Kereső toggle

A FÁK krízise

Kis háború nagy következményekkel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amint előre látható volt, az ötnapos orosz-grúz háború fontos
következményekkel járt mind a két konfliktusba keveredő ország, mind pedig az
egész világ számára. Bár a hadműveletek véget értek, a hírek ugyanolyan sűrűn
követik egymást, mint előtte. Ebből arra lehet következtetni, hogy alapvető
politikai, gazdasági és katonai változások bontakoznak ki Oroszországban,
Grúziában, a Kaukázusban, Európában és amúgy az egész világon. A legjelentősebb
változások pedig az 1991–93-ban felbomlott Szovjetunió helyén létrejött
Független Államok Közösségét (FÁK) érintik.

A háború befejezése után két nappal Grúzia bejelentette, hogy kilép a FÁK-ból,
és erre szólította fel a többi volt szovjet tagországot is. Moszkva válasza erre
az volt, hogy nem hagyja Grúziát csak úgy „becsapni maga mögött az ajtót”.
Ugyanakkor a Vedomosztyi augusztus 19-én arról írt, hogy a kilépési procedúra
már megkezdődött, erről a grúz Külügyminisztérium értesítette a FÁK Végrehajtó
Bizottságát.

„A FÁK alapszabályzata alapján a grúz igényt egy éven belül fogják kivizsgálni.
Semmi komoly következménye nem lesz. Grúzia már úgysem vett részt évek óta a
közösség munkájában” – emelik ki orosz folyóiratok. Mégis lehetnek az esetnek
fontos következményei a FÁK és Oroszország számára. Orosz szakértők szerint
ugyanis amennyiben megvalósul Grúzia kilépése a közösségből, Mihail Szaakasvili
megkérdőjelezheti az orosz békefenntartók grúziai tartózkodásának legitimitását.
Jelenleg FÁK-felhatalmazással állomásoznak ott, viszont a grúz tagság
megszűnésével ez a formális jogalap megszűnik.

Az sincs kizárva, hogy az orosz hadi egységek mindenféle felhatalmazás nélkül
maradnak Dél-Oszétiában és Abháziában, csak úgy de facto. Ezzel Oroszország
mintha azt demonstrálná, hogy még felkérés nélkül sem hagyja az el nem ismert
köztársaságait hadi és gazdasági segítség nélkül. Már hivatalosan bejelentésre
került, hogy Moszkva pénzt folyósít a grúz haderő által lerombolt Chivali
újraépítésére.

Egy másik nagy repedést a FÁK „testén” Ukrajna okozott. Először Viktor Juscsenko
ukrán elnök észt, litván és lengyel kollégáival ellátogatott Tbiliszibe, és
kifejezte Kijev támogatását a grúzok felé. Ezt követték Julia Tyimosenko
miniszterelnök asszony és több magas poszton álló hivatalnok bejelentései is.
Ezek után megjelentek egyes dokumentumok, miszerint „Ukrajna felülvizsgálja a
FÁK-beli tagságát, és kijelenti, hogy soha nem csatlakozott az adott szervezet
alapokmányához”.

Moszkva számára a következő kellemetlen bejelentés az volt, hogy Ukrajna
eldöntheti: beengedi-e a fekete-tengeri flotta hajóit Szevasztopolba vagy sem.
Azokról a hajókról lenne szó, amelyek részt vettek a grúz hadműveletben, és az
abház partok mellett cirkáltak. Ezek után az ukrán parlamentben napirendre
került az „orosz föderáció fegyveres erői grúz intervenciójának elítélése”. Az
ukrán képviselők az orosz fekete-tengeri flotta kivonásáról kezdtek beszélni,
pedig a 2007-es szerződés szerint az ott állomásozhatna egészen 2017-ig.

Komoly problémát jelent Fehéroroszország hallgatása is. A konfliktus első
napjaiban az állam reakciója teljesen érthetetlen volt, hiszen Oroszország a
legmegbízhatóbb szövetségesének tartja. Fehéroroszországgal már néhány éve
folynak kezdeményezések egy egységes, közös állam létrehozására. Alekszandr
Szurikov, a minszki orosz nagykövet kifejezte nemtetszését, miszerint „nagyon
nem értjük, hogy Fehéroroszország állami szervei és kormánya miért hallgatnak”.
„Oroszország mindig segítette Fehéroroszországot a nemzetközi szervezetekben,
amikor gazdasági szankciókat vezettek be ellene, és amikor az emberi jogokhoz
való hozzáállását bírálták, mindig támogattuk és védtük őket” – jegyezte meg
Szurikov. Hozzátette: a fehéroroszok nem ajánlottak fel még csak humanitárius
segítséget sem az orosz félnek.

Mindezek ellenére Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök bejelentése csak a
hadművelet vége után egy nappal következett be. Amikor világossá vált, hogy
Oroszország került ki győztesen a konfliktusból, Lukasenko együttérzését fejezte
ki „Dmitrij Medvegyev orosz elnöknek és az egész orosz népnek”. Akkor közölték
azt is, hogy humanitárius segítséget is nyújtanak. Minszk nem sietett kimutatni
Moszkva-párti érzéseit. Ez pedig azt jelenti, hogy a FÁK fennállása óta talán
legnagyobb krízisébe került.

Ugyanerről tanúskodik Grúzia szomszédainak álláspontja is. Ők szintén a FÁK
részét képezik. Óvatos pozíciót választott a mindig Oroszország-párti ortodox
Örményország, az erősebb és kevésbé Oroszország-függő Azerbajdzsán pedig
gyakorlatilag Grúziát támogatta.

Csak Minszk megváltozott pozíciója nyújthat némi vigaszt Moszkva számára.
Dmitrij Medvegyev és Alekszandr Lukasenko keddi találkozásakor a fehérorosz
elnök hirtelen bejelentette, hogy megköszöni a szomszéd állam agressziója alatt
tanúsított orosz bölcsességet. Az oroszoknak a saját állampolgáraikat is
védeniük kellett.

Lukasenko viselkedésének és Oroszország ilyen „hitehagyottak” iránti irgalmas
hozzáállásának köszönhetően van esélye a FÁK-nak a túlélésre. Moszkva
valószínűleg közeledik majd Kijevhez, és így vagy úgy, de megpróbálja
visszatartani radikális lépésektől. Akivel biztosan nem fog tárgyalni, az
Szaakasvili grúz elnök. Ezzel ugyanis Oroszország nemcsak rontaná nemzetközi
imázsát, hanem súlyos belpolitikai válság is keletkezne. Az orosz nacionalista
körök ezt nem bocsátanák meg a vezetésnek.

Az orosz politikusok abban érdekeltek, hogy Szaakasvili ne legyen többé elnök.
Ha leváltják vagy lemond, a Tbiliszivel kiújult konfliktus jelentősen enyhülne.
Ezen a héten már felröppent a hír Nino Burdzsanadze volt grúz házelnök
visszatéréséről a nagypolitikába. A cikkek hangvételéből úgy tűnik, hogy Moszkva
őt preferálná Grúzia elnöki posztján.

Olvasson tovább: