Kereső toggle

A botlás városa

A Jeruzsálem-kérdés miatt nem sikerült a Livni-koalíció alakítása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem ad más képviselőnek kormányalakítási megbízatást és az általános
választások előrehozatala mellett foglal állást – jelentette be Simon Peresz
köztársasági elnök, miután Cipi Livni miniszterelnök-jelölt közölte, hogy
kormányalakítási tárgyalásai kudarcot vallottak. Az előrehozott választásokra
2010 helyett már jövő februárban sor kerül.

Peresz nyilatkozata alapján a Kadima visszavonta a knesszetben a parlament
feloszlatásáról szóló törvényjavaslatot, majd a nagyobb pártok közös
megegyezéssel 2009. február 10-ére tűzték ki az országgyűlési választásokat.
(Ha a knesszet önmagát oszlatta volna fel, akkor a választásra a fenti
időpontnál még később került volna sor. Egyes kisebb pártok ugyanis elhúzhatták
volna a folyamatot, ami a jelenlegi helyzetben az ország érdekei ellen hatott
volna.) Így Peresz hétfői nyilatkozatát követő 111. napon a választásokra
valóban sor is kerül.

Cipi Livni miniszterelnök-jelölt közölte: „ragaszkodik elveihez, és nem enged a
Sasz zsarolásának”. Nyilatkozata szerint hajlandó lett volna áldozatot hozni
egy, a választások elkerülésével kiépítendő koalíciós kormány létrehozása
érdekében, de nem akarta kockáztatni Izrael pénzügyi és politikai jövőjét, sem
egy jobb jövő és egy különböző politika reményét. „Vannak árak, amelyek
megfizethetők, árak, amelyet mások hajlandóak megfizetni – de én nem akarok az
állam és az izraeli polgárok kárára lenni azzal, hogy egy bénaságra ítélt
kormány miniszterelnöke vagyok” – közölte Livni.

Livni az Ehud Barakkal kötött koalíciós egyezményben szemrebbenés nélkül
kielégítette a Munkapárt pénzügyi követeléseit. Izrael hatvanéves története
során még egyszer sem fordult elő, hogy a költségvetés elutasítása miatt bukott
volna meg egy kormány vagy kormányalakítás. Ebből a szempontból egyik izraeli
párt sem különbözik a másiktól, a pártok vezetőiről nem is beszélve. A mostani
kormányalakítás sem a pénzen, hanem Jeruzsálem egysége megőrzésében vallott
kudarcot.

Éli Jisaj ipari és kereskedelmi miniszter, a Sasz párt elnöke, már előre
közölte, hogy a pártot irányító Tóra Bölcseinek Tanácsa élén Ovádjá Joszéf
rabbival közösen elutasította a koalícióhoz való csatlakozást, és ez a döntés
végleges. A párt feltétele volt, hogy emeljék a sokgyermekes és szegény izraeli
családoknak járó családi pótlék összegét, valamint Livni adjon biztosítékot
arra, hogy Jeruzsálem Izrael egységes és oszthatatlan fővárosa marad. E két
követelés nem a párt, de az egész ország javát szolgálta volna.

„Jeruzsálem nem eladó, és a Sasz ragaszkodik elveihez” – közölte a Sasz elnöke,
aki már egy évvel ezelőtt jelezte, hogy amennyiben Olmert kormánya Jeruzsálem és
benne a Templom-hegy feladásáról tárgyal, akkor kilép a kormányból. Ebből is
világos, hogy Livni kísérlete – állításával ellentétben – nem a jóléti kiadások
növelésén, hanem Jeruzsálem ügyében futott zátonyra. Livni a pénzügyi követelést
még teljesítette volna, ha a Sasz lemond Jeruzsálem oszthatatlanságáról. Livni
arra azonban már semmilyen körülmények között nem volt hajlandó arra, hogy
Jeruzsálem egységének fenntartására előzetes biztosítékot nyújtson.

A Sasz követelésének visszautasításával Livni világossá tette, hogy a város
megosztása, azaz a Templom-hegynek és a város arabok lakta negyedeinek az
átadása olyan központi tétele külpolitikájának, amiről nem tud lemondani. Ez azt
is jelenti, hogy Livni elsősorban a posztcionista baloldalról várja a
szavazatokat a választásokon. A Sasz viszont ezzel a döntésével jelezte, hogy a
teljes izraeli szuverenitás megőrzése Jeruzsálemben fontosabb, mint a családi
pótlék emelése. Emellett az, hogy Jeruzsálem szerepe miatt vallottak kudarcot
Livni tárgyalásai, azt is jelzi, hogy az elkövetkezendő választási kampányban
Jeruzsálem és benne a Templom-hegy szuverenitásának megőrzése vagy felszámolása
központi jelentőségű kérdés lesz.

A Sasz elutasítását követően még felvetődött, hogy a Kadima alakíthatna egy 66
képviselőből álló baloldali koalíciót a Munkapárt, a szélsőbaloldali-liberális
Merec, a nyugdíjas párt (GIL) és az Egyesült Tóra Judaizmus egyik pártjának
támogatásával. (Dája Itzik ekkor kérte a Peresszel való találkozó
elhalasztását.) Ám ez a opció a közlekedési miniszter, Saul Mofáz ellenállásán
bukott meg, miután a párt belső választásán néhány száz szavazattal alulmaradt
egykori vezérkari főnök és a mögé felsorakozott, a Kadimának a Likudhoz közelebb
álló képviselői bejelentették: ezt a kormányt nem szavaznák meg a knesszetben.
Ez a lehetőség így lekerült a napirendről, pedig Ehud Barak – akinek a pártja
meglehetősen gyengén szerepel a közvélemény-kutatásokban – erőteljesen támogatta
volna. Livni tanácsadói sem támogatták, mert arra gondoltak, hogy amennyiben
Livni mégis a választások mellett dönt: a tisztakezű izraeli vezető benyomását
keltheti, aki nem enged a jobboldali Sasz párt zsarolásának. Mindenestre Mofáz
és csoportja különállása intő jel lehet Livninek, hogy nem veheti biztosnak,
hogy az elkövetkezendő időkben a Kadima egysége érintetlen marad.

Egy nappal azután, hogy Livni visszaadta megbízatását Simon Peresz köztársasági
elnöknek, a közvélemény-kutatások némi Kadima-előnyt mutattak ki. Livni imázsa,
hogy „nem enged a zsarolásnak”, valóban emelte a párt támogatottságát. A Dahaf
kutatóintézet felmérése szerint, amennyiben a választások most lennének, a
Kadima a knesszet 120 helyéből 29 mandátumot szerezne meg, míg a Likud csak
26-ot. A Munkapárt azonban mindössze 11 képviselői helyet szerezne, szemben a
jelenlegi 19 mandátummal. A TNS telefonos közvélemény-kutató felmérése szerint a
Kadima 31 helyével szemben a Likud 29-et szerezne.

Ami a palesztinokkal folytatott tárgyalásokat illeti, megbízatás híján most le
kell hogy álljanak. Olmertnek ügyvezető miniszterelnökként erre nincs mandátuma,
Abbaszé pedig rövidesen lejár. Az iráni „időzített bomba” azonban tovább ketyeg.
A jeruzsálemi polgármesteri választásokig még két hét van hátra, amelynek nagy
esélyese a Kadimából éppen a Jeruzsálemről folytatott tárgyalások miatt kilépett
Nír Barkat lehet. Az amerikai elnökválasztásig is már csak napok vannak hátra.
Az izraeli politikában még egy nap is nagy idő, nemhogy három hónap, így
februárig izgalmas időszak várható a Közel-Keleten is.

Olvasson tovább: