoltan szeretnének hátat fordítani Ukrajnának: mind hevesebben tiltakoznak az oktatás elukránosítási kísérletei és Kijev Amerika-barát politikája ellen. Korábban meghiúsítottak egy közös ukrán-amerikai hadgyakorlatot, most az ellen hirdettek harcot, hogy az Egyesült Államok képviseletet nyisson az autonómia székvárosában, Szimferopolban. Az ellendrukker orosz propaganda pedig még fel is nagyítja mindezt.

A helyzetet csak színezik és az elitet még inkább lejáratják az olyan skandalumok, mint például Petro Szimonenkónak az erkölcsbotránya. Az ukrán kommunisták ma is befolyásos parlamenti pártjának 56 éves elnöke ugyanis - mint azt neje a televízió élő adásában ecsetelte - összeállt egy 30 éves újságírónővel, aki gyermeket szült tőle. Ilyesmiért szovjet időkben azonnal leváltottak volna egy kommunista vezetőt. Egy másik ismert politikust, Leonyid Csernoveckij kijevi polgármestert - enyhén szólva - szokatlan tetteiért (például kirúgta az állatkert igazgatóját, mert az nem talált „barátnőt" a hím elefántnak; az állatok napján hivatalosan felköszöntötte az állatkert lakóit; magát Einsteinhez hasonlította stb.) arra kötelezte a parlament, hogy vesse alá magát elmeorvosi vizsgálatnak. Az operett- polgármester azonban ezt megtagadta, és a kijevi orosz nagykövethez, Viktor Csernomirgyin volt orosz miniszterelnökhöz fordult azzal a kéréssel, hogy ország-világ előtt tanúsítsa, hogy ő normális.

Az EU és az Egyesült Államok növekvő aggodalommal figyeli a mind mélyebb válságba süllyedő Ukrajnát, és próbál segíteni neki. De ez igazán nem könnyű. Ennek alátámasztására Erik Berglof, a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank fő közgazdásza azt említette a minap, hogy Ukrajnának jelenleg nincs sem pénzügyminisztere, sem pénzügyminiszter-helyettese, sem nemzetibank-elnöke. „Ilyen helyzet egyetlen más kelet-európai országban sincsen, ezért Ukrajna a legsebezhetőbb a válságban" - fejtette ki a szakember.

Olvasson tovább: